Cabernet franc

kékszőlő fajta
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. november 10.

A cabernet franc vagy cabernet frank világfajtának tekinthető a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlő fajták egyike. Ma a bordeaux-i borvidék hat legkiterjedtebb termőterületű vörösborszőlő fajtájának egyike (a további öt a cabernet sauvignon, merlot, carmenère, malbec és a petit verdot), a híres francia cuvée borok meghatározó szőlőfajtája. (Gyakran a cabernet sauvignonnal elegyesen ültetik.) Bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű, ideális vörösbor.

Cabernet franc
vörösborszőlő
Egyéb neveiBouchet, Breton, Carmenet, Gros Cabernet, Grosse Vidure, Mencía, Noir Dur, Plant Breton, Sable Rouge, Trouchet Noir, Véronais
EredetFranciaország
Hazai elterjedtségeVillány–Siklósi borvidék, Szekszárdi borvidék
Általános elterjedtségeFranciaország, Olaszország, Spanyolország, USA, Kanada, Chile, Ausztrália, Dél-Afrika
Fürt leírásakicsi, vagy közepes, vállas, tömött
Érési időszakoktóber eleje-közepe
Művelésmódkordon
Borának jellemzőifajtajelleges, kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, sötét bíbor színű, száraz, minőségi vörösbor.
Jelentős boraiChâteau Cheval Blanc borgazdaság St. Emilion Premiers Grands Crus classés A borai
A cabernet franc levele
A Château Cheval Blanc borház, Premier Grand Cru classé A bora a legmagasabb minőséget képviseli.

Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított; az egri bikavér egyik alkotó fajtája.

Története

szerkesztés

A cabernet franc, régi francia szőlőfajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Feltételezik, hogy Bretagne-ból származik, erre utal a Loire-völgyi termőterületein elterjedt hasonneve a Breton;[1] ugyanezzel magyarázzák hogy a hűvösebb éghajlaton is jól érzi magát. Bordeaux-ban a 18. század körül terjedt el.

Hasonnevei

szerkesztés

Acheria, Arrouya, Bidure, Bordo, Boubet, Bouchy, Bouchet, Breton, Burdelas Tinto, Cabernet, Cabernet Aunis, Cabernet Carbouet, Cabernet Franco, Cabernet Frank, Capbreton Rouge, Carmenet, Couahort pro Parte, Gamay de Ricenay, Gamput, Gros Bouchet, Gros Cabernet, Grosse Vidure, Mencía (Spanyolország), Kaberne Frank, Méssanges Rouge, Morenoa, Noir Dur, Petite Vidure, Petite Vigne Dure, Petit Fer, Petite Vidure, Plant Breton, Plant des Sables, Rouge, Sable Rouge, Trouchet Noir, Véronais és Veron Bouchy.

Termőterületei

szerkesztés

A cabernet franc legnagyobb termőterületei Franciaországban Bordeaux-ban – kiemelten a Saint-Émilion AOC és Pomerol AOC eredetmegjelölésű termőterületeken – és a Loire völgyében fekszenek (összesen 38 627 hektár, 2005. évi adat). Ezen felül Olaszországban (7000 hektárnyi területen), elsősorban Friuliban és Venetóban, valamint Toszkánában (Bolgheri, Maremma) találjuk meg. Jelentős ültetvényei vannak Romániában, SpanyolországbanKatalóniában, és Magyarországon.

Hazánkban a cabernet franc igazi otthona a mediterrán jellegű Villány–Siklósi borvidék, de kicsit északabbra, a Szekszárd környékén is jól érzi magát a fajta. Ezen felül megtaláljuk az Egri és a Soproni borvidéken is. A cabernet franc borát általában bordeaux-i mintára cabernet sauvignon és merlot fajtkból készült borokkal házasítják, de gyakran találkozhatunk vele fajtaborként is.

Amerikai kontinens

szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államokban 1457 hektárnyi területen terem (2007. évi adat) – ebből Kaliforniában 800 hektár[2] Napa-völgyben kb. 400 hektár, de elterjedt a hűvösebb éghajlatú New York és Michigan államokban, valamint a virginiai Monticellóban, továbbá a nyugati parton Washington állam szőlő- és bortermelő területein.

Kanadában Ontario, a Niagara-lépcső, a Prince Edward-sziget, az Erie-tó, továbbá északon a Pelee sziget és az Okanagan-völgy szőlőtermesztő területein termesztik, itt elsősorban jégbor készítésére használják. Dél-Amerikában Argentínában és Chilében (1142 hektár, 2006-os adat[3]) elterjedt fajta.

Ausztrália és Afrika

szerkesztés

Jelen van Ausztráliában (588 hektár, 2007.)[4] ahová több más szőlőfajtával együtt a cabernet franc fajta James Busby gyűjtése révén jutott 1832-ben. Fő termőterületeit Victoria állam hűvösebb éghajlatú északkeleti részén, a McLaren Valley és az Adelaide környéki dűlőkön valamint a Clare Valley-ban találjuk.

Új-Zélandon 168 hektáros (2007-es adat[5]), és Dél-Afrikában 1.019 hektáros (2007-es adat[6]) termőterületei vannak.

Jellemzői

szerkesztés

Tőkéje közepesen erős növekedésű, kis illetve közepes terméshozamú. Levele szabályos öt karéjú, kissé megnyúlt; a levélerek töve és a levélnyél pirosas színezetű. Fürtjei kicsik vagy közepesen nagyok, átlagosan 100 grammosak, kis, gömbölyű, hamvas, sötétkék vékony héjú bogyói jellegzetesen fűízűek.

Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Fagytűrő képessége kitűnő, a betegségekre kevéssé hajlamos: ellenáll a lisztharmatnak és rothadásnak.

Telepíthető klónja: E. 11 (E = Eger).

Borászati szempontból a cabernet franc sok közös tulajdonságot mutat a cabernet sauvignonnal: legfontosabb, hogy mindkét fajta kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc önállóan és más borokkal házasítva is kiváló. Legtöbbször savignon-nal és merlot-tal keverik, így készül a francia cuvée (cabernet franc, savignon, merlot).

A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal.[7] Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg.

Milyen ételekhez fogyasszuk?

szerkesztés

A cabernet franc bora a nemes, fűszeres húsételekhez igazodik leginkább. A cabernet franc fiatal borai (az éretlen tanninok) jól harmonizálnak a könnyű halételekkel és az angolosra sütött marhahúsételekkel. A nehezebb – marhabélszínből, hátszínből főzéssel és párolással készült – ételek, vadételek vagy barnamártással kínált húsételekhez, továbbá fűszeres, kemény sajtokhoz a lekerekedett, idősebb, puhább csersavú cabernet borok illenek.

  1. Jancis Robinson: The Oxford Companion to Wine, third edition, Oxford University Press, 2006., ISBN 0-19-860990-6
  2. California Grape acreage 2007 Crop, vom California Department of Food and Agriculture, Sacramento, Veröffentlicht im April 2008. [2008. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  3. CATASTRO VITICOLA NACIONAL 2006 (PDF)[halott link]
  4. Statistik des Australian Government. [2008. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 17.)
  5. (PDF) New Zealand Winegrowers Statistical annual 2007. [2008. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 25.)
  6. Southafrican Wine Industry Statistics, Veröffentlicht im Juni 2008. [2014. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 12.)
  7. Cabernet Franc. [2018. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 25.)
  • Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 251-252. oldal; ISBN 963-230-442-X
  • Borlexikon [1]
  • Jancis Robinson: Vines, Grapes & Wines, Mitchell Beazley, 1986, ISBN 1-85732-999-6 (angolul)
  • Dagmar Ehrlich: Das Rebsorten ABC, Reben und ihre Weine; Hallwag (Gräfe & Unzer), München, 2005, ISBN 3-7742-6960-2 (németül)
  • Pierre Galet: Dictionnaire encyclopédique des cépages. Hachette Livre, 2000., ISBN 2-01-236331-8 (franciául)

További információk

szerkesztés