Főmenü megnyitása

Capillária

Karinthy Frigyes szatirikus, utópikus regénye

A Capillária Karinthy Frigyes szatirikus, utópikus és fantasztikus regénye, mely 1921-ben jelent meg. A mű – akárcsak a szerző 1916-ban íródott, Utazás Faremidóba című regénye – Jonathan Swift Gulliverjének a továbbgondolása és 20. századi kontextusba helyezése. A regény ma is aktuális kérdéseket helyez középpontba.

Capillária
Az első kiadás címlapja
Az első kiadás címlapja
Szerző Karinthy Frigyes
Eredeti cím Capillária
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Műfaj sci-fi
Előző Utazás Faremidóba
Kiadás
Kiadó Kossuth Kiadó
Kiadás dátuma 1921
Média típusa könyv
Oldalak száma 162
ISBN9789630968324
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

CselekménySzerkesztés

A hatodik útjára induló Gulliver egy hajótörés következtében Capillária tenger alatti világában találja magát. A tengeri lények egy műkopoltyú segítségével megmentik a vízbe fulladástól, így a főhősnek alkalma nyílik megismerkedni a víz alatti királyság egymás mellett élő két társadalmával. A főszereplő kizárólag nőkkel találkozik, akik őt maguk közé sorolják. Bár a szerző megtanulja az oihák nyelvét, sőt királynőjük, Opula is társaságába fogadja, mégis idegenkedve szemléli a tengerlakók világnézetét és – számára kannibalisztikusnak tűnő – étkezési szokásait. Mikor Gulliver egy zavart pillanatában szerelmet vall a szépséges Opulának – mely rávilágított arra, hogy a megvetett és elkorcsosult férfinemhez tartozik –, kiközösítik és egy bullok fegyenctelepre küldik. A főhős egy Halvargó nevű, bullokok által lakott toronyba kerül. Gulliver előbb fogságba esik, majd szökése után egy Angliába tartó hajó fedélzetére kerül.

Capillária világaSzerkesztés

A velő kifröccsent – a vonagló állat abban a pillanatban halálvergődésében felszökkent, és másik oldalára fordult. Olyan ijedelem és borzongás fogott el, hogy azt hittem, elájulok. A kés kiesett kezemből. Lehet, hogy lázas torzítás túlozta ijesztő víziómat – de ebben a pillanatban a tányérról megtört szemekkel és kitátott szájjal és ráncolt homlokán halálos verítékkel egy apró, halvány emberarc meredt vissza arcomba.

A regényben ismertetett világban a nemi dimorfizmus igen szélsőséges méreteket ölt: az emberformájú oihák (nők) testmérete többszöröse a férfiak helyi megfelelőinek, a halszerű bullokoknak, utóbbiak eredetüket tekintve az oihák egy elcsökevényesedett testrészéből alakultak ki, valamint az oihák táplálékforrásául szolgálnak.

Az oihák a bullokokkal szemben alapvetően érzelmes, logikát nélkülöző lények, világukban nem jut hely a filozófiának, valamint a történelemhez és múlthoz való viszonyuk is látványosan hiányzik. A regény végkicsengése pesszimista: a bullokok kísérlete, hogy civilizációt építsenek, eleve kudarcra van ítélve; nagyszabású, vízfelszínig törő tornyaikat – melyek sohasem készülhetnek el – minden esetben az oihák veszik birtokukba, emellett a bullokokat tovább gyengítik csoportjaik ellentétei és alapvetően háborúra berendezkedett társadalmuk. Megegyezésre nincs remény: az oihák megvetik az alsóbbrendűnek vélt bullokokat, utóbbiak nincsenek tudatában az oihák által képviselt veszélynek.

Műfaja és forrásaiSzerkesztés

E nyomorult férgek társadalmában az a rögeszme gyökerezett meg, hogy a sűrű és folyós közeg (szóval a tengerfenékre nehezedő vizek) fölött, amiben élnek, egy hígabb, világosabb, végtelenül nagyobb és szabadabb világ következik, ha valahogy el lehetne érni e közeg felszínét. Összeálltak hát, hogy tornyot építenek, ami odáig érjen – e torony felviszi őket a tenger felszínére, s ott egyesülhetnek majd azokkal az isteni lényekkel, kik ama távoli szférák vidékét lakják, Csakhogy – mint láttuk – a tornyot sohase tudják befejezni, az oihák felében elfoglalják tőlük, s ők kezdhetik mindaddig elölről.

A Capillária több utalást tartalmaz Jonathan Swift eredeti írásaira, az utazóregény mint műfaj és a mű befejezése is a swifti ("nőmet és gyermekeimet jó egészségben találtam"). A szatirikus ábrázolásmód és a fantasztikus elemek mellett Karinthy Frigyes – akárcsak más művei esetében – jelentős szerepet szán a tudományos motívumoknak. Tudjuk, hogy a víz alatti világ ötlete rendkívül népszerű volt a korban, Karinthy mégsem elégedett meg a szárazföldi viszonyok egy az egyben való átültetésével, hanem felvetette a műkopoltyú gondolatát.[1] Érdekesség, hogy az író biblikus motívumokat is beépített művébe, mint a Bábel tornya építése vagy az emberiség teremtésének sajátságos újraértelmezése.

Társadalmi és politikai vonatkozásokSzerkesztés

De hogy lehet "élvezeti tárgy" valami, ami maga is élvez? Ilyet csak beteg vagy bárgyú értelem állíthat. Selymekről és bársonyról és aranyról beszéltem, amivel mi elárasztjuk nőinket "cserébe" szerelmükért - de hogy nevezhetek "cseré"-nek olyan üzletet, ahol az egyik fél semmi olyat nem ad, amivel megfosztaná magát?
– Opula királynő Gullivernek

A regényt a 20. század első éveinek-évtizedeinek női emancipációt követelő mozgalmai ihlették, melyek a szerző szerint elvonták a figyelmet a férfiak emancipációjának szükségességéről. A szerző a mű 1925-ös kiadásban megjelenő előszavában fejtette ki nézőpontját, míg a regény egyik leglényegesebb mozzanata a Gulliver és Opula, az oihák királynője közötti párbeszéd.

A férfiak nők általi kihasználásának irodalmi megjelenítése, a nők világszemléletének és erkölcseinek el- és megítélése, továbbá a nők intellektuális teljesítményeinek hiánya Karinthy Frigyes más műveiben is fellelhető;[2] mindennek magyarázatául az író csalódottsága, magánéleti kudarcai hozhatók fel.[3]

Említést érdemel, hogy a feminizmuson és a velejáró választójogi harcon kívül Karinthy a kor egyéb politikai törekvéseit is áttekinti: a bullokok háborúi és politikai élete kapcsán a szerző az első világháború militarizmusára, a baloldali internacionalizmusra, valamint az egyes szám első személyű személyes névmás eltörlésével kapcsolatban a kollektivizmusra utalt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kőhegyi Gabriella: Tudomány, babona és misztikum Karinthy Frigyes prózájában. In: Studia Caroliensia 2004. 2. sz. 152. o. Online hozzáférés Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  2. Karinthy Frigyes: Ballada a néma férfiakról.
  3. Levendel Júlia: Így élt Karinthy Frigyes. Budapest, Móra Könyvkiadó, 1979. 99-100. o.

ForrásokSzerkesztés