Főmenü megnyitása

Carl Arendt (nyelvész)

német nyelvész, sinológus, orientalista, diplomata

Carl Arendt (Berlin, 1838. december 1.Berlin, 1902. január 29.) német nyelvész, sinológus, orientalista, diplomata. A magyar nyelvet is behatóan tanulmányozta, és a magyar nyelvészeti műveivel nagy hatást gyakorolt a hazai leíró nyelvtudományra.

Carl Arendt
Carl Arendt.jpg
Életrajzi adatok
Született1838. december 1.
Berlin, Porosz Királyság
Elhunyt1902. január 29. (63 évesen)
Berlin, Német Birodalom
Ismeretes mint sinológus
Gyermekek Fritz Arendt
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Frigyes Vilmos Egyetem, Berlin
Pályafutása
Szakterület nyelvészet, sinológia, orientalisztika
Kutatási terület kínai nyelv, magyar nyelv
Munkahelyek
Frigyes Vilmos Egyetem docens
Jelentős munkái Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. I. Die Vermeidung von Relativsätzen und passivischen Constructionen, 1865

Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. II. Eine merkwürdige Art der Zusammensetzung, 1866

Hatással volt Simonyi Zsigmond
Szepesy Gyula
Pais Dezső
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Arendt témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Carl Arendt 1838. december 1-jén született Berlinben. 1856-tól 1859-ig a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen nyelvészetet tanult. 1865-ben Pekingben kínai tolmácsnak tanult. 1866-ban Tiencsinben a porosz konzulátust vezette ideiglenesen. 1868-ban Poroszország pekingi nagykövetségén tolmácsként dolgozott. 1869-től 1873-ig a tiencsini konzulátus megbízott vezetője lett. 1874-től 1887-ig a Német Birodalom pekingi nagykövetségén tolmácsolt.

1887-től 1902-ben bekövetkezett haláláig docensként a Frigyes Vilmos Egyetemen kínai nyelvészetet tanított az újonnan létrehozott keleti nyelvek szemináriuma keretében.

Fia, Fritz Arendt (18881915) szintén nyelvész lett, és klasszika-filológiával foglalkozott.

Hatása a magyar leíró nyelvészetreSzerkesztés

Arendt az 1865-ös tanulmányában az istenadta, az 1866-os cikkében pedig a magvaszakadt típusú szerkezetekkel foglalkozott, melyeket még 1864-ben, a Kínába való elutazása előtt írt, de a figyelmét elsősorban a szintaktikailag még önálló, nem szóösszetétellé vált alakokra fordította, mint az egy Cicero írta könyv, mégis inkább a szóösszetételeket, mint pl. az istenadta, vették át tőle. Arendt a példáit Petőfi és Arany verseiből, valamint a Pesti Naplóból merítette, továbbá Szvorényi József 1861-es nyelvtanát[1] használta fel, de Arendt szerint ige és nem igenév van az istenadta típusú szerkezetben.[2]

Simonyi Zsigmond viszont 1875-ös cikkében vitába szállt Arendttel,[3] és Szvorényival értett egyet. Szepesy Gyula az 1939-es doktori disszertációjában élesen bírálta Arendtet,[4] viszont Arendt álláspontját vette át Pais Dezső az 1965-ös cikkében.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd Szvorényi József: Magyar nyelvtan tanodai magánhasználatra, Heckenast Gusztáv kiadásában, Pest, 1861.
  2. Lásd Arendt (1865 és 1866).
  3. Lásd Simonyi Zsigmond: A szavak összetétele a magyarban V., Magyar Nyelvőr 4: 437–444, 1875.
  4. Lásd Szepesy Gyula: Az isten-adta-féle szerkezetek a finnugor nyelvekben = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 47., Budapest, 1939. (Doktori disszertáció; Hasonmás Kiadás, Budapest, 1978.)
  5. Lásd Pais Dezső: Az alanyi és tárgyas összetételek. In: Pais Dezső és Benkő Loránd (szerk.): Alak- és mondattani gyűjtelék. = Nyelvtudományi Értekezések 46, Akadémiai Kiadó, Budapest, 63–84, 1965.

ForrásokSzerkesztés

  • Merklinghaus, Peter: Professor Carl Arendt gestorben. In: Ostasiatische Studien. Mittheilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin 1, 1902.

Magyar vonatkozású műveiSzerkesztés

  Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Carl Arendt (nyelvész) témában.