Főmenü megnyitása

Carlini kutatóállomás

argentin antarktiszi kutatóállomás

A Carlini kutatóállomás (spanyolul: Base Carlini, korábbi nevén Jubany) egy Argentínához tartozó kutatóállomás[1] az Antarktiszon. Argentína úgy tekint rá, hogy Tűzföld tartomány Antártida Argentína megyéjéhez tartozik. Főként biológiai jellegű kutatások folynak itt.

Carlini kutatóállomás (Base Carlini)
Jubany01.jpg
Közigazgatás
Ország Argentína
Tartomány Tűzföld
Megye Antártida Argentina
Alapítás éve 1953
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Időzóna ART (UTC-3)
Elhelyezkedése
Carlini kutatóállomás (Antarktisz)
Carlini kutatóállomás
Carlini kutatóállomás
Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 62° 14′ 18″, ny. h. 58° 40′ 06″Koordináták: d. sz. 62° 14′ 18″, ny. h. 58° 40′ 06″
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlini kutatóállomás témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó György király-sziget (vagy Május 25-sziget) délnyugati részén található Potter-öböl déli partján fekszik. A térség kiemelkedései nem haladják meg a 60 méteres magasságot, kivéve a jellegzetes alakú, 190 méter magas Három Testvér (Tres Hermanos) nevű szikla. Ennek közelében egy kisebb tó is található, amelyből a nyári időszakban egy patak ered. Ennek vízhozama, amikor a levegő 5 °C fölé melegszik, akár a másodpercenkénti egy köbmétert is meghaladhatja. Több évtizeddel ezelőtt egy duzzasztóművet is építettek rá, vizét ivóvízként hasznosítják.[2]

Az állomáson a főépületen kívül megtalálhatók még a személyzet házai, egy meteorológiai állomás, két laboratórium (LAJUB, Dallmann), egy tároló, egy vészhelyzet esetén használható ház, egészségügyi ápolóhelyiség, rádióállomás, áramgenerátor, raktár, garázs, fészer, fagyasztókamra, szemétégető, helikopterleszálló és földrengésmérő állomás is.[2]

TörténeteSzerkesztés

A helyszínen az 1953–1954-es Argentin Nyári Antarktisz-kampány során, 1953. november 21-én hozták létre az első bázist, amely ekkor a vele szomszédos Potter-öböl neve alapján a Potter nevet kapta, majd később felvette a Potter-öböl Légi-tengeri Állomás hivatalos nevet. Első személyzete három főből állt, vezetőjük Julio Tartara volt. A kampányban Grumman Goose típusú kétéltű repülőkkel részt vevő pilóták javasolták, hogy az állomást az 1948. szeptember 14-én szolgálatteljesítés közben elhunyt José Jubany emlékére nevezzék el, így amikor a következő évi kampányban újabb épületeket emeltek az öböl partján, a létesítmény a Jubany hadnagy nevet kapta. Első vezetője D. González Abadia volt.[2]

Az 1957–1958-as kampányban az Argentin Antarktisz Intézet két tudóscsoportja folytatott geológiai felméréseket a térségben, miközben kőzettani és paleontológiai mintákat gyűjtöttek, és tanulmányozták a partvidék különböző rétegeit, hogy következtetéseket vonhassanak le a terület süllyedésével vagy emelkedésével kapcsolatban. Az első csoportot Otto Schneider geofizikus, a másodikat Osvaldo C. Schauer geológus vezette.[2]

Az épületegyüttes 1982-ben került az Argentin Antarktisz Intézethez, ekkor nevezték el Jubany kutatóállomásnak. Felavatására 1982. február 12-én került sor. 1994. január 20-án nyitották meg a bázison az Alfred Wegener Intézet nemzetközi laboratóriumát, amely ma 250 m²-es területen működik. Építményeit Buenos Airesben gyártották, majd darabjaira szedve szállították a helyszínre, ahol ismét összerakták. Ugyancsak 1994-ben nyílt meg a helyszínen a LAJUB nevű laboratórium is, ahol az olasz IFAR légköri fizikai intézettel együttműködve valósulnak meg kutatások.[2]

A kutatóállomás a Carlini nevet 2012. március 5-én vette fel Alejandro Ricardo Carlini kutató tiszteletére.[2]

ÉlővilágSzerkesztés

A térség növényzetének 80%-át egyetlen zuzmó, a Neuropogon melaxanthum alkotja, emellett a védettebb, nedves helyeken egyéb zuzmók, mohák és perjefélék is előfordulnak, sőt, még egy szegfűféle is, a felemásvirágú szegfű. A tenger által kisodort algák helyenként akár egy méternyi vastag szőnyeget is alkothatnak a parton, ennek fő faja a Phyllogigas grandifolius.[2]

A madarak közül a legjellemzőbbek a szamárpingvin, az Adélie-pingvin, az állszíjas pingvin, a déli óriáshojsza, a Wilson-viharfecske, a kékszemű kárókatona, a déli sirály, a falklandi tokoscsőrű, valamint a halfarkasfélék. Az emlősök közül az elefántfóka a leggyakoribb, de előfordul a térségben a leopárdfóka, a Weddell-fóka, a rákevő fóka és az antarktiszi medvefóka is. A vizekben sok a hal, köztük a Notothenia neglecta, a Notothenia rossii, a Trematomus hansoni és a Trematomus bernacchii.[2]

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Bases argentinas (spanyol nyelven). DNA. (Hozzáférés: 2017. október 17.)
  2. a b c d e f g h Base Carlini (ex Jubany) (spanyol nyelven). Marambio. (Hozzáférés: 2019. január 24.)