Carl Philipp von Wrede

Carl Philipp von Wrede (Heidelberg, 1767. április 29. – Ellingen, 1838. december 12.) német jogász, a Habsburg császári haderő tisztje, majd a bajor haderőben szolgáló tábornok, sikeres hadvezér, a Francia Császárság grófja, 1812-től tábornagy, a bajor királyi haderő parancsnoka, 1814-től bajor hercegi rangban (Fürst von Wrede).

Carl Philipp von Wrede
Carl Philipp von Wrede (Franz Hanfstaengl litográfiája, 1828)
Született	1767. április 29. Heidelberg  Pfalz
Meghalt	1838. december 12. (71 évesen) Ellingen  Bajor Kir.
Állampolgársága	Bajor Királyság
Nemzetisége	német
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1793 – 1838
Rendfokozata	tábornagy (Feldmarschall)
Csatái	napóleoni háborúk
Kitüntetései	Katonai Miksa József-rend Lipót-rend (osztrák) Becsületrend főtiszti fokozat (francia)
Házastársa	Sophie, Gräfin von Wiser
Gyermekei	Eugen Wrede Carl Theodor von Wrede Amalia, Fürstin von Wrede
Szülei	Katharina Wrede Ferdinand Joseph Wrede
Civilben	jogász, diplomata
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Philipp von Wrede témájú médiaállományokat.

Élete

Jogi és erdészeti tanulmányokat végzett, azután törvényszéki bíró lett, majd kormánybiztos az osztrák hadseregben, melyet elkísért a franciák elleni hadjáratban. 1795–1798 között pedig Wurmser tábornagy hadtestében szolgált. 1800-ban mint ezredes vett részt a franciák elleni hadjáratban, majd vezérőrnagy lett és az 1800-as hohenlindeni csatában mellett kitüntette magát. Nagy része volt a bajor hadsereg újjászervezésében.

A Rajnai Szövetség megszervezése után már ellenségként állott szemben az osztrák haderővel, ahol első babérjait aratta. 1807-ben Sziléziában és Lengyelországban állomásozott. 1809-ben jelentékeny szerepe volt az abensbergi és landshuti csatában kivívott francia győzelmekben. A Neumarkt melletti ütközetben pedig megmentette Bessières marsall hadát, melyet Jean-Baptiste Bessières osztrák altábornagy csapatai már-már bekerítettek. Azután megszállta Salzburgot, majd Innsbruck városát, végül egész Tirolt vetette alá a bajor–francia uralomnak. A következő hadjáratokban is nevezetes szolgálatokat tett a franciáknak; a wagrami csatában annyira kitűnt, hogy Napóleon francia gróffá tette és évjáradékkal jutalmazta.

1812-ben Deroy tábornagy, főparancsnok keze alatt Wrede lovassági tábornoki rangban a bajor hadat vezette az oroszországi hadjáratba. Deroy tábornagy halála után Wrede maga vette át a bajor haderő főparancsnokságát.

Miután a Bajor Királyság 1813. október 8-án átállt a szövetségesekhez, Wrede mint az osztrák–bajor seregek főparancsnoka az Inn és Majna folyók vonalának védelmét vállalta magára. A lipcsei csatából visszavonuló Napóleont fel akarta tartóztatni, esetleg elfogni. Azonban a hanaui csatában október 30–31-én kemény vereséget szenvedett és súlyosan megsebesült. Alig gyógyult fel, máris átvette az 5. hadtest vezényletét és francia területre nyomult. A La Rothière-i csatában 1814. február 1-jén győzelmet vívott ki a franciákkal szemben, és jelentékeny befolyással volt a Bar-sur-Aube-i ütközet kimenetelére. Időközben a bajor király tábornaggyá nevezte ki, nemsokára hercegi rangra emelte, és terjedelmes jószágokat adományozott Wredének.

Emlékszobra a müncheni Ruhmeshalléban látható.

Források

• Bokor József (szerk.). Wrede, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X