Caspar Schoppe (Neumarkt in der Oberpfalz, 1576. május 27.Padova, 1649. november 19.) német katolikus hitvitázó, az ellenreformáció korának filológusa és propagandistája, diplomata.

Caspar Schoppe
Kaspar Schoppe - Portrait von Rubens.jpg
Született 1576. május 27.[1][2][3]
Neumarkt in der Oberpfalz[4]
Elhunyt 1649. november 19. (73 évesen)[1][5][4]
Padova[4]
Álneve Philoxenus Melander
Állampolgársága német[6]
Foglalkozása
Iskolái
Sírhelye Chiesa di San Tommaso Apostolo (Padua)[7]
A Wikimédia Commons tartalmaz Caspar Schoppe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

A Rajnai Palotagrófságban született. A családja szoros kapcsolatban állt a református egyházzal: a nagypapa és a nagybácsik is a papság tagjai voltak; ezért nem meglepő, hogy Schoppe református irányzatú iskolákban tanult. 1591-ben beiratkozott a Heidelbergi Egyetem jogi karára, amely a református kultúra németországi fellegvára volt; 1594-ben pedig a kevésbé tekintélyes Altdorfi Egyetemre.[8] Az Ingolstadti Egyetemen 1595 és 1596 között tanult, majd Altdorfban fejezte be jogi tanulmányait, és 1597-ben szerzett diplomát.[8] Ezek a tanuló évek elsősorban a filológia iránti szenvedélyének feltárására szolgáltak: ebbe az időszakba két fontos mű tartozik.[8]

Tanulmányai befejezése után otthagyta a jogot, hogy bizonytalan pályára lépjen.[8] 1597-ben tette meg első rövid utazását Itáliába, Velencébe.[8] 1598-ban szerencsét keresve érkezett a prágai császári udvarba.[8] Itt érlelődött meg katolicizmusra való áttérése; ezt követően 1598 áprilisában, Cesare Speciano nuncius jelenlétében megkeresztelkedett.[8] A hitváltás mellett a Prágában eltöltött időszak megnyitotta a kaput második fontos hivatásának: a politikának. Közvetlenül megkeresztelkedése után Schoppét arra bízták, hogy vegyen részt Johann Matthäus Wacker császári követségében a ferrarai és római pápai udvarban.[8]

Közben elszánt polémiát folytatott a protestánsok ellen. 1607-ben jelent meg Mainzban a Scaliger Hypobolimaeus, amelyben korábbi barátját,[9] Joseph Scaliger kálvinista tudós hiúságát gúnyolta.[8]

Elnyerte VIII. Kelemen pápa tetszését, és kitűnt a protestánsok elleni írásainak virulenciájával.[10]

1607 augusztusának végén V. Pál megbízásából elhagyta Rómát, hogy részt vegyen a regensburgi birodalmi gyűlésen, hivatalosan Ferdinánd osztrák főherceg tanácsadójaként, de valójában a pápa informális követeként.[8] A regensburgi gyűlésen való részvételével az életében új szakasz kezdődött, és a következő években mélységesen elkötelezte el magát a katolikus szövetség létrehozása mellett, amely szembeszáll a protestánsokkal.[8] Körútra indult a dél-németországi katolikus udvarokban, Münchentől kezdve, azzal a céllal, hogy támogatást gyűjtsön a katolikus liga projekthez, amelyet végül 1609-ben megalapítottak.[8] Még ebben az évben visszatért Rómába; majd 1613-ban a spanyol Fülöp udvarába utazott.[8]

Ő írta az Ecclesiasticus auctoritati Jacobi regis oppositus-t (1611), az angol I. Jakab elleni támadást.[8]Pierre Bayle szerint 1614-ben néhány angol majdnem megölte Madridban.

1619-ben két híres írása jelent meg, a Consilium Regium III. Fülöpnek (Frankfurt) és mindenekelőtt a Classicum belli sacri (Pavia), amellyel a német tudós politikai okot kínált a harmincéves háborúra.[8] A Classicum belli sacri-ban (1619) a protestánsok elleni háborúra buzdította a katolikus fejedelmeket. Ezek a munkák aztán újabb vitákat váltottak ki és több válaszírásra is okot adtak.[8]

1617-ben elhagyta Németországot és ismét Itáliába ment. Amikor 1621-ben meghalt V. Pál, akivel az utóbbi években feszültté vált a viszonya, visszatért Rómába.[8] 1626-ban elhagyta Rómát és 1627-ben három évre Milánóban telepedett le.[8] Írásaival részt vett a jezsuiták elleni támadásban.[9] Soha nem rokonszenvezett e vallási renddel, de nem világos, hogy milyen okok miatt keveredett velük egy heves vitába.[8] A jezsuita-ellenes, mértéktelen hevületéből tucatnyi írás maradt meg, amelyeket különféle álnéven adtak ki, és ugyanilyen nagy számban érkeztek válaszok a másik oldalról is.[8]

Utána néhány évet Svájcban töltött és 1633-ban visszatért a politikai színtérre. 1635-ig különböző olasz (Genova, Lucca, Firenze) és svájci (Zürich, Bázel) városokat járta, hogy egy törökellenes háború javára pénzt és politikai támogatást szerezzen.[8]

A politika peremére kerülve, visszavonult Padovába.[8] Itt számos kéziratos művét igyekezett kinyomtatni.[8] Itt is halt meg 1649-ben.[9]

MűveiSzerkesztés

Fő műve talán:

  • Grammatica philosophica (Filozófiai nyelvtan) (Milánó, 1628)

További írások:

  • De arte critica (A kritikai művészetről) (1597)
  • De Antichristo (Az Antikrisztusról) (1605)
  • Pro auctoritate ecclesiae in decidendis fidei controversiis libellus (Kérés az egyház tekintélyéért a hitviták eldöntésében)
  • Scaliger hypobolymaeus (1607), virulens támadás Scaliger ellen

Jezsuita ellenes művek:

  • Flagellum Jesuiticum (A jezsuita csapás) (1632)
  • Mysteria patrum jesuitorum (A jezsuiták rejtélyei) (1633)
  • Arcana societatis Jesu (Jézus társaságának titkai) (1635)

MűveiSzerkesztés

  • Hitünk hatalma és dicsősége; átdolg. Schoppe után Mesley Sándorné; Bethlen Ny., Bp., 1934

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. 92578, Kaspar Schoppe, AlKindi
  4. a b c Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 20.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. SCHOPPE, Kaspar (olasz nyelven), 1960
  8. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w SCHOPPE, Kaspar in "Dizionario Biografico" (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
  9. a b c 1911 Encyclopædia Britannica / Schoppe, Caspar
  10. Schoppe, Caspar”. 1911 Encyclopædia Britannica Volume 24.  

ForrásokSzerkesztés