Caio Duilio osztály

Olasz csatahajó-osztály

A Caio Duilio osztály egységei, a Regia Nave Caio Duilio és az RN Andrea Doria az olasz Regia Marina (Királyi Haditengerészet) dreadnought csatahajói (nave da battagila) voltak. A korábbi, három egységből álló Conte di Cavour osztály javított változataiként, a francia Bretagne osztály csatahajóira adott válaszként épültek. Az osztály két egységét 1937 és 1940 között teljes mértékben modernizálták, hosszú pályafutás után, 1956-ban selejtezték le őket. A csatahajókat Gaius Duilius-ról, az első pun háború neves római hadvezéréről, és Andrea Doria (1466-1560) genovai államférfiről és tengernagyról nevezték el.[1]

Caio Duilio osztály
Hajótípushajóosztály
NévadóAndrea Doria
ÜzemeltetőOlaszország Regia Marina
Pályafutása
ÉpítőR. Cantiere di Castellamare di Stabia (Caio Duilio)
R. Arsenale di La Spezia (Andrea Doria)
Építés kezdete1912
Vízre bocsátás1913
Szolgálatba állítás1915 (Andrea Doria), 1916 (Caio Duilio)
Szolgálat vége1956
Általános jellemzők
Hossz176,1 m
Szélesség28 m
Merülés9,4 m
Hajtómű20 Yarrow kazán
4 Parsons gőzturbina
Üzemanyag1488 t szén, 886 t kőolaj
Teljesítmény30 000 LE (22 000 kW)
Sebesség21,3 csomó (Caio Duilio), 21 csomó (Andrea Doria)
Hatótávolság4800 tengeri mérföld 10 csomós sebesség mellett
Fegyverzet13 x 305 mm L/46 A1909 Elswick Pattern "T" ágyú (Caio Duilio)
13 x 305 mm L/46 V1909 Vickers Mark "G" ágyú (Andrea Doria), másodlagos fegyverzet: 16 x 152 mm L/45 A1911 ágyú, 13 x 76 mm L/50 V1909 ágyú, 6 x 76 mm L/50 V1909 légvédelmi ágyú, 3 x 450 torpedó vetőcső

Legénység1233 fő[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Caio Duilio osztály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az olasz Regia Marina (Királyi Haditengerészet) jelvénye.

Dizájn szerkesztés

A két egységből álló Caioa Duilio osztályt Giuseppe Valsecchi altengernagy, a Regia Marina haditengerészeti főmérnöke (Generale del Genio navale) tervezte a megelőző, háromtagú Conte di Cavour osztály (Conte di Cavour, Giulio Cesare, Leonardo da Vinci) javított változataként, az épülő, háromtagú, 10 db 340 mm L/45 ágyúval felszerelt francia Bretagne osztályra (Bretagne, Provence, Lorraine) adott válaszként. A Conte di Cavour osztályhoz képest a fő fegyverzet (13 x 305 mm L/ 46 ágyú) ugyanaz maradt, ahogy a lövegtornyok elrendezése is, azonban a Caio Duilio osztály alacsonyabb felépítményeket, erősebben páncélozott barbettákat kapott, a középső, háromágyús 305 mm-es lövegtornyot egy fedélzettel alacsonyabban helyezték el, valamint változtattak a másodlagos fegyverzet elrendezésén és kaliberén is, a Conbte di Cavour osztály 18 db 120 mm-es lövege helyett 16 db 152 mm-es löveget alkalmaztak.[2]

Fegyverzet szerkesztés

Fő fegyverzet szerkesztés

A Caio Duilio cosztály fő fegyverzetének érdekessége, hogy a Caio Duilio és az Andrea Doria csatahajók más-más típusú, 305 mm-es L/46 ágyúval lettek felszerelve. A Caio Duilio 13 darab brit tervezésű, olasz licencgyártmányú 305 mm L/46 Model 1909 Elswick Pattern "T" ágyúból állt, ezeket kapták korábban a Dante Alighieri és a Giulio Cesare csatahajók is. Az Andrea Doria ellenben 13 darab brit tervezésű, olasz licencgyártmányú 305 mm L/46 V1909 Vickers Mark "G" típusú ágyút kapott, mint korábban a Conte di Cavour és a Leonardo da Vinci csatahajók. Az Elswick és a Vickers lövegek főbb paraméterei megegyeztek, ezek három háromágyús 670 tonnás, és két kétágyús, 500 tonna tömegű lövegtoronyban, maximális tüzelési szektort biztosító szupertüzelő elrendezéssel kerültek beépítésre. Az ágyúk egyenként 62,5 tonnát nyomtak, teljes hosszuk 14,5 m, a lövegcső hossza ebből 14.021 m-t tett ki. A tűzgyorsaságuk elméletileg 2 lövés / perc, a gyakorlatban 1 lövés / perc. A maximális lőtávolságuk 20° csőemelkedés mellett 24 000 méter, a hatásos lőtávolság azonban ennél jóval kisebb. A páncéltörő lövedék tömege 452 kg, a lőszerkiszabat 40 páncéltörő és 30 repeszromboló lövedék / cső.[3]

Másodlagos fegyverzet szerkesztés

Az osztály másodlagos fegyverzete 16 db 152 mm-es L/45 A1911 ágyúból (Ansaldo Cannone da 152/45 modello 1911) állt, melyek 47 kg tömegű lövedékeket tüzeltek, maximális lőtávolságuk 19,4 km volt. Továbbá rendelkeztek 13 db 76 mm L/50 V1909 ágyúval, 6 db 76 mm L/50 V1909 légvédelmi ágyúval, és 3 db 450 mm-es torpedó vetőcsővel is.[1][4]

Az átépített és korszerűsített Caio Duilio osztály szerkesztés

Az osztály egységeit 1937 és 1940 között teljesen újjáépítették és korszerűsítették, az elődtípus, a Conte di Cavour osztály mintájára, de áttervezett, azokénál korszerűbb másodlagos fegyverzettel. Teljesen új felépítményeket és kéményeket kaptak, a hajótestet az orrnál meghosszabbították, mely így 176 méteresről 186,9 méteresre nőtt. Hajtóművüket kicserélték 75 000 LE teljesítményű Beluzzo gőzturbinákra, és 8 db Yarrow kazánra, így maximális sebességük 26 csomósra emelkedett.[5][6] Az újjáépítés során a csatahajók páncélzatát megerősítették, torpedóvédelmük Pugliese-rendszerű lett. A középső háromágyús fő lövegtornyukat eltávolították, a maradék 10 db löveget pedig a meglévő ágyúcsövek felfúrásával 305 mm-ről 320 mm átmérőjűre alakították át (320 mm L/44 Model 1936 típus).[7] Az új másodlagos fegyverzet 4 db háromágyús lövegtoronyba épített 135 mm L/45 (Cannone da 135/45 OTO 1937) ágyúból állt.[8] A fő légvédelmi fegyverzetet 10 db egyágyús lövegtoronyba épített, 90 mm L/53 (Cannone da 90/53) ágyú képezte.[9] A modernizált Caio Duilio osztály új felépítményei az 1934-től épülő Littorio osztályú csatahajók (Littorio, Vittorio Veneto, Roma) mintájára készültek, új nehéz légvédelmi fegyverzetének típusa szintén ezekkel megegyező lett.[5]

Jegyzetek szerkesztés