Célestin Freinet (Gars, Provence, 1896. október 15.Vence, 1966. október 8.) néptanító, reformpedagógus, a munkaiskola képviselője.

Célestin Freinet
Született1896. október 15.
Gars
Elhunyt1966. október 8. (69 évesen)
Vence
Állampolgárságafrancia[1]
HázastársaElise Freinet
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Célestin Freinet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Falun töltött gyermekévek után tanítóképzőt végzett. Az I. világháborúban súlyos tüdősérülést szenvedett, ez is közrejátszott abban, hogy néptanítóként később új, gyerekeket aktivizáló módszereket keressen. Rabelais-t Montaigne-t, Pestalozzit és Rousseau-t olvasva érlelődött pedagógiai koncepciója. A kortárs reformerek közül személyesen ismerte például Claparède-et, Lietzet és Peter Petersent. Az újdonságok érdekelték, de látta, hogy a falusi népoktatás szegényes viszonyai között az elitnevelésre szabott elképzelések többsége megvalósíthatatlan. A természet közelsége viszont olyan élményanyagot nyújtott, amelyet beépítettek a tananyagba. Így bontakozott ki a tanulók aktivitásán, közös munkáján és a nevelők együttműködésén alapuló Freinet-pedagógia, melynek jelszava „École par la vie, pour la vie, par le travail” (Az iskola az életre neveljen – élettel és munkával).

 
Nyomtatási technikák a Freinet iskolában

1926-ban létrejött a Freinet követő pedagógusok szövetsége, a CEL (Coopérative de l'Enseignement Laďc, 'Világi Oktatás Szövetsége'). Létrehozták a gyermekek fogalmazásait bemutató újságot La Gerbe ('A kéve') néven. Kommunista meggyőződése miatt Freinet egyre hevesebb támadások kereszttüzébe került, végül 1933-ban elbocsátották állásából. Ekkor Vence-ban vásárolt egy épületet, amelyet tanítónő feleségével, Élise-zel és tanítványaival bentlakásos magániskolává alakított át, a Modern Iskola 1935. október 1-jén nyílt meg.

A Vichy-kormány 1940-ben bezáratta az iskolát, Célestin Freinet pedig letartóztatásba került szakszervezeti aktivitása és kommunista párttagsága miatt. 1946-ban nyílt meg újra az iskola, s ekkor jelent meg Freinet A francia Modern Iskola (L' École Moderne Française) c. tanulmánya, amelyet fogva tartása alatt írt.

A II. világháború után sok időt szentelt pedagógiai tanulmányainak megírására, pedagógiai elveinek terjesztésére és a Cannes székhellyel működő CEL mozgalomnak. 1948-ban Freinet kilépett a francia kommunista pártból, mert pedagógiai elveit és a párt ideológiai elvárásait nem tudta összeegyeztetni. Pedagógiai elvei egyre nagyobb sikert arattak Franciaország határain kívül is, 1957-ben megalakult a Modern Iskola Mozgalom Nemzetközi Szövetsége (Fédération Internationale des Mouvements d'École Moderne, rövidítése FIMEM).

Főbb munkái szerkesztés

  • Essai de psychologie sensible appliqué à l'éducation. Cannes, 1950
  • Les méthodes naturelles dans la pédagogie moderne. Paris, 1956
  • Le Journal scolaire. Vienne, 1957
  • Les dits de Mathieu. Neuchâtel, 1959
  • L'imprimérie à l'école. Cannes, 1960

Magyarul szerkesztés

  • A Modern Iskola technikája; ford., utószó Zipernovszky Hanna; Tankönyvkiadó, Bp., 1982 (Pedagógiai források)
  • Máté mondásai; ford. Ősz Gabriella, szerk. Somogyi Antal; Kemény G. Iskolaszövetség, Szentlőrinc, 1999 (Az embernevelés kiskönyvtára)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Le Maitron (francia nyelven)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Nánay B.: Célestin Freinet iskolája. A Jövő Útjain, 1938. 1. 14-24.
  • Freinet, E.: L'itinéraire de Célestin Freinet. Paris, 1977
  • Maury, L.: Célestin Freinet et la pédagogie. Paris, 1988
  • Clanché, P.-Dearieux, E.-Testaničre, J. (szerk.): La pédagogie Célestin Freinet : mises á jour et perspectives. Bordeaux, 1993
  • FIMEM honlapja (franciául) (Hozzáférés: 2012. június 1.)
  • Kovács György–Karczewicz Józsefné–Miehle Anna: Freinet hatása a mai magyar óvodapedagógiára. Kézikönyv; Horizont-2000, Budaörs, 1993 (Horizont könyvek)
  • Freinet-évkönyv; szerk. Horváth H. Attila; Magyar Freinet Alapítvány, Bp., 1999
  • Sztudva Mónika: Freinet a XXI. században. Alternatív pedagógia vagy a mindennapok nevelési elvei; magánkiadás, Bp., 2017