Calcio Catania

labdarúgó-egyesület

A Calcio Catania egy olasz labdarúgócsapat, amelyet egy szicíliai városban Cataniában alapítottak a háború után 1946-ban.

Calcio Catania
Csapatadatok
Teljes csapatnév Calcio Catania SpA
Becenév Rossoazzurri (Vörös és világoskék)
Gli Elefanti (Az elefántok)
SzékhelyCatania, Olaszország
Alapítva1908 (Educazione Fisica Pro Patria)
1946 (Club Calcio Catania)
Stadion Stadio Angelo Massimino
Vezetőedző OlaszországEnzo Timpano
Elnök olasz Antonino Pulvirenti
Bajnokság Serie C - C csoport
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
A Wikimédia Commons tartalmaz Calcio Catania témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

A labdarúgás Cataniában az 1900-as évek elején vált ismertté. Az angol teherszállító hajók legénysége ismertette a helyiekkel a játékot. 1901. május 2-án a Messina ellen játszották. A klub neve Royal Yacht Catania volt és a helyi legénység játszottak benne.

 
A legelső kép a Pro Patriáról 1908-ból.

Ez csupán hobbi szintű csapat volt. A hivatalos, szakmai stábbal rendelkező egyesületet 1908. június 19-én alapította az olasz filmrendező Gaetano Ventimiglia és Francesco Sturzo d'Aldobrando. A név pedig A.S. Educazione Fisica Pro Patria lett, amit két évvel később Unione Sportiva Catanesére módosítottak.

Az Észak-Olaszország csapatainak rendezett bajnokságban nem, ám helyi kisebb tornákon részt vett a csapat, mint a Lipton, Sant' Agata és Agordad kupa. Az első világháborút követően a Coppa Federale Siciliana tornán vettek részt. 7 évvel később a Campionato Catanesében játszottak, amit az 1928–1929-es szezonban meg is nyertek. Ahogy feljutottak, a klub neve is megváltozott Società Sportiva Cataniára. Az 1933–1934-es szezonban, magabiztosan, mindössze 14 kapott góllal zártak és a rájátszást is sikerrel vették így a Serie B-be kerültek. Első szereplésük rögtön egy 3. helyet eredményezett (holtversenyben a Pisa csapatával). Ekkor ismét névváltoztatás következett, mégpedig Associazione Calcio Fascista Cataniára. A jó teljesítmény nem tartott sokáig, 3 évadot követően kiestek. Mindössze 3 meccset sikerült megnyerniük és a legrosszabb gólaránnyal az utolsó helyen végeztek. 1943-ban ugyan megnyerték csoportjukat ám a rájátszásból a szövetség kizárta őket.

Felemelkedés, Serie A szerkesztés

A második világháborút követően egy helyi versenyt (Campionato Siciliano) rendeztek. A szezon végén a csapat egyesült a városi Elefante Cataniával. Ez 1946-ban történt, amit a Catania újraalapításának is mondanak. A klub megtartotta a Catanese nevet és visszakerülhettek a Serie C-be.

Egy évvel később egy harmadik klubbal, a Virtus Cataniával ismét egyesültek és Club Calcio Catania néven folytatták tovább. Az első elnök Santi Manganaro-Passanisi volt, aki korábban a Catania elnöke volt. Három év múlva felkerültek a másodosztályba. Ekkor olyan nevek játszottak a csapatban mint Goffi, Messora, Ardesi és Prevosti.

Egyre jobb eredményeket értek el, 1953-ban a Legnano ellen rájátszást játszhattak, mivel egyenlő pontszámmal végeztek a 2. helyen. A rájátszást a lombardiai klub nyerte végül 4–1-re. Egy évre rá már bajnokként jutottak fel történetük során először az első osztályba.

Az aranykorszak szerkesztés

Első idényükben a 12. helyen végeztek, de pénzügyi gondok miatt visszasorolták őket a Serie B-be (szintúgy mint az Udinesét). Nem jöttek a sikerek, mígnem Carmelo Di Bella vezetésével (aki korábban játékosként is szerepelt a csapatnál a 30-as években) 1960-ban a 3. hely megszerzésével ismét feljutottak. A második évad az A-ligában már sikeresebb volt mint az első. A 8. helyen végeztek és több kiemelkedő eredményt értek el. A két legemlékezetesebb a bajnoki címre hajtó milánói kettős, az Inter 2–0-s és a Milan 4–3-as legyőzése volt. Az évek során stabil középcsapattá vált a Catania. A klubnál játszott ekkor az olasz középpályás Alvaro Biagini, valamint a brazil Cinesinho és mellette a két meghatározó szélső Carlo Facchin és Giancarlo Danova is. A szezon végén ezúttal is nyolcadikok lettek, olyan csapatokat legyőzvén mint a Juventus vagy a Fiorentina. Nagy meglepetésre egy évvel később a 17. helyen kiestek.

Ingadozás szerkesztés

1967-ben egy jó szezont követően a 3. helyen zárt a csapat. A rivális Palermo ellen mindkét mérkőzést sikerült megnyerniük. Három évvel később sikerült a feljutás. Holtversenyben a legkevesebb gólt kapták (19-et). Nem volt sikeres a következő év az élvonalban. Összesen 18 gólt lőttek és az utolsó helyen ismét kiestek. 1974-ben a Serie B-ből is kiestek, ám - csupán egy vereséget szenvedve - hamar visszajutottak a másodosztályba. Ezután több bizonytalan év következett, ingadoztak a másod- és harmadosztály között, mígnem 1983-ban a Milan és a Lazio mögött 3. helyen végeztek. Mivel pontegyenlőség esetén rájátszás dönt, így a Cremonese valamint a Como csapatával egy három mérkőzésből álló összecsapáson döntötték el a feljutást. Mivel csak a Cataniának sikerült nyernie (a másik két mérkőzés egyaránt 0–0-s döntetlen lett) feljutottak. A legkevesebb gólt kapták, összesen 21-et.

Hanyatlás és újjászületés szerkesztés

A sikert követően úgy tűnt stabilizálódik a klub helyzete ám egy év után a Serie B-be kerültek majd később a Serie C-be. A mélypont 1993-ban következett be, amikor is a szövetség pénzügyi problémák miatt feloszlatta az egyesületet. Ezek után jogi harcok következtek az ítélet ellen és végül a Cataniának adván igazat, engedélyezték a bajnokságban való indulást (a 6. osztályból). Hosszú idő után 2002-ben a rájátszás megnyerésével feljutott a csapat a Serie B-be.

A 2003-as szezonban a klub botrányba keveredett, ami végül az egész liga rendszerét felborította. A történet lényege, hogy a Siena labdarúgója Luigi Martinelli egy meccses eltiltást kapott, amit követően ugyan a felnőtt csapatban egy mérkőzést kihagyott, a tartalék bajnokságban lejátszott. A rá következő Catania elleni bajnokin (a felnőtt csapatban) viszont pályára lépett. A szabály értelmében ez jogosulatlan pályára lépésnek minősül. A mérkőzés 1–1-es döntetlennel ért véget. A Catania illetve a helyi polgári bíróság a csapat győzelmét követelte, míg a szövetség jóváhagyta a pályán elért eredményt. Idő szűkében hamar döntést kellett hozni, és ennek értelmében maradhatott az egyesület a másodosztályban.

Vissza az első osztályba szerkesztés

Három év elteltével az ezüstérem megszerzésével az első osztályba jutottak. 2007. február 2-án a Catania-Palermo mérkőzést megelőzően rendbontás tört ki a szurkolók és a rendőrök között. Az összecsapásban egy rendőr életét vesztette. Eleinte úgy tűnt, hogy a bajnokságot törlik, később csak több zárt kapus mérkőzést rendeltek el. A helyzet kritikus volt, mivel nemrég 2006-ban is történt botrány a bajnokságban.

Feljutási remények a másodosztályba szerkesztés

A csapat a 2017/2018-as szezonban a Serie C C csoportjában játszott, amelyben a második helyezést érte el a tabellán, és így osztályozót játszhatott a Serie B-be való feljutásért. Az osztályozó elődöntőéig jutott, ahol az AC Siena ellen játszott, ahol idegenben 1-0 arányban vereséget szenvedett a sienai csapattól, majd a második mérkőzésen Cataniaban 2-2-es döntetlen lett a rendes játékidő végeredménye, majd büntetőpárbajban maradt alul (3-4) a Calcio Catania, így összesítésben az AC Siena jutott az osztályozó döntőjében, és a Catania maradt a harmad osztályban.

Jelenlegi keret szerkesztés

2013. február 9. szerint.

# Poszt Név
1   K Alberto Frison
2   V Alessandro Potenza
3   V Nicolás Spolli
4   KP Sergio Almirón
5   V Alexis Rolín
6   V Nicola Legrottaglie
8   KP Fabio Sciacca
9   CS Gonzalo Bergessio
10   KP Francesco Lodi
12   V Giovanni Marchese
14   V Giuseppe Bellusci
17   CS Alejandro Gómez
# Poszt Név
18   V Błażej Augustyn
19   KP Lucas Castro
21   K Mariano Andújar
22   V Pablo Álvarez
24   KP Adrián Ricchiuti
26   CS Keko
27   KP Marco Biagianti (csapatkapitány)
28   KP Pablo Barrientos
29   K Pietro Terracciano
30   KP Amidu Salifu (kölcsönben a Fiorentinától)
32   CS Edgar Çani
33   V Ciro Capuano (csapatkapitány)
35   CS Souleymane Doukara

Ismertebb játékosok szerkesztés

  Olaszország:

  Argentína:

  Brazília:

  Belgium:

  Peru:

  Románia:

Elnökök szerkesztés

 
Név Évek Név Évek
Santi Passanisi Manganaro 1946–1948 Salvatore Coco 1973–1974
Lorenzo Fazio 1948–1951 Angelo Massimino 1974–1987
Arturo Michisanti 1951–1954 Angelo Attaguile 1987–1991
Giuseppe Rizzo 1954–1956 Salvatore Massimino 1991–1992
Agatino Pesce
Michele Giuffrida
1956–1959 Angelo Massimino 1992–1996
Grazia Codiglione 1996–2000
Ignazio Marcoccio 1959–1969 Riccardo Gaucci 2000–2004
Angelo Massimino 1969–1973 Antonino Pulvirenti 2004–

Vezetőedzők szerkesztés

 
Név Nemzetiség Évek
Giovanni Degni   1946–1948
Nicolò Nicolosi   1948
Miroslav Banas   1948–1949
Antonio Magnozzi   1949–1950
Stanislao Klein   1950
Politzer Lajos   1950–1951
Nereo Marini   1951–1952
Brondi III   1952
Giulio Cappelli   1952–1953
Fioravante Baldi   1953
Piero Andreoli   1953–1956
Ernesto Matteo Poggi   1956–1957
Riccardo Carapellese   1957
Nicolò Nicolosi   1958
Francesco Capocasale   1958
Blagoje Marjanović   1958–1959
Carmelo Di Bella   1959–1966
Luigi Valsecchi   1966
Dino Ballacci   1966–1967
Luigi Valsecchi   1968
Egizio Rubino   1968–1971
Antonio Calvanese
Luigi Valsecchi
 
 
1971–1972
Carmelo Di Bella   1972–1973
Luigi Valsecchi   1973
Guido Mazzetti   1974
Adelmo Prenna   1974
Gennaro Rambone   1974–1975
Egizio Rubino   1975–1976
Guido Mazzetti   1976
Carmelo Di Bella   1976–1977
Luigi Valsecchi   1977
Carlo Matteucci   1977–1978
Guido Mazzetti   1978
Adelmo Capelli   1978–1979
Gennaro Rambone   1979–1980
Lino De Petrillo   1980–1981
Guido Mazzetti   1981
Giorgio Michelotti   1981–1982
Salvo Bianchetti   1982
Guido Mazzetti   1982
Gianni Di Marzio   1982–1984
Giambattista Fabbri   1984
Antonio Renna   1984–1985
 
Név Nemzetiség Évek
Gennaro Rambone   1985
Salvo Bianchetti   1985–1986
Antonio Colomban   1986
Gennaro Rambone   1986–1987
Bruno Pace   1987
Osvaldo Jaconi   1987
Pietro Santin   1987–1988
Bruno Pace   1988–1989
Carmelo Russo   1989–1990
Angelo Benedicto Sormani   1990–1991
Giuseppe Caramanno   1991–1992
Franco Vannini   1992
Salvo Bianchetti   1992–1993
Franco Indelicato   1993–1994
Lorenzo Barlassina   1994
Pier Giuseppe Mosti   1994–1995
Angelo Busetta   1995
Lamberto Leonardi   1995
Aldo Cerantola   1995–1996
Mario Russo   1996
Angelo Busetta   1996–1997
Giovanni Mei   1997–1998
Franco Gagliardi   1998
Piero Cucchi   1998–1999
Gianni Simonelli   1999–2000
Ivo Iaconi   2000–2001
Vincenzo Guerini   2001
Aldo Ammazzalorso   2001
Pietro Vierchowod   2001
Francesco Graziani
Maurizio Pellegrino
 
 
2001–2002
Osvaldo Jaconi   2002
Maurizio Pellegrino   2002
John Toshack   2002–2003
Edoardo Reja   2003
Vincenzo Guerini   2003
Gabriele Matricciani
Stefano Colantuono
 
 
2003–2004
Maurizio Costantini   2004–2005
Nedo Sonetti   2005
Pasquale Marino   2005–2007
Silvio Baldini   2007–2008
Walter Zenga   2008-2009
Gianluca Atzori   2009-jelenleg

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Calcio Catania témájú médiaállományokat.