Butilát

A butilát a kukorica és a napraforgó gyomirtására használt növényvédő szer. Magról kelő egyszikű gyomok ellen hatásos.^[1] Hatékonysága csökken, ha éveken keresztül használják.^[2] Vetés előtt kell alkalmazni, és kijuttatás után rövid időn belül a talajba forgatni.

Magyarország 2004-es EU-csatlakozásakor az EU-ban a butilát már nem volt engedélyezett, ezért Magyarország (és néhány más új tagország) átmeneti deregulációt kért és kapott.^[3] Ennek értelmében a butiláttartalmú szerek forgalmazási engedélyét 2006. április 30-ig visszavonták, a raktárkészleteket 2006. október 31-ig lehetett értékesíteni. A felhasználás 2007. április 30-ával szűnt meg végleg.

Hatásmód szerkesztés

A tiokarbamátok mitózismérgek, emellett a telítetlen zsírsavak, foszfolipidek, viaszok bioszintézisét gátolják.

A kukorica gyökereiben gyorsan felszívódik (és leveleiben is, bár a butilátot a talajba juttatják), majd gyorsan metabolizálódik szén-dioxiddá, zsírsavakká és néhány más, a növényben természetes módon is megtalálható vegyületté. Két hét után már nem mutatható ki a szárban és a levélben.

A tiokarbamátokból biológiai szulfoxidáció során tiokarbamát-szulfid keletkezik. Ezt a szulfidot a kukorica csak a mesterségesen megnövelt glutation transzferáz (en) segítségével tudja elbontani, ezért antidótumokat (pl. AD-67-et^[4]) alkalmaztak a kukorica védelmi rendszerének érdekében.

Veszélyek szerkesztés

A bőrt és a nyálkahártyákat (elsősorban a légzőrendszert, kisebb mértékben a szemet) irritálja.

LD₅₀-értéke szájon át hím tengerimalacnál 1659, nőstény patkánynál 5431 mg/tskg.

Az emberi/állati szervezetben gyorsan metabolizálódik. 48 óra alatt a radioaktív szénnel megjelölt butilát 27,3–31,5%-a ürült ki a vizelettel, 60,9–64% szén-dioxid formájában távozott, 3,3–4,7% a széklettel, és mindössze 2,2–2,4% maradt a szervezetben.

Patkányoknak két éven keresztül szájon át adva 50 mg/tskg adagig nem tapasztaltak káros hatást. 80 mg/tskg-nál máj- és vesekárosodás lépett fel. 100 mg/tskg-nál a testsúly csökkent és a máj/testsúly arány nőtt.

A talaj baktériumai szulfoxiddá bontják le viszonylag rövid idő alatt. A legtöbb talajban 3–10 hét alatt bomlik le aerób környezetben, 13 hét alatt anaeróbban.

Az USA környezetvédelmi hatósága, az EPA 700 μg/l alatti koncentrációban találta biztonságosnak a butilátot az ivóvízben.