Főmenü megnyitása

Cesare Maldini

olasz labdarúgó, edző

Cesare Maldini (Trieszt, 1932. február 5.Milánó, 2016. április 3.) olasz válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Fia Paolo Maldini, válogatott labdarúgó.

Cesare Maldini
Cesare Maldini 1969-ben
Cesare Maldini 1969-ben
Személyes adatok
Teljes név Cesare Maldini
Születési dátum 1932. február 5.
Születési helyTrieszt, Olaszország
Halálozási dátum 2016. április 3.[1] (84 évesen)
Halálozási helyMilánó, Olaszország
Állampolgárság olasz
Magasság182 cm
Testtömeg76 kg
Poszt hátvéd
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19521954olasz Triestina0320(0)
19541966olasz Milan3470(3)
19661967olasz Torino0330(0)
Válogatottság
19621968Olaszország Olaszország25 (1)
Edzőség
IdőszakKlub
19721974olasz Milan
19741976olasz Foggia
19761977olasz Ternana
19771980olasz Parma
19861996olasz Olaszország U21
19961998olasz Olaszország
2001olasz Milan
20012002Paraguay Paraguay
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Maldini témájú médiaállományokat.

CsaládjaSzerkesztés

Maldini 1932-ben született Triesztben, szlovén származású szülők gyermekeként. A család eredeti neve Maldić, ebből olaszosították Maldinire egy évvel Cesare születése előtt. A munkásosztálybeli szülők sokáig a szlovén többségű Servolában éltek, ez pedig Cesaréra is hatással volt, egész életében megőrizte jellegzetes trieszti akcentusát.

Fia, Paolo sokáig az olasz válogatott rekordere volt a válogatott fellépéseket illetően, jelenleg harmadik Buffon és Cannavaro mögött. Unokái, Christian és Daniel szintén labdarúgók, jelenleg a Milan utánpótláscsapatában.[2]

PályafutásaSzerkesztés

Játékoskarrierjét szülővárosában, a Triestinában kezdte 1952-ben, majd két év elteltével az egyik legsikeresebb olasz együtteshez, a Milanhoz igazolt. Pályafutása nagy részében középső védőként vagy szűrőként számítottak rá, de bevethető volt jobbhátvédként is, ha a szükség úgy hozta.[3] A piros-feketékkel négy bajnoki címet szerzett, valamint egyszer megnyerte a BEK-et is.[4][5] Tizennégy év milánói játék után 1966-ban egy évre eligazolt a Torinóhoz, majd harmincöt évesen visszavonult.

Edzőként első alkalommal legnagyobb sikerei helyszínén, Milánóban ülhetett a kispadra, előbb Nereo Rocco segítőjeként, majd 1972-ben már vezetőedzőként. Ezt követően a Foggiát, a Ternanát és a Parmát irányította (kettő, egy illetve ismét két évig), majd egy hosszabb szünetet tartott. 1986-ban vállalt ismét munkát, amikor ő lett az olasz U21-es válogatott szövetségi kapitánya. A huszonegy éven aluliakkal rekord számú, három alkalommal nyerték meg az Európa-bajnokságot.[6] A csapat magját olyan játékosok alkották, mint Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro vagy Francesco Totti, akik 2006-ban nagy szerepet játszotta abban is, hogy Olaszország világbajnok lett. Az U21-es csapat után a felnőttválogatottat vette át Arrigo Sacchitól, majd ki is juttatta az 1998-as vb-re. Itt az olaszok számára a negyeddöntő jelentette a végállomást, ahol Franciaország ellen egy 0–0-s meccs után tizenegyespárbajban maradt alul. A sikertelen világbajnokság után, részben a média és a közvélemény nyomására, amiért kritizálták ultradefenzív játékstílusát, lemondott.

2001-ben rövid időre visszatért a Milanhoz, majd nem sokkal ezután, közel hetvenévesen először vállalt munkát külföldön, amikor Paraguay irányítását bízták rá.[7] A fogadtatása nem volt egyértelműen pozitív, ugyanis egyrészt nem beszélt jól spanyolul, valamint a hazai edzőtársadalom sem igazán örült a kinevezésének, ugyanis nem volt túl gyakori a külföldi szövetségi kapitány a válogatott élén. A játékosok, többek között a csapat legnagyobb sztárja, José Luis Chilavert, egyöntetűen kiálltak mellette.[8] Maldini akkor vette át a gárdát, amikor az már kijutott a koreai-japán közös rendezésű vb-re, és a torna legidősebb edzője volt a maga hetven évével. Bár Chilavert az első két csoportmeccsen nem játszott, a csapatnak sikerült kiharcolnia a továbbjutást, azonban a nyolcaddöntőben Németország már túl erősnek bizonyult, igaz, Paraguay csak egy 89. percben bekapott góllal maradt alul.

Pályafutása statisztikáiSzerkesztés

Szezon Csapat Bajnokság Kupa Nemzetközi Egyéb Összesen
Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Mérk. Gól
1952–1953   Triestina A 1 0 - - - - - - - - - 1 0
1953–1954 A 31 0 - - - - - - - - - 31 0
Triestina összesen 32 0 - - - - - - 32 0
1954–1955   Milan A 27 1 - - - - - - Latin kupa 1 0 28 1
1955–1956 A 22 0 - - - BEK 6 0 Latin kupa 2 0 30 0
1956–1957 A 21 1 - - - - - - Latin kupa 2 0 23 1
1957–1958 A 32 0 CI 3 0 BEK 8 0 - - - 43 0
1958–1959 A 34 0 CI 1 0 - - - Barátság Kupa 1 0 36 0
1959–1960 A 29 0 CI - - BEK 4 0 Barátság Kupa 1 0 34 0
1960–1961 A 30 0 CI 2 0 - - - Barátság Kupa 2 0 34 0
1961–1962 A 34 1 CI - - VVK 2 0 Barátság Kupa - - 36 1
1962–1963 A 31 0 CI 1 0 BEK 9 0 Barátság Kupa 2 0 43 0
1963–1964 A 22 0 CI 1 0 BEK 3 0 Világkupa 3 0 29 0
1964–1965 A 34 0 CI - - VVK 2 0 - - - 36 0
1965–1966 A 31 0 CI 1 0 VVK 8 0 - - - 40 0
Milan összesen 347 3 9 0 42 0 14 0 412 3
1966–1967   Torino A 33 0 CI 3 0 - - - Alpok-kupa 3 0 39 0
Összesen 412 3 12 0 42 0 17 0 451 3

Sikerei, díjaiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. E' morto Cesare Maldini (olasz nyelven). Repubblica, 2016. április 3. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
  2. Christian Maldini. Discipline Knowledge. [2013. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  3. A.C. Milan Hall of Fame: Cesare Maldini. www.acmilan.com. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  4. Wembley 1963. Uefa.com
  5. Cesare Maldini (olasz nyelven). http://www.magliarossonera.it . (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  6. Italy beats Spain: third European title for Cesare Maldin. FIGC.it. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  7. Maldini to Coach Paraguay in Cup. New York Times. (Hozzáférés: 2001. december 28.)
  8. World Cup 2002 Cesare Maldini. BBC