Pásztortáska

növényfaj
(Capsella bursa-pastoris szócikkből átirányítva)

A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)[1] a káposztafélék (Brassicaceae) családjába, a Capsella nemzetségbe tartozó egy- vagy kétnyári, fehér virágú, gyom- és gyógynövény. Becőketermése táskaformájú, erről kapta nevét is.

Pásztortáska
Capsella bursa-pastoris virággal és terméssel
Capsella bursa-pastoris
virággal és terméssel
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Káposztafélék (Brassicaceae)
Nemzetség: Capsella
Faj: C. bursa-pastoris
Tudományos név
Capsella bursa-pastoris
(L.) Medik.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pásztortáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pásztortáska témájú médiaállományokat és Pásztortáska témájú kategóriát.

Leírása szerkesztés

Európában őshonos, de a világon sokfelé elterjedt. Kertekben, mezőkön, városi területeken útszélen, töltések mentén is megterem, mindössze nem túl száraz talajra és elengedő napsütésre van szüksége. Egész nyáron virágzik, de legnagyobb tömegben áprilisban és májusban.

6–20 cm magasra nő meg, A szár elágazó, a kocsányok a fő szár mellett terjednek szét. Tőlevélrózsás, alapi levelei lándzsásak és (kacúrosan) fogazottak, a felső levelek ép szélűek. A fehér virágok laza fürtökben nőnek, sugaras szimmetriájúak, négy szirommal. A magház és a becőketermések háromszögűek, ék alakútól a szív alakúig változnak („táska formájúak”), a lapos, felfelé álló termés a vékonyabb, csúcsos részével csatlakozik a kocsányhoz.

Magvai nedves környezetben viszkózus anyagot bocsátanak ki, amihez a vízhez kötődő életciklusú rovarok hozzáragadnak és végül elpusztulnak. Ez felhasználható a szúnyogok irtására, mivel a növény elpusztítja a szúnyog lárváit, így egyfajta proto-húsevő növénynek is tekinthető.

Parazitái:

Egyéb elnevezései szerkesztés

Palackfű, csapka, pásztorerszény, paptarsoly, pásztortarsoly, szűkésfű vagy szívkésfű, paperszény, békatarsoly, békalencse, büdös szaporafű, pásztor ostora (Meliusnál), vérállatófű, porcogófű, vadmustár, élekhalok, gezemice, istentáskája, libazsázs.[2] Vidéken szokták gólyahírnek nevezni[forrás?] annak ellenére, hogy nem rokona a gólyahíreknek (Caltha spp.).

Felhasználása szerkesztés

Ismert vérzéscsillapító hatása, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó tulajdonsága is. Flavonoidokat, egy vérzéscsillapító peptidet, kálium- és kalciumsókat, kolint, tiramint tartalmaz.[3] Magvai, levelei és gyökere ehetőek. Kínában élelmezési céllal termesztik.[4] A „hirtelensütött pásztortáska-levelek” (Sudden-fried Shepherd's Purse leaves) helyi ínyencségnek számítanak.

Képgaléria szerkesztés

 
Kifejlett növény
 
Levelei
 
Virágai
 
Magjai

Jegyzetek szerkesztés

  1. A magyar név (és az angol is) a tudományos név tükörfordítása.Népies neve:féregfű.
  2. Bokor József (szerk.). Pásztortáska, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26. 
  3. Nepgyogyaszat.hu. [2008. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 6.)
  4. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 204. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

További információk szerkesztés


Kapcsolódó szócikkek szerkesztés