Carlo Crivelli

olasz festő

Carlo Crivelli (Velence, 1435 k. – Marche, 1495 k.) olasz reneszánsz festő.

Carlo Crivelli
The Annunciation, with Saint Emidius - Carlo Crivelli - National Gallery.jpg
Született 1430-as évek[1][2]
Velence
Elhunyt 1490-es évek
Ascoli Piceno
Állampolgársága velencei
Foglalkozása festőművész

Carlo Crivelli aláírása
Carlo Crivelli aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Crivelli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Carlo Crivelli egyik festménye

ÉleteSzerkesztés

Crivelli életéről kevés az adat. Valószínűleg Jacopo Crivelli festő fia volt. 1457-ben Velencében börtönbe került, majd elhagyta a köztársaságot, és Marche tartományban működött. 1478-ban Ascoliban telepedett le. 1490-ben Ferdinando capuai herceg lovaggá ütötte. A kevés adat miatt iskolázottságát nem ismerjük bizonyosan. Állítólag Vivarini műtermében, talán Rogier van der Weyden egyik katalán követőjénél tanult. Rajtuk kívül még a padovai mesterek hatottak rá. Velencétől korán elszakadva, nem követte az ottani quattrocento útját, amelyet Messina és Gentile Bellini neve fémjelzett, festészete inkább a gótikus hagyományban gyökerezett. Szerette a dekoratív rajzot, a részletek szinte ötvösi aprólékosságát. Az anyag festőiségének keresése a korai flamandokkal rokon vonás. A festés technikájában nagyfokú jártasságra tett szert, képei ma is igen jó állapotban vannak, szinte élnek.

Életrajzi kutatási eredményekSzerkesztés

Dr. Gustav Ludwig csak nemrégiben hozott napfényre egy adatot, amely szerint Crivellit 1457-ben börtönre és pénzbüntetésre ítélte a it:Ouarantia criminale (köztársasági büntető törvényszék) házasságtörés miatt, amelyet Tarsiával, a távol járt Francesco Cortese matróz feleségével követett el. Valószínű, hogy büntetésének letöltése után a megcsalt matróz bosszúja elől menekült, s nyilván ez a motívuma annak, hogy Velencét kerülte. Crivellinek mintegy ötven műve közül, amelyek néhánya együvé tartozott, most azonban különválasztva szerepel, tizenhárom évszámmal van ellátva.

MűveiSzerkesztés

Az Esztergomi Keresztény Múzeumban található, A három koldulórendi szerzetest – két ferences szentet, valamint a domonkos rendnek a ferencesek által is tisztelt névadó szentjét – ábrázoló három kis kép különleges élmény. A fabrianói San Francesco-templom egykori oltárpredellájának töredéke. Az oltár többi darabja is ismert: a főkép (Mária koronázása) és a lunetta (Pietà) a milánói Brera képtár tulajdona, a predella egykori közepét elfoglaló Áldó Krisztust és egy Szent Onofriust ábrázoló töredéket a római Angyalvár őrzi, két, egyenként három szentet ábrázoló darab pedig a párizsi Jacquemart-André múzeumba került. A főtáblán olvasható felirat szerint az oltár Carlo Crivelli 1493-as – tehát utolsó, dátum szerint ismert – műve. A botrányt követően élete végéig Zárában Dalmáciában és a Marche-vidéken festette rendkívüli műgonddal kivitelezett képeit, rafináltan dekoratív, száraz stílusát gyakran szelíd iróniával fűszerezve. Képeit konzervatív ízlésű megrendelői igényeihez igazította, de kortársainak vívmányaira is figyelt: az alakok itt például egy illuzionisztikusan megfestett reneszánsz architektúra terében jelennek meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Art UK. (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. Enciclopedia Treccani (olasz nyelven). Institute of the Italian Encyclopaedia, 1929

További információkSzerkesztés