Céhlevél
A céhek működését a helyben illetékes hatóság (király, világi vagy egyházi földesúr, városi tanács, vármegyei közgyűlés stb.) céhlevélben (privilégium, illetve szabadalom) engedélyezte és szabályozta. A szabadalomlevél szövege, illetve artikulusai az egyes céhek sajátosságainak, illetve a környezetnek megfelelően változtak. Mindenképpen
- szabályozták:
- a tagok felvételének rendjét,
- az inasok és a legények ügyeit (munkaidejüket, jogaikat és kötelmeiket, a képzés idejét és módját),
- az inasévek után kötelező vándorlást (tanulmányutat),
- a céh tisztségviselőinek feladatait,
- a gyűlések és választások rendjét,
- a mesterek szakmai és vallási magatartását;
- védték a céh és termékeinek érdekeit;
- megszabták:
- a piaci árusítás rendjét,
- a belépés feltételeit,
- a céhremek (mestermunka) elkészítésének feltételeit,
- a mesterlakomát.
Fentieken túl rendszerint kitértek:
- a kontárok elleni harc módjaira,
- a céhtagok elvárt életvitelére,
- a céhtagok temetésének módjaira,
- a szabályszegések büntetésének módjaira stb.
A céhlevelet a céh legfontosabb iratait gyűjtő céhládában őrizték.
Erdélyben a tagok felvételének rendjét a 16. századtól a fejedelem hagyta jóvá.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztésMagyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 200–202. o. ISBN 963-85773-0-4