Főmenü megnyitása

Centrosaurus

dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem

A Centrosaurus egy ceratopsidák közé tartozó növényevő dinoszaurusznem, amely a késő kréta időszakban, körülbelül 75 millió évvel ezelőtt élt Észak-Amerikában.

Infobox info icon.svg
Centrosaurus
Evolúciós időszak: késő kréta
A Centrosaurus apertus rekonstrukciója
A Centrosaurus apertus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Madármedencéjűek (Ornithischia)
Alrend: Marginocephalia
Alrendág: Ceratopsia
Család: Ceratopsidae
Alcsalád: Centrosaurinae
Nemzetség: Centrosaurini
Nem: Centrosaurus
Lambe, 1904
Fajok
  • C. apertus Lambe, 1904 (típus)
  • C. brinkmani Ryan & Russell, 2005
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Centrosaurus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Centrosaurus témájú médiaállományokat és Centrosaurus témájú kategóriát.

A Centrosaurus név jelentése 'hegyes gyík', az ógörög κεντρον / kentron 'hegy vagy tövis' és σαυρος / sauros 'gyík' szavak összetételéből, és a nyakfodor szegélyén elhelyezkedő kis szarvakra utal, nem az orron levőre, az ugyanis az állat elnevezésekor még ismeretlen volt. Nem tévesztendő össze a stegosaurusok közé tartozó Kentrosaurussal, melynek neve ugyanebből a szóból származik.

AnatómiaSzerkesztés

 
A nagy orrtülökkel, megnagyobbodott epoccipitalokkal (a nyakfodor hegyes csontjaival) és a nyakfodor elején levő csontos kinövésekkel rendelkező Centrosaurus koponyája a Victoria Múzeumban (Museum of Victoria)

A súlyos testtel és zömök lábakkal rendelkező Centrosaurus 5,5 méteres hosszával nem tartozott az igazán nagy dinoszauruszok közé.[1] Más centrosaurinákhoz hasonlóan az orrán egy nagy szarvat viselt,[2] ami a különböző fajoknál előrefelé illetve hátrafelé görbült. A szemek felett egy-egy kisebb szarv helyezkedett el; ezek a Centrosaurus apertusnál előrefelé, a C. brinkmani esetében pedig oldalra irányultak. A Centrosaurus nyakfodra közepesen hosszú volt, rajta két nagy méretű nyílás (fenestrae) helyezkedett el, a külső élén pedig kis szarvak sorakoztak.[2] A C. apertus nyakfodrából két nagy, előrefelé hajló szarv állt ki, e szarvak a C. brinkmani esetében kisebbre nőttek és ujjszerű kinövésekkel voltak borítva.

FelfedezésSzerkesztés

Az első Centrosaurus maradványokat a kanadai őslénykutató, Lawrence Lambe fedezte fel Albertában, a Red Deer folyó mentén. Később hatalmas Centrosaurus csontmedreket találtak az albertai Dinoszaurusz Tartományi Parkban. E csontmedrek némelyike több száz méteres kiterjedésű, és ezernyi különböző korú és teljességű példányt tartalmaz. A tudósok úgy vélik, hogy a példányok nagy sűrűsége és száma azzal magyarázható, hogy az állatok odavesztek egy megáradt folyón való átkelésnél.[2]

OsztályozásSzerkesztés

 
A Centrosaurus bőrlenyomata

A Centrosaurinae alcsaládot, melybe a Centrosaurus tartozik, a nem után nevezték el. E nagy méretű észak-amerikai szarvas dinoszauruszokat „feltűnő orrszarv, a szemöldöknél található kisebb szarvak, a rövid nyakfodron elhelyezkedő rövid pikkelycsont (os squamosum), a ceratopsinákhoz képest magas és mély arc, valamint az orr ablak mögötti nyúlvány” jellemezte.[3] Úgy tűnik, hogy a Centrosaurus legközelebbi rokona a Styracosaurus és a Monoclonius. Az utóbbira olyan nagy mértékben hasonlít, hogy egyes őslénykutatók szerint a két állat azonos.[2]

A Centosaurinae klád további tagjai közé tartozik a Pachyrhinosaurus,[4][5] az Avaceratops,[4] az Einiosaurus,[5][6] az Albertaceratops,[6] az Achelousaurus,[5] és feltehetően a Brachyceratops is,[7] bár ez utóbbi nem kétséges névnek (nomen dubiumnak) számít. Mivel a centrosaurina fajok és a példányok is különböznek egymástól, sok vita folyik az egyes fajok érvényességéről, főként arról, hogy a Centrosaurus és/vagy a Monoclonius érvényes-e, diagnosztikus-e vagy lehet-e más nemű példány. 1996-ban Peter Dodson elég különbséget talált a Centrosaurus, a Styracosaurus és a Monoclonius között ahhoz, hogy igazolja a nemek elkülönülését, továbbá úgy találta, hogy a Styracosaurus jobban hasonlít a Centrosaurusra, mint amennyire bármelyikük hasonlít a Monocloniusra. Dodson emellett úgy gondolta, hogy a Monoclonius, egyik faja, az M. nasicornis talán valójában a Styracosaurus nősténye lehet.[8] Értékelését részben követték, egyes kutatók ugyanis nem fogadták el a Monoclonius nasicornist nőstény Styracosaurusként, illetve a Monocloniust érvényes nemként.[9] Bár a nemi dimorfizmus felvetődött egy korábbi ceratopsia, a Protoceratops esetében is,[10] egyetlen ceratopsidánál sincs szilárd bizonyíték erre vonatkozóan.[11][12][13]

ŐsbiológiaSzerkesztés

 
A Centrosaurus apertus koponyája a torontói Royal Ontario Museumban

Más ceratopsidákhoz hasonlóan a Centrosaurus állcsontjai a kemény növényi anyagok darabolására specializálódtak; a nyakfodor tapadási helyet biztosított a nagy állcsonti izmok számára. Az óriási kanadai Centrosaurus csontmedrek felfedezése arra utalt, hogy társaságkedvelő állat volt, amely nagy csordákban vándorolt.[2] A Dinosaur Park Formáció egyik albertai csontmedrében a Centrosaurus és a Styracosaurus maradványai is előkerültek.[14] A tömeges pusztulások másképp, csordák nélkül is bekövetkezhettek; az állatok összegyűlhettek egy víznyelő körül is, aszály idején.[15] A Centrosaurus a Styracosaurusnál alacsonyabban helyezkedett el a formációban, ami azt jelzi, hogy a Centrosaurus felváltotta a Styracosaurust, ahogy a környezet idővel átalakult.[9]

A ceratopsiák nagy nyakfodrai és orrszarvai a dinoszauruszok között a legegyedibb arcdíszek közé tartoznak. A feladatuk az első szarvas dinoszauruszok felfedezése óta viták tárgyát képezi. A ceratopsiák nyakfodrainak és szarvainak feladatával kapcsolatos legtöbb elmélet a ragadozók elleni védekezésre, a fajtársak közötti harcokra és a vizuális jelzésre vonatkozik. Egy 2009-es, a Triceratops és a Centrosaurus koponyasérüléseiről szóló tanulmány úgy találta, hogy a sérüléseket inkább a fajtársak közötti harcok okozták, mint a ragadozók támadásai. A Centrosaurus nyakfodra túl vékony volt ahhoz, hogy védelmet nyújtson a ragadozókkal szemben, viszont a Triceratops vastagabb, egyszerű nyakfodra a nyak védelmére fejlődhetett ki. Az a legvalószínűbb, hogy a Centrosaurus nyakfodra „a faj azonosítására és/vagy a vizuális jelzés egyéb formáira szolgált”.[16]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Paul, G.S., 2010, The Princeton Field Guide to Dinosaurs, Princeton University Press
  2. a b c d e Dodson, Peter, & Britt, Brooks & Carpenter, Kenneth & Forster, Catherine A. & Gillette, David D. & Norell, Mark A. & Olshevsky, George & Parrish, J. Michael & Weishampel, David B.. Centrosaurus. Publications International, LTD., 135. o.. ISBN 0-7853-0443-6 
  3. Tweet, J.: Centrosaurinae. Thescelosaurus. Qwest.net, 2007. [2009. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 17.)
  4. a b Dodson, P..szerk.: Carpenter, K.; and Currie, P.J. (eds.): On the status of the ceratopsids Monoclonius and Centrosaurus, Dinosaur Systematics: Perspectives and Approaches. Cambridge: Cambridge University Press, 231–243. o. (1990). ISBN 0-521-36672-0 
  5. a b c Ryan, M.J., A.P. Russell (2005). „A new centrosaurine ceratopsid from the Oldman Formation of Alberta and its implications for centrosaurine taxonomy and systematics”. Canadian Journal of Earth Sciences 42, 1369–1387. o. DOI:10.1139/e05-029.  
  6. a b Ryan, M.J. (2007). „A new basal centrosaurine ceratopsid from the Oldman Formation, southeastern Alberta”. Journal of Paleontology 81 (2), 376–396. o. DOI:[376:ANBCCF2.0.CO;2 10.1666/0022-3360(2007)81[376:ANBCCF]2.0.CO;2].  
  7. Dodson, P., , Forster, C. A, and Sampson, S. D.. Ceratopsidae, 2nd edition, Berkeley: University of California Press, 494–513. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  8. Dodson, P.. The Horned Dinosaurs: A Natural History. Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 197–199. o. (1996). ISBN 0-691-02882-6 
  9. a b Ryan, Michael J., and Evans, David C.. Ornithischian Dinosaurs, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press, 312–348. o. (2005). ISBN 0-253-34595-2 
  10. Dodson, P. „Quantitative aspects of relative growth and sexual dimorphism in Protoceratops”. Journal of Paleontology 50, 929–940. o.  
  11. Forster, C. A.. The cranial morphology and systematics of Triceratops, with a preliminary analysis of ceratopsian phylogeny. Ph.D. Dissertation. Philadelphia: University of Pennsylvania, 227. o. (1990) 
  12. Lehman, T. M. (1998). „A gigantic skull and skeleton of the horned dinosaur Pentaceratops sternbergi from New Mexico”. Journal of Paleontology 72 (5), 894–906. o.  
  13. Sampson, S. D., Ryan, M.J.; and Tanke, D.H. (1997). „Craniofacial ontogeny in centrosaurine dinosaurs (Ornithischia: Ceratopsidae): taphonomic and behavioral phylogenetic implications”. Zoological Journal of the Linnean Society 121, 293–337. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.1997.tb00340.x.  
  14. Eberth, David A., and Getty, Michael A.. Ceratopsian bonebeds: occurrence, origins, and significance, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press, 501–536. o. (2005). ISBN 0-253-34595-2 
  15. Rogers, R. R. (1990). „Taphonomy of three dinosaur bone beds in the Upper Cretaceous Two Medicine Formation, northwestern Montana: Evidence for drought-related mortality”. Palaios 5, 394–41. o. DOI:10.2307/3514834.  
  16. Farke, A.A., , Wolff, E.D.S., and Tanke, D.H. (2009). „Evidence of Combat in Triceratops”. PLoS ONE 4 (1), e4252. o. DOI:10.1371/journal.pone.0004252. (Hozzáférés ideje: 2009. június 17.)  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Centrosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

  • Centrosaurus. The Dinosaur Encyclopaedia. (Hozzáférés: 2009. június 17.)