Cézium-perklorát
| Cézium-perklorát[1][2] | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | cézium-perklorát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13454-84-7 | ||
| PubChem | 3035378 | ||
| ChemSpider | 109912 | ||
| EINECS-szám | 236-643-0 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | WKDKOOITVYKILI-UHFFFAOYSA-M | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | CsClO4 | ||
| Moláris tömeg | 232,36 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen, kristályos | ||
| Sűrűség | 3,327 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 250 °C bomlik | ||
| Oldhatóság (vízben) | 1,974 g/100 ml (25 ºC) | ||
| Törésmutató (nD) | 1,4887 | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | rombos (<219 °C) köbös (>219 ºC, a = 798 pm) | ||
| Tércsoport | Pnma (<219 °C) F43m (>219 ºC) | ||
| Rácsállandó | a = 982 pm Å, b = 600 pm Å, c = 779 pm (rombos), <219 °C) Å | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | External MSDS | ||
| EU Index | nincs listázva | ||
| Lobbanáspont | nem gyúlékony | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | cézium-klorid cézium-klorát | ||
| Azonos anion | lítium-perklorát nátrium-perklorát kálium-perklorát rubídium-perklorát | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A cézium-perklorát a perklórsav céziumsója, fehér, kristályos vegyület, képlete CsClO4. Hideg vízben és etanolban mérsékelten, forró vízben jobban oldódik.
A legrosszabbul oldódó alkálifém-perklorát (oldhatóságuk a Rb, K, Li és Na sorban növekszik), ami elválasztására vagy akár gravimetriás elemzéshez is felhasználható.[3] Rossz oldhatósága fontos szerepet játszott a francium alkálifémként történő jellemzéséhez, mivel a francium-perklorát a cézium-perkloráttal együtt válik le.[4]
| Hőmérséklet (°C) | 0 | 8,5 | 14 | 25 | 40 | 50 | 60 | 70 | 99 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Oldódik (g / 100 ml) | 0,8 | 0,91 | 1,91 | 1,974 | 3,694 | 5,47 | 7,30 | 9,79 | 28,57 |
Hevítve 250 °C felett cézium-kloridra bomlik. Mint minden perklorát, erős oxidálószer, hevesen reagál a redukálószerekkel és a szerves vegyületekkel, különösen magas hőmérsékleten.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Perry, Dale L. & Phillips, Sidney L. (1995), Handbook of Inorganic Compounds, CRC Press.
- ↑ a b Brezina, F.; Mollin, J. & Pastorek, R. et al. (1986), Chemicke tabulky anorganickych sloucenin, SNTL.
- ↑ Chemistry of the Elements. Oxford: Pergamon Press, 1017. o. (1984). ISBN 0-08-022057-6
- ↑ Hyde, E. K. (1952), "Radiochemical Methods for the Isolation of Element 87 (Francium)", J. Am. Chem. Soc. 74 (16): 4181–84, DOI 10.1021/ja01136a066
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Caesium perchlorate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.