Celina (műhold)

rádióelektronikai felderítő műhold

A Celina (oroszul: Целина, jelentése: szűzföld) szovjet-orosz, illetve ukrán rádióelektronikai felderítő műhold, melynek feladata a földi rádióelektronikai berendezések (pl. radarok) elhelyezkedésének felderítése, jellemzőinek vizsgálata. Az összes Celina típusú műholdat Koszmosz jelzéssel indították. Összesen 130 indítás történt 1967–2007 között.

Celina
Ország  Szovjetunió
 Ukrajna
 Oroszország
Gyártó OKB–586
Rendeltetés rádióelektronikai felderítés

TörténeteSzerkesztés

A műholdakat a dnyipropetrovszki Juzsnoje (OKB–586, ma: Pivdenne) tervezőirodában fejlesztették ki az 1960-as évek második felében. A fejlesztési projektet Vjacseszlav Kovtunyenko irányította. A műhold rádióelektronikai berendezéseit a CNII–108 kutatóintézet készítette.

A rádióelektronikai felderítő műholdak kifejlesztéséhez a OKB–586 tervezőiroda először az DSZ–U1 és DSZ–U2 technológiai műholdakkal szerzett tapasztalatokból kiindulva 1964–1965-ben a DSZ–K40 kísérleti műholdakkal végzett két indítást 11K63 rakétákkal (Kapusztyin Jarból silóból indítva), de mindkettő sikertelen volt. Emellett a CNII–108 részéről is voltak előzményei a projektnek. A kutatóintézet által kifejlesztett Kuszt nevű rádióelektronikai felderítő berendezést a Zenyit felderítő műholdakba építve próbálták ki.

Az előzetes tanulmányok és kísérletek alapján kidolgozott eredeti koncepció szerint a műhold két változatát fejlesztették ki párhuzamosan. A Celina–O (O – obzornij, azaz áttekintő) műhold a rádióelektronikai berendezések helyének felderítésére szolgált, míg a Celina–D (D – gyetalnij, azaz részletes) a Celina–O által lokalizált berendezés részletes vizsgálatát végezte el.

A Celina–O műhold prototípusaival 1967-től folytattak tesztindításokat Pleszeckből. A tesztek 1970-re fejeződtek be, majd a következő évben, 1971-ben a műholdat és a típust üzemképesnek nyilvánították.

1970-ben kezdődtek a Celina–D változat kísérleti indításai. A fejlesztés azonban műszaki problémák miatt csúszott (a műhold első változatai túl nehezek voltak), így az egész Celina rendszer csak 1976-ra vált használhatóvá. A Metyeor műholdakhoz hasonló pályán repülő Celina–D műholdakat Nyugaton először tévesen meteorológiai műholdként azonosították.

Az elsőként rendszerbe állt Celina–O az erőltetett fejlesztési ütem miatt azonban kiforratlan rendszer volt, a kezdeti időszakban a műhold nem bizonyult megbízhatónak. A Celina–O hiányosságait csak több évnyi továbbfejlesztéssel sikerült kiküszöbölni.

1976-tól párhuzamosan, egymást kiegészítve használták a Celina–O és a Celina–D műholdakat. Majd az 1980-as évek elején a Celina–O funkcióit is a Celina–D-be integrálták, így 1984-től mér csak ezt indították.

Az 1970-es évek elején elkezdődött a Celina műhold továbbfejlesztett koncepciójának a kidolgozása. Az előzetes terveket 1974-ben hagyták jóvá, majd 1976-ban, miután elkészült a Celina–D, elkezdődhetett a modernizált Celina–2 kifejlesztése. Az új műhold, a korábbi Celina–O és Celina–D típusnál lényegesen nagyobb frekvenciatartományban végezhetett felderítést, és modernizálták a fedélzeti rendszereit is, nagyobb területet volt képes megfigyelni, valamint növelték az élettartamát. A Celina–2 műholdak indítását 1984-ben kezdték el.

A műholdak indítása a Szovjetunió felbomlása, 1991 után is folytatódott, de a gyártásuk már Oroszországon kívül, Ukrajnában folyt. Az utolsó Celina–2 műholdat 2007-ben indította Oroszország. Az Ukrajnában gyártott műholdakat ezt követően saját fejlesztésű és gyártású rádióelektronikai felderítő műholdakkal váltja fel Oroszország.

A Celina–2 műholdplatformot felhasználva hozták létre az Okean földfigyelő műholdakat, valamint ezen alapul az ukrán Szics–1 műhold is.

JellemzőiSzerkesztés

A műholdak rendeltetése a rádióelektronikai eszközök, főként radarok helyzetének meghatározása, a típusukra, működési jellemzőikre, aktivitásukra vonatkozó adatok gyűjtése. A berendezések rádióelektronikai aktivitás alapján a műholdak a katonai tevékenység megfigyelésére és előrejelzésére is alkalmas volt, kiegészítette a fotófelderítő műholdak által gyűjtött információkat.

Celina–OSzerkesztés

 
Celina-O fantáziarajza (1970)

GRAU-kódja: 11F616. A 434 kg tömegű műhold energiaellátását négy darab napelem biztosította. A műhold tervezett élettartama hat hónap volt. A műhold jellemző pályája 525 km-es magasságú, kör alakú alacsony Föld körüli pálya volt, 74°-os elhajlással. A műhold alapját két, eltérő átmérőjű hengeres műszertartály alkotta.

Teljes méretű és tömegű makettjét 1967. október 30-án indították Koszmosz–189 jelzéssel, majd 1968-tól a műhold működő példányaival folytak a tesztek. A Celina–O típus utolsó indítására 1982. március 31-én került sor Koszmosz–1345 jelzéssel. Összesen 42 darabot indítottak.

A műhold indítására a Koszmosz–3M hordozórakétát használták, az összes indítást Pleszeckből hajtották végre.

A műhold a felderítési adatokat rögzítette, majd a Szovjetunió területén lévő földi állomás körzetében a Földre továbbította.

Celina–DSzerkesztés

GRAU-kódja: 11F619, kódneve: Ikar. A Celina–O-nál nagyobb és nehezebb, 1750 kg tömegű műhold. Felépítése is eltér attól. Energiaellátását két napelemtábla biztosította. A műhold tervezett élettartama hat hónap volt. Jellemzően 550–600 km-es magasságú, alacsony Föld körüli pályán keringtek. A pálya inklinációja tipikusan 82° volt. Alkalmazásának első időszakában egyidejűleg hat műhold volt pályán, a pályasíkok közti 30 fokos osztással. Később az alkalmazott pályasíkok számát háromra csökkentették, de ezzel együtt a négy darab magasabb pályán keringő Celina–2 műhold is rendelkezésre állt.

A Celina–O-nál nehezebb Celina–D műholdak indítására nem volt alkalmas a Koszmosz–3M, ezért helyette kezdetben a Vosztok–2M hordozórakétát használták. 1981-től a műhold egyes példányait már a Ciklon–3 hordozórakétával állították pályára, majd 1983 áprilisától már csak kizárólag a Ciklon–3-t használták a Celina–D indításához. Az összes Celina–D-indítást Pleszeckből hajtották végre.

Az első Celina–D típusú műholdat 1970. december 18-án indították Koszmosz–389 jelzéssel. A Celina–D utolsó sikeres indítását 1992. december 25-én hajtották végre Koszmosz–2228 jelzéssel. 1994. május 25-én történt egy sikertelen indítási kísérlet. Ezt követően már csak a Celina–2 műholdakat indították.

Összesen 77 indítás történt.

Celina–RSzerkesztés

GRAU-kódja: 11F619M. A Celina–D továbbfejlesztett változata. Paramétereiben és jellemzőiben megegyezik a Celine–D-vel, de továbbfejlesztett, modernizált és csökkentett tömegű berendezésekkel látták el. Csak négy példányt indítottak ebből a változatból 1986–1993 között: Koszmosz–1805, 2058, 2151 és 2242 jelzéssel.

Celina–2Szerkesztés

GRAU-kódja: 11F644. A Celina–D-n alapul, annál majdnem kétszer nehezebb. A platform konstrukciója lényegében azonos a Celina–D-ével. Teljes tömege 3200 kg. Energiaellátását két napelemtábla biztosítja. Ezek teljesítménye indításkor 350 W, a műhold élettartama végén 315 W körüli volt. A műholdak tervezett élettartama egy év. A műhold háromtengelyesen stabilizált, hossztengelye gravitációs szenzor segítségével a Föld középpontja felé orientált. A műszertartály nyomás alatti.

Az indítására szánt Zenyit–2 hordozórakéta fejlesztésének csúszása miatt az első két Celnia–2 műholdat DM–2-es végfokozattal felszerelt Proton–K hordozórakétával indították, a többit már Zenyit–2-vel. Az első indítására 1984. szeptember 28-án került sor Koszmosz–1603 jelzéssel. A típus utolsó indítását 2007. június 26-án hajtották végre Koszmosz–2428 jelzéssel. Összesen 25 darabot indítottak, egy indítás volt sikertelen. Mindegyiket a Bajkonuri űrrepülőtérről végezték.

Pályája jellemzően 850 km-es magasságú, kör alakú alacsony Föld körüli pálya, a pályasík inklinációja többnyire 71° körüli. Egyidejűleg négy műhold volt pályán. Ezeket az alacsonyabb pályán keringő Celina–D műholdak egészítették ki.

A felderítési adatokat az elődtípusoktól eltérően geostacionárius pályán keringő távközlési műholdakon keresztül, valós időben juttatja el a földi állomásra.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Raketi i koszmicseszkije apparati konsztruktorszkovo bjuro Juzsnoje (szerk.: Sz. N. Konyuhov), Dnyipropetrovszk, 2000, ISBN 966 7482 00 6, pp. 201–206.

További információkSzerkesztés