Casorati–Weierstrass-tétel

matematikai állítás

A komplex analízisben a Casorati–Weierstrass-tétel holomorf függvények viselkedését írja le lényeges szingularitásuk környékén. Karl Weierstrass és Felice Casorati után nevezték el. Az orosz irodalomban Szokhotszkij tételeként emlegetik.

Formális állítás szerkesztés

Legyen U a komplex sík részhalmaza, benne a   komplex számmal, ami az f függvény lényeges szingularitása, és f holomorf a   halmazon. Ekkor, ha V   környezete U-ban, akkor   sűrű C-ben.

Egy másik megfogalmazásban:

Minden ε > 0, δ >0 valós számra és w komplex számhoz van z komplex szám U-ban, hogy |z | < δ és |f(z) − w| < ε .

Informálisan: az f függvény értéke bármely komplex értékhez tetszőlegesen közel kerül   tetszőleges környezetében.

A tételt a nagy Picard-tétel erősíti, ami kimondja, hogy f végtelenszer fel is veszi ezeket az értékeket, legfeljebb egy kivételével.

Ha f egészfüggvény és a=∞, akkor a tétel szerint f(z) megközelít minden komplex értéket és a végtelent, ha z tart a végtelenhez. Magasabb dimenzióban ez nem teljesül, ahogy azt Pierre Fatou példája mutatja.[1]

Példák szerkesztés

 
Az exp(1/z) lényeges szingularitása nullában. A szín az érték komplex argumentumát, fényessége az abszolútértéket jelöli. A lényeges szingularitás különböző irányokból megközelítve különböző viselkedést mutat

Az f(z) = exp(1/z) függvénynek lényeges szingularitása van a 0 helyen, de a g(z) = 1/z3 függvénynek ugyanitt nem lényeges a szingularitása, háromrendű pólusa van.

Tekintsük a

 

függvényt! Ennek Laurent-sora a 0-nál levő lényeges szingularitás körül:

 

Mivel   mindenütt létezik, ahol z ≠ 0, ƒ(z) analitikus z = 0 pontozott környezetében.

A   polárkoordinátákra áttérve az, ƒ(z) = e1/z függvény a következő alakot veszi fel:

 

Mindkét oldal abszolútértékét véve

 

Ezzel azokra a θ változókra, amelyekre cos θ > 0, teljesül, hogy  , ha  ; és ha  ,  , hogyha  .

Ha például z végigfut egy körön, aminek sugara 1/R, és érinti a képzetes tengelyt, akkor ez a r = (1/R) cos θ. Ekkor

 

és

 

Ekkor R megfelelő választása esetén   minden pozitív értéket felvesz (a nulla nem pozitív). Ha a kör mentén  , és R rögzített, akkor  . Tehát az egyenletnek ez a része:

 

minden értéket végtelenszer sokszor felvesz az egységkörön. Tehát f(z) minden komplex számot végtelenszer sokszor felvesz, kivéve a nullát, amit kihagy.

Bizonyítás szerkesztés

Egy rövid bizonyítás:

Feltesszük, hogy f-nek z0 lényeges szingularitása, valamint f meromorf z0 egy V \ {z0} környezetében. Tegyük fel indirekt, hogy van egy b érték, amit f nem közelít meg, azaz van komplex b és ε > 0 valós szám, hogy |f(z) − b| ≥ ε minden V-beli komplex számra, amire f értelmezve van.

Definiáljuk a   függvényt, ez holomorf V \ {z0}-ben, nullhelyei f pólusai, és korlátja 1/ε. A g függvény kiterjeszthető teljes V-re Riemann analitikus folytatás tételével. Az eredeti függvény kifejezhető g-vel, hiszen   minden z-re V \ {z0}-ben.

Ekkor a   határértékre két lehetőség adódik. Ha a határérték 0, akkor f-nek z0-ban pólusa van. Ha nem 0, akkor z0 megszüntethető szingularitás. Mindkét lehetőség ellentmond annak, hogy z0 lényeges szingularitás. A feltevés hamis, a tétel tehát igaz.

Története szerkesztés

A tétel történetéről Collingwood és Lohwater írt. Weierstrass publikálta 1876-ban németül.[2] Szokhotszkij pedig szakdolgozatában oroszul 1868-ban. Emiatt az orosz irodalom Szokhotszkij nevén ismeri. Casorati 1868-ban szintén megjelentette a tételt, ami Briot és Bouquet könyvének első, 1859-es kiadásában is szerepelt.[3] A második kiadásból (1875) kihagyták.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Fatou, P.. „Sur les fonctions meromorphes de deux variables”, 862,1030.. oldal 
  2. The theory of cluster sets. Cambridge University Press (1966) 
  3. Theorie des fonctions doublement periodiques, et en particulier, des fonctions elliptiques (1859) 

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Casorati–Weierstrass theorem című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.