A cölibátus (a latin cælibatusból) tágabb értelemben az akaratlagos nőtlenség, ill. szexuális önmegtartóztatás állapota, szűkebb értelemben pedig az ugyanezen célzattal tett vallási fogadalom különböző vallásokban. Megtalálható a katolikus és az ortodox egyházakban, a dzsainizmusban, valamint a buddhizmus, a hinduizmus és az iszlám egyes irányzataiban.

NévmagyarázatSzerkesztés

A magyar cölibátus a latin caelibatus szóból jön, jelentése házasulatlan állapot. Ez két proto-indo-európai gyökből jön: *kaiwelo- "egyedül" and *lib(h)s- "élő".[1]

KereszténységSzerkesztés

Katolikus egyházSzerkesztés

A cölibátus célja, hogy az áldozópap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent szolgálathoz (vö 1Kor 7, 32-35). Ennek eredete a katolikus teológia szerint Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől megtartóztatva vállalták a szent szolgálatot. Egyébként ma is lehetséges a nyugati katolikus egyházban egy nős férfi áldozópappá szentelése, ha a feleség hozzájárul ehhez és végérvényesen különválnak. Ám ezen felül kell még a Szentszék engedélye is. (Viszont irreleváns a hitvestől hozzájárulást kérni, ha szakadatlan hűtlenségbe esett kánoni férjével szemben; azaz például házasságon kívüli gyermeke van, felbontja a polgári köteléket stb.) Különvált esetben a megkötött katolikus házasság továbbra is megvan, de életközösség nincs. Ez viszont így, már csak ún. egyszerű akadályt képez. A felszentelési engedélyt viszont nem adják meg, ha van eltartásra szoruló gyermeke a papjelöltnek.

TörténeteSzerkesztés

Kezdetek

Az Újszövetségben Jézus és az apostolok dicsérték azt, aki önmegtartóztatásban él és „asszonnyal nem érintkezik”.[2][3] A hívők az 1. században megbecsülték azt, aki elutasította a nemiséget és a cölibátust választotta Jézus követése miatt.[4] Az őskeresztények hitték, hogy nagyon közel van Isten országa és – Jézus tanításainak megfelelően – a mennyben nem lesz házasság, mivel mindenki olyan lesz, mint az angyalok.[5] Jézus követői közül sokan felhagytak a házasélettel annak érdekében, hogy tisztán megőrizve magukat e világtól,[6] Jézus megváltásának és a mennyei királyság eljövetelének hirdetésére szenteljék a teljes életüket.[7]

A 3. század elején arra tanítottak a legnagyobb hatású egyházi írók (Órigenész, Tertullianus), hogy a papság számára a legmegfelelőbb állapot a szüzesség. A nőtlenséget azonban sokáig semmilyen törvény nem írta elő, sőt sokszor gyanakvással tekintettek azokra, akik a házasélettől tartózkodtak, mert a manicheizmus megnyilvánulásának tartották.[8]

A 305-ös elvirai zsinat kötelezővé tette a hispániai (spanyol) magasabb rendű papság számára az önmegtartóztatást, majd a zsinatok és a pápák egyre nagyobb nyomatékkal ajánlották, majd később követelték a nőtlenséget papjaiktól.[forrás?] Siricius pápa (384-399) óta törvényekkel kötelezték a püspököket és papokat a cölibátus megtartására.[forrás?]

Keleten a 4. században az a szabály lett általánossá, hogy aki nőtlenül vette fel a nagyobb egyházi rendeket, az később sem köthetett házasságot, de ha felszentelése előtt lépett házasságra, akkor megengedték neki, hogy házasságban maradjon.

Középkor

Nyugaton a szerzetesi intézmény hatására és az egyházi birtokok elaprózádásának veszélye ellen I. Gergely pápa rendelkezései nyomán a nőtlenség a papszentelés előzetes feltétele lett.[8] Általános szokássá azonban az ismételt zsinati rendelkezések és a házas papok és feleségeik ellen hozott büntető rendelkezések ellenére sem vált.[8]

A hivatalos egyházi tanítások továbbra is hangsúlyozták a klérus cölibátusának fontosságát, ennek ellenére még a 10. században is sok papnak, sőt néhány püspöknek is volt felesége.[7]

A 10. században a clunyi reform tűzte ki célul a cölibátus általánossá tételét.[8] VII. Gergely pápa és utódai szintén határozottan foglaltak állást a cölibátus mellett és az egyetemes zsinatok szentesítették azt.[8][7]

Az 1059-es lateráni zsinat a nős papokat az egyházi tevékenység gyakorlási jogának megvonásával fenyegette meg, s a híveknek megtiltotta a miséjükön való részvételt. A II. lateráni zsinat (1139) meghatározta, hogy "a felső klerikusoknak a házasság nem csak tilos, hanem érvénytelen is. Korábban, egy pap vagy diakónus házasságkötése noha súlyos bűn volt, azonban mégis érvényes."[9]

A klerikális cölibátus kérdése ismét felmerült a 15. és 16. században, amikor is számos pap, de még VI. Sándor pápa is gyermekeket nemzett.[7]

Újkor

A római katolikus egyház továbbra is elkötelezett volt a klerikális cölibátus eszménye mellett, a reformáció kialakuló egyházai - az evangélikus egyház, az angliai egyház, a református egyház és mások - elutasították azt. A reformáció megindítója, Luther Márton, az egykori szerzetes lemondott cölibátus fogadalmáról, és feleségül vette Katherina von Bora volt apácát, akitől több gyermeke is született. A papi cölibátus elutasítása a reformáció kora után is megmaradt a protestáns egyházak legnagyobb részében.[7]

A katolikus tridenti zsinat (1545-63) dogmát fogalmazott meg, miszerint a nőtlen és szűzi állapot jobb és boldogabb (a lelki üdvösség céljából), mint a házas állapot.[10]

Napjaink

II. vatikáni zsinat hozzájárult ahhoz, hogy nős emberek diakónusi szolgálatot lássanak el,[7] ugyanakkor VI. Pál pápa Sacerdotalis Caelibatus (1967) enciklikájában megerősítette a papi cölibátusra vonatkozó hagyományos előírást.[7]

A paphiány miatt az utóbbi évtizedekben volt rá néhány példa, hogy a Vatikán engedélyezte nős vagy özvegy emberek pappá szentelését.[8]

A 21. század elején, hogy Ausztráliában, Európában és az Egyesült Államokban papok ezrei követnek el gyermekmolesztálást, a klérusból sokan a papi cölibátusra vonatkozó előírások felülvizsgálatára szólítottak fel.[7] Bár az egyházi vezetés eddig ellenállt ezeknek a kérelmeknek, de lépéseket tettek annak biztosítására, hogy az ilyen bűncselekmények ne történjenek meg. Közben az egyház egyes védelmezői nyilvánosan hangsúlyozzák, hogy a cölibátus nem vezet feltétlenül a pedofíliához, megjegyezve, hogy a papok döntő többsége betartja fogadalmát.[7]

Ortodox egyházSzerkesztés

Az ortodox pap (pópa) folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, újat azonban már nem köthet. Ha meghal a felesége, egyedül kell tovább élnie. Püspöknek csak nőtlen papot vagy szerzetest lehet választani.[11]

ProtestantizmusSzerkesztés

A protestáns egyházakban nincs kötelező lelkészi nőtlenség; és katolikus értelemben vett szentségi papság sincs. A protestáns egyházak inkább támogatják a lelkészek házasságát, mint hogy rendelkezéssekkel írják elő a nőtlenséget, amiből nem sok jó sülhet ki és bibliai alapot sem találni egy kötelező cölibátus bevezetéséhez.

Pál apostol a Timótheushoz írt levelében említi hogy a papi pályára készülő egyén feddhetetlen legyen, de nőtlenség követelményéről nem ír, sőt azt írja, hogy akik távol vannak az igaz hittől, azok köteleznek értelmetlen dolgokat, így többek közt tiltják a házasságot is.[12]

Cölibátus a BibliábanSzerkesztés

ÓszövetségSzerkesztés

  • 1Sám 21,5-6: A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.”
  • Lev 21,6-7: "Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük. Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve."

Az ószövetségi papok egy rotációs rendszerben teljesítettek szolgálatot a Templomban, évente egyszer, és az idő alatt senkivel nem élhettek házaséletet, a feleségükkel sem.[13]

ÚjszövetségSzerkesztés

EvangéliumokSzerkesztés

  • Mt 19,11-12: Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"
  • Mt 19,27-29:Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk? (...) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége."

Pál leveleiSzerkesztés

  • 1Kor 7,1: "A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik."
  • 1Kor 7,7: "Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat."
  • 1Kor 7,27: "Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget."

"Pál azt tanítja a férfiaknak, hogy ne keressenek maguknak feleséget. Pál szerint a házasság földies kísértésekbe viszi az embert, amely hatással van az ember istenkapcsolatára, különösen vonatkozik ez azokra, akik az Egyházban állandó szolgái az Úrnak."[14]

Jelenések könyveSzerkesztés

  • Jel 14,4: "Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése."

A katolikusok szerint a szüzek a mennyben megkülönböztetett tiszteletnek örvendenek.

Más bibliamagyarázók alapján a Jelenések könyve, mint a könyv nagy része, itt is szimbólumokban beszél. Mint az előző versszakból kiderül, itt a 144 ezerről beszél, akik a Földről megváltottak. A 144 ezer egy jelképes szám, ahogy a a szűz férfiak említése is szimbolikus. A múltban a szüzesség az erkölcsi tisztaság egyik jelképe volt. Nem azért "váltattak meg", mert szűzek maradtak, hanem egy bűntelen, szent életmódra törekedtek. Hasonló a jelkép Jézus példázatához, aki vőlegény érkezéséről beszél, és „akik készen voltak, bemenének ő vele a menyegzőbe, majd bezáraték az ajtó.”[15]

Protestáns kritikák és katolikus álláspontokSzerkesztés

  • "Az apostolok, akik közül sokan nős emberek voltak, nem váltak el a feleségüktől. Példaképpen Pétert említem: 1. miután Jézus elhívta őt a tanítványnak, meggyógyította az anyósát. 2. 1Kor 9,5-ben arról olvasunk, hogy Pál apostol elmeséli, hogy Péter, Jakab -az Úr testvére- és a többi apostol magával viszi feleségét is a missziós körutakra."[16]

A Péter anyósához fűződő törénet értelmezhető úgy, hogy Péter fokozatosan, vagyis nem rögtön, nem egyszerre hagyta ott a feleségét, hanem néha visszatért hozzá, vagy egyszerűen csak Jézussal arra járt. Péter maga mondta hogy mindent elhagytak volt Jézusért, tehát midőn ezt mondá, ez már befejezett dolog volt. Ami az 1Kor 9:5-öt illeti, a Káldi-Neovulgáta fordításában asszonytestvér szerepel,[17] ami a szent hagyomány szerint azt jelenti, hogy az apostolok testvérként éltek tovább a volt feleségükkel. Azért vitték a volt feleségüket magukkal, mert "szolgálatukra lehettek, például pogány asszonyokkal való kapcsolatfelvétel esetében, vagy nők keresztelésénél."[18] Ugyanezen célt szolgálták a diakonisszák is.[19]

  • Isten parancsa Mózes 1. Könyvében: "Szaporodjatok és sokasodjatok" nem tesz kivételt.

Ez a mondat az első emberpár teremtésénél hangzott el, akik Istennel közvetlen kapcsolatban álltak, akkor még nem volt szükség papságra.

  • Az 1Kor 7,7 ("Azt akarom, hogy minden ember úgy legyen, ahogy én, ámde kinek-kinek Istentõl van a maga külön kegyelemajándéka, egyiknek így, a másiknak úgy.") szerint mind a házasság, mind az önmegtartóztatás Isten ajándéka. Aki azonban nem kapta meg az utóbbit Istentől, annak számára a cölibátus szörnyű teher.

Egy átlagos házasságban is lehetnek időszakok, amikor az egyik házasfélnek meg kell tartóztania magát (terhesség, betegség, műtét, menstruáció stb alatt/után). De általában elmondható: "Az ember legmélyebb lényegéhez tartozik, hogy szenvedélyeit egy magasabb rendű ideál miatt le tudja győzni. Az állat erre nem képes; az mindig ösztönei szerint cselekszik. Az ember azonban le tud mondani animális ösztöneinek kielégítéséről egy magasabb rendű érték miatt, és időnként ezt meg is kell tennie. Ha ezt nem teszi, lesüllyed az állat szintjére."[20]

  • Pál apostol, aki szintén nem volt nős, kötelezi a püspököket, hogy legyen egy feleségük. Pál első levele Timótheoszhoz 3. fejezet 2. szakasza: "A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie."

Amikor Szt. Pál a püspökök vagy diakónusok sajátosságát úgy jelöli meg, mint "egyszer nősült férfiak", ez nem azt jelenti, hogy ők továbbra is házasságban élhetnek, hanem a többszöri nősülést a megtartóztatásra való képtelenség jelének vette."Aki tehát az első feleségének halála után még egy új házasságra tartott igényt, nem látszott alkalmasnak arra, hogy cölibátusban éljen."[21]

JudaizmusSzerkesztés

A cölibátus teljesen idegen a zsidó vallásban, ahol a házasságot és a gyermeknevelést szent kötelezettségként értik.[7] Az egyetlen ismert próféta, aki úgy döntött, hogy nem vállal gyermeket, és nem nősült meg, Jeremiás volt.[7]

A kora újkori hittudós, Sulchán Áruch írta: „Minden férfi köteles megházasodni annak érdekében, hogy teljesítse a gyereknemzés kötelességét; és bárki, aki nem elkötelezett a faj szaporítása iránt, olyan mintha vért ontana, kisebbítené az isteni képmást.."[22] [23]

BuddhizmusSzerkesztés

A buddhista szerzetességben a nők iránti vonzalmat és a nemiséget akadálynak tekintik a megvilágosodás útján. A théraváda buddhizmusban és részben a tibeti buddhizmusban is a szerzetesekre és az apácákra vonatkozó rendeleti előírások írják elő a cölibátus életet.[24]

HinduizmusSzerkesztés

 
Egy szádhu a Gangesz partján

A hinduizmusban a cölibátus általában a szádhukkal és szannjászíkkal társul, akik kivonulnak a társadalomból és lemondanak minden világi kötelékről.

Krisna-hívőkSzerkesztés

A Krisna-tudatú hívők a teljes cölibátusban nőtlenül élő lemondott férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek. A férfiaknál a fej kopaszsága a világi élvezetekről és ragaszkodásokról való lemondásra, illetve a tisztaságra utalnak.

IszlámSzerkesztés

Az iszlám nem hirdeti a cölibátust; inkább elítéli a házasság előtti és a házasságon kívüli szexet. Néhány szúfi rend azonban felkarolja a cölibátus állapotát is.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Online Etymology Dictionary, Celibacy. Archiválva 11 August 2009.
  2. Mt 19,27-29
  3. 1Kor 7,1
  4. http://lexikon.katolikus.hu/C/c%C3%B6lib%C3%A1tus.html
  5. Mk 12,25
  6. Jak 1,27
  7. a b c d e f g h i j k Celibacy - Islam, Judaism, and Christianity (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 2.)
  8. a b c d e f Vallástörténeti kislexikon: cölibátus, 1975. Kossuth Kiadó 
  9. Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez 209. o.
  10. DS 1810
  11. "A keleti egyház egy szinóduson a VII. században (II. Trullosz - 691) az általánosan elharapódzott gyakorlatnak engedve, a papoknak a szentelésük előtt kötött házasságuk folytatását engedélyezte. Csak a püspökök számára tartotta meg a régi gyakorlatot. Ezt a szabályt a pápák a római egységbe visszatért keleti egyház papjainál továbbra is megtűrték. Látni kell azonban, hogy ez az eredeti ideáltól való eltérés. Ennek az ideálnak egy maradékát a keleti egyház is megőrizte: a diakónus és pap folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, azonban újat már nem köthet. Ha meghal a felesége, nőtlenül kell tovább élnie. A püspököket általában a szerzetesek közü választják, akik soha nem éltek házasságban. Ha azonban egy nős papot püspökké választanak, annak külön kell válnia feleségétől. A keleti egyház hívei sem tekintik a nős papokat a szerzetes papokkal egyenértékűeknek. Az ő számukra is érvényes az, hogy csak a cölibátusban élő pap tudja a papi ideált teljesen megvalósítani, és bizalommal inkább csak azokhoz fordulnak, a gyónásban pedig szívesebben azokra hagyatkoznak." Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez, 209-210. o.
  12. 1 Tim 3-4. rész
  13. "Az ószövetségi papságban is már megvolt a cölibátus előképe. A papoknak ugyanis áldozatbemutatáskor, vagy amikor szent dolgokkal foglalkoztak, tisztának kellett lenniük, azaz nem érintkezhettek előtte asszonnyal (a feleségükkel) se." Depositum.hu
  14. Depositum.hu
  15. Mt 25,10
  16. Papp György ref. lp. megjegyzése
  17. 1Kor 9,5
  18. 1Kor 9,5 lábjegyzet
  19. "A Katolikus egyházban sohasem voltak papnők. A női diakónusok, akik időnként voltak, a férfi diakónusok feladatait soha nem gyakorolták, hanem csak női testek a keresztség előtti felkenését végezték és beteg nők ápolására voltak kirendelve. Az apostoli rendszabályokban ez áll: "A diakónusnő (diakonissza) nem ad áldást és nem végez olyan cselekményt, mint a papok és diakónusok. Ő csak ajtófelvigyázó, és az illendőség miatt a nők keresztelésénél segít a papoknak."" idézi: Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez, 205. o.
  20. Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez, 208. o.
  21. Matthias Gaudron: Katekizmus az Egyház kríziséhez, 209. o.
  22. Szüzesség, cölibátus és házasság a zsidóságban (2. A cölibátus). egyhazforum.hu, 2012. december 13. (Hozzáférés: 2020. november 2.)
  23. Sulchan Aruch EH 1,1
  24. Manfred Hutter: Zölibat I. Religionsgeschichtlich. In: Theologische Realenzyklopädie (TRE). Band 36, de Gruyter, Berlin/New York 2004, ISBN 3-11-017842-7, S. 720–721

IrodalomSzerkesztés

További tudnivalókSzerkesztés