Főmenü megnyitása

A cölibátus (a latin, cælibatus-ból) tágabb értelemben az akaratlagos nőtlenség ill. szexuális önmegtartóztatás állapota, szűkebb értelemben pedig egy vallási fogadalom ugyenezen célzattal különféle vallásokban. Megtalálható a Katolikus egyházban, az Ortodox egyházban, a dzsainizmusban, valamint a buddhizmus, hinduizmus és iszlám egyes irányzataiban.

NévmagyarázatSzerkesztés

A magyar cölibátus a latin caelibatus szóból jön, jelentése házasulatlan állapot. Ez két proto-indo-európai gyökből jön: *kaiwelo- "egyedül" and *lib(h)s- "élő".[1]

KereszténységSzerkesztés

Katolikus egyházSzerkesztés

A cölibátus célja, hogy az áldozópap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent szolgálathoz (vö 1Kor 7, 32-35). Ennek eredete a katolikus teológia szerint Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül, illetve a feleségüktől megtartóztatva vállalták a szent szolgálatot. Egyébként ma is lehetséges a nyugati katolikus egyházban egy nős férfi áldozópappá szentelése, ha a feleség hozzájárul ehhez és végérvényesen különválnak. Ám ezen felül kell még a Szentszék engedélye is. (Viszont irreleváns a hitvestől hozzájárulást kérni, ha szakadatlan hűtlenségbe esett kánoni férjével szemben; azaz például házasságon kívüli gyermeke van, felbontja a polgári köteléket stb.) Különvált esetben a megkötött katolikus házasság továbbra is megvan, de életközösség nincs. Ez viszont így, már csak ún. egyszerű akadályt képez. A felszentelési engedélyt viszont nem adják meg, ha van eltartásra szoruló gyermeke a papjelöltnek.

TörténeteSzerkesztés

Az 1. században megbecsülték azt, aki a cölibátust választotta a kereszténység miatt, de csak később a szerzetesrendek kialakulásánál lett kötelező.[2]

Már a 3. században arra tanítottak a legnagyobb hatású egyházi írók (Órigenész, Tertullianus), hogy a papság számára a legmegfelelőbb állapot a szüzesség. Ennek hatására főleg nyugaton egyre erősebb lett az igény a cölibátus megtartására. A 305-ös elvirai zsinat kötelezővé tette a hispániai magasabb rendű papság számára az önmegtartóztatást, ugyanekkor pedig a zsinatok és a pápák egyre nagyobb nyomatékkal ajánlották, majd követelték a nőtlenséget papjaiktól. Siricius pápa (384-399) óta törvényekkel kötelezték a püspököket és papokat a cölibátus megtartására.

Keleten a 4. században az a szabály lett általánossá, hogy aki nőtlenül vette fel a nagyobb egyházi rendeket, az később sem köthetett házasságot, de ha felszentelése előtt lépett házasságra, akkor megengedték neki, hogy házasságban maradjon.

Az 1059-es lateráni zsinat a nős papokat az egyházi tevékenység gyakorlási jogának megvonásával fenyegette meg, s a híveknek megtiltotta a miséjükön való részvételt. A II. Lateráni zsinat (1139) pedig meghatározta, hogy "a felső klerikusoknak a házasság nem csak tilos, hanem érvénytelen is. Korábban, egy pap vagy diakónus házasságkötése noha súlyos bűn volt, azonban mégis érvényes."[3]

A Tridenti zsinat (1545-63) dogmát fogalmazott meg, miszerint a nőtlen és szűzi állapot jobb és boldogabb (értsd: a lelki üdvösség céljából), mint a házas állapot (DS 1810).

Ortodox egyházSzerkesztés

Az ortodox pap (pópa) folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, újat azonban már nem köthet. Ha meghal a felesége, egyedül kell tovább élnie. Püspöknek csak nőtlen papot vagy szerzetest lehet választani.[4]

ProtestantizmusSzerkesztés

A protestáns egyházakban nincs kötelező lelkészi nőtlenség; igaz, szentségi papság sincs. A lelkészek a közösség részéről felkért világiak, így nem is lenne értelme.

Cölibátus a BibliábanSzerkesztés

ÓszövetségSzerkesztés

  • 1Sám 21,5-6: A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.”
  • Lev 21,6-7: "Istennek vannak szentelve, ne szentségtelenítsék meg Istenük nevét: ők mutatják be az Úr eledelét, Istenük táplálékát, azért szentnek kell lenniük. Ne vegyenek kicsapongó vagy meggyalázott asszonyt feleségül, sem pedig olyat, akit férje elűzött, mivel a pap Istennek van szentelve."

Az ószövetségi papok egy rotációs rendszerben teljesítettek szolgálatot a Templomban, évente egyszer, és az idő alatt senkivel nem élhettek házaséletet, a feleségükkel sem.[5]

ÚjszövetségSzerkesztés

EvangéliumokSzerkesztés

  • Mt 19,11-12: Erre így válaszolt: "Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!"
  • Mt 19,27-29:Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk? (...) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nővéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége."

Pál leveleiSzerkesztés

  • 1Kor 7,1: "A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik."
  • 1Kor 7,7: "Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat."
  • 1Kor 7,27: "Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget."

"Pál azt tanítja a férfiaknak, hogy ne keressenek maguknak feleséget. Pál szerint a házasság földies kísértésekbe viszi az embert, amely hatással van az ember istenkapcsolatára, különösen vonatkozik ez azokra, akik az Egyházban állandó szolgái az Úrnak."[6]

JelenésekSzerkesztés

  • Jel 14,4: "Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése."

A szüzek a mennyben megkülönböztetett tiszteletnek örvendenek.

Protestáns kritikák és katolikus álláspontokSzerkesztés

  • "Az apostolok, akik közül sokan nős emberek voltak, nem váltak el a feleségüktől. Példaképpen Pétert említem: 1. miután Jézus elhívta őt a tanítványnak, meggyógyította az anyósát. 2. 1Kor 9,5-ben arról olvasunk, hogy Pál apostol elmeséli, hogy Péter, Jakab -az Úr testvére- és a többi apostol magával viszi feleségét is a missziós körutakra."[7]

A Péter anyósához fűződő törénet értelmezhető úgy, hogy Péter fokozatosan, vagyis nem rögtön, nem egyszerre hagyta ott a feleségét, hanem néha visszatért hozzá, vagy egyszerűen csak Jézussal arra járt. Péter maga mondta hogy mindent elhagytak volt Jézusért, tehát midőn ezt mondá, ez már befejezett dolog volt. Ami az 1Kor 9:5-öt illeti, a Káldi-Neovulgáta fordításában asszonytestvér szerepel,[8] ami a szent hagyomány szerint azt jelenti, hogy az apostolok testvérként éltek tovább a volt feleségükkel. Azért vitték a volt feleségüket magukkal, mert "szolgálatukra lehettek, például pogány asszonyokkal való kapcsolatfelvétel esetében, vagy nők keresztelésénél."[9] Ugyanezen célt szolgálták a diakonisszák is.[10]

  • Isten parancsa Mózes 1. Könyvében: "Szaporodjatok és sokasodjatok" nem tesz kivételt.

Ez a mondat az első emberpár teremtésénél hangzott el, akik Istennel közvetlen kapcsolatban álltak, akkor még nem volt szükség papságra.

  • Az 1Kor 7,7 ("Azt akarom, hogy minden ember úgy legyen, ahogy én, ámde kinek-kinek Istentõl van a maga külön kegyelemajándéka, egyiknek így, a másiknak úgy.") szerint mind a házasság, mind az önmegtartóztatás Isten ajándéka. Aki azonban nem kapta meg az utóbbit Istentől, annak számára a cölibátus szörnyű teher.

Egy átlagos házasságban is lehetnek időszakok, amikor az egyik házasfélnek meg kell tartóztania magát (terhesség, betegség, műtét, menstruáció stb alatt/után). De általában elmondható: "Az ember legmélyebb lényegéhez tartozik, hogy szenvedélyeit egy magasabb rendű ideál miatt le tudja győzni. Az állat erre nem képes; az mindig ösztönei szerint cselekszik. Az ember azonban le tud mondani animális ösztöneinek kielégítéséről egy magasabb rendű érték miatt, és időnként ezt meg is kell tennie. Ha ezt nem teszi, lesüllyed az állat szintjére."[11]

  • Pál apostol, aki szintén nem volt nős, kötelezi a püspököket, hogy legyen egy feleségük. Pál első levele Timótheoszhoz 3. fejezet 2. szakasza: "A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie."

Amikor Szt. Pál a püspökök vagy diakónusok sajátosságát úgy jelöli meg, mint "egyszer nősült férfiak", ez nem azt jelenti, hogy ők továbbra is házasságban élhetnek, hanem a többszöri nősülést a megtartóztatásra való képtelenség jelének vette."Aki tehát az első feleségének halála után még egy új házasságra tartott igényt, nem látszott alkalmasnak arra, hogy cölibátusban éljen."[12]

Korunk véleményeiSzerkesztés

Az egyik ilyen népszerű elképzelés szerint[13] a nőtlenség szolgálhatja azt a célt, hogy az egyház vagyona ne aprózódjon el. Valójában az egyházi vagyon nem örökölhető.
Társadalmi körökben előfordultak olyan megfontolások, hogy papnak, szerzetesnek vagy apácának adták a gazdagabb családban a fiatalabb fiúkat és leányokat, hogy a birtokot egyben örökölje az elsőszülött fiú.
A katolikus egyház anyagilag mindig támogatta a szegényebb családok tehetséges gyermekeit továbbtanulásukban.

Másrészt a válogatás e feltétele könnyen vezet kontraszelekcióhoz, mert a férfiaknak bizonyos köre úgy akarja szolgálni az Istent, hogy legyen saját gyermeke is, akinek példát adhat. Ez az álláspont azt vallja, hogy ha egy pap szereti a saját gyermekét, abban Istent is szereti, tehát szép az Úr előtt.

DzsainizmusSzerkesztés

BuddhizmusSzerkesztés

HinduizmusSzerkesztés

IszlámSzerkesztés

Krisna-hívőkSzerkesztés

A Krisna-tudatú hívők a teljes cölibátusban nőtlenül élő lemondott férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek. A férfiaknál a fej kopaszsága a világi élvezetekről és ragaszkodásokról való lemondásra, illetve a tisztaságra utalnak.


JegyzetekSzerkesztés

  1. Online Etymology Dictionary, Celibacy. Archiválva 11 August 2009.
  2. http://lexikon.katolikus.hu/C/c%C3%B6lib%C3%A1tus.html
  3. Matthias Gaudron: Catechism to the crisis of the Church. 209.
  4. "A keleti egyház egy szinóduson a VII. században (II. Trullosz - 691) az általánosan elharapódzott gyakorlatnak engedve, a papoknak a szentelésük előtt kötött házasságuk folytatását engedélyezte. Csak a püspökök számára tartotta meg a régi gyakorlatot. Ezt a szabályt a pápák a római egységbe visszatért keleti egyház papjainál továbbra is megtűrték. Látni kell azonban, hogy ez az eredeti ideáltól való eltérés. Ennek az ideálnak egy maradékát a keleti egyház is megőrizte: a diakónus és pap folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, azonban újat már nem köthet. Ha meghal a felesége, nőtlenül kell tovább élnie. A püspököket általában a szerzetesek közü választják, akik soha nem éltek házasságban. Ha azonban egy nős papot püspökké választanak, annak külön kell válnia feleségétől. A keleti egyház hívei sem tekintik a nős papokat a szerzetes papokkal egyenértékűeknek. Az ő számukra is érvényes az, hogy csak a cölibátusban élő pap tudja a papi ideált teljesen megvalósítani, és bizalommal inkább csak azokhoz fordulnak, a gyónásban pedig szívesebben azokra hagyatkoznak." Matthias Gaudron: Catechism to the crisis of the Church. 209-210.
  5. "Az ószövetségi papságban is már megvolt a cölibátus előképe. A papoknak ugyanis áldozatbemutatáskor, vagy amikor szent dolgokkal foglalkoztak, tisztának kellett lenniük, azaz nem érintkezhettek előtte asszonnyal (a feleségükkel) se." Depositum.hu
  6. Depositum.hu
  7. Papp György ref. lp. megjegyzése
  8. 1Kor 9,5
  9. 1Kor 9,5 lábjegyzet
  10. "A Katolikus egyházban sohasem voltak papnők. A női diakónusok, akik időnként voltak, a férfi diakónusok feladatait soha nem gyakorolták, hanem csak női testek a keresztség előtti felkenését végezték és beteg nők ápolására voltak kirendelve. Az apostoli rendszabályokban ez áll: "A diakónusnő (diakonissza) nem ad áldást és nem végez olyan cselekményt, mint a papok és diakónusok. Ő csak ajtófelvigyázó, és az illendőség miatt a nők keresztelésénél segít a papoknak."" idézi: Matthias Gaudron, i.m. 205.
  11. Matthias Gaudron: Catechism to the crisis of the Church. 208.
  12. Matthias Gaudron, i.m. 209.
  13. Gábor György vallás filozófus. A metro újság interjüja. [2013. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

IrodalomSzerkesztés

További tudnivalókSzerkesztés