Channel-szigeteki törpemamut

fosszilis emlősfaj

A channel-szigeteki törpemamut (Mammuthus exilis) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó fosszilis faj.

Infobox info icon.svg
Channel-szigeteki törpemamut
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén - kora holocén 0,060–0,011 Ma
Csontváza
Csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Mamut (Mammuthus)
Brookes, 1828
Faj: M. exilis
Tudományos név
Mammuthus exilis
(Stock & Furlong, 1928)[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Channel-szigeteki törpemamut témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Channel-szigeteki törpemamut témájú kategóriát.

TudnivalókSzerkesztés

Az állat a kaliforniai Channel-szigeteken élt és a kontinentális amerikai mamutból (Mammuthus columbi) fejlődhetett ki a pleisztocén végén, körülbelül 60 ezer évvel ezelőtt; azonban mint faj keveset élt, mivel az emberek odavaló megérkeztekor nagyjából 11 éve, ez a törpepamut ki is halt.

A faj első példányait 1856-ban találták meg a szigetek geodéziai felmérése során, azonban módszeres tanulmányozásuk csak mintegy 100 évvel később indult meg. Azóta számos érdekességgel bővültek ismereteink erről a mamutfajról.

Az állatok magassága csak az 1,72–2,02 métert érte el, vagyis kevesebb, mint feleakkorák voltak, mint a kontinentális rokonaik.[2][3] A szigeteket (San Miguel, Santa Cruz és Santa Rosa) vizsgálva kimutatták, hogy azok a pleisztocén végén, azaz a Würm-glaciális idején egy darab összefüggő szigetet alkottak (ennek neve: Santarosae). Sokáig azt gondolták, hogy a törpenövésű mamutok ősei egy földhídon keresztül jutottak az észak-amerikai szárazföldről Santarosae szigetére, ám további kutatások kimutatták, hogy akkoriban egy viszonylag keskeny, 4–6 km széles vízsáv választotta el a szigetet és a szárazföldet. Vagyis az amerikai mamutok egy (vagy több) populációjának úszva kellett eljutni a szigetre mintegy 60 000 évvel ezelőtt, ahová valószínűleg a vegetáció illata vonzhatta őket (a mai elefántok is nagyon jó úszók: néhány kilométert könnyedén leúsznak).

Idővel a mamutok úgy alkalmazkodtak a korlátozott élelemforrásokhoz, hogy törpenövésűek lettek (izolált zsugorodás). A pleisztocén végi gyors globális felmelegedés során a tengerek szintje mintegy 100 métert emelkedett, így Santarosae szigetének mintegy 76%-a tengervíz alá került, és három sziget lett belőle. Azt nem tudni pontosan, hogy ez okozta-e a faj kihalását mintegy 10 000 évvel ezelőtt, de bizonyosnak tűnik, hogy a törpe mamutok még találkoztak az első indiánokkal, akik kb. 11 000 éve jelentek meg a szigeteken és az is elképzelhető, hogy a túlzott vadászatuknak eshettek áldozatul. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

A törpenövésű mamutok és elefántfélék nem voltak ritkák a pleisztocén vége és a holocén eleje során: éltek az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten (Mammuthus primigenius vrangeliensis) és a Földközi-tenger nagyobb szigetein is (például Palaeoloxodon falconeri).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Chester Stock and E. L. Furlong (1928). „The Pleistocene elephants of Santa Rosa Island, California”. Science 68 (1754), 140–141. o. DOI:10.1126/science.68.1754.140. PMID 17772244.  
  2. Agenbroad, L. D.: . Mammuthus exilis from the California Channel Islands: Height, Mass and Geologic Age (PDF). Proceedings of the 7th California Islands Symposium, 2010. (Hozzáférés: 2012. június 13.)
  3. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  

ForrásokSzerkesztés