Charles Rogier

Charles Latour Rogier (1800. augusztus 17. - 1885. május 27.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke először 1847 és 1852, majd 1857 és 1868 között.

Charles Rogier
Charles Rogier 1855 körül
Belgium 9. miniszterelnöke
Hivatali idő 1847. augusztus 12. – 1852. október 31.
Előd	Barthélémy de Theux de Meylandt (2. hivatali idő)
Utód	Henri de Brouckère
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő 1857. november 9. – 1868. január 3.
Előd	Pierre de Decker
Utód	Walthère Frère-Orban
Született	1800. augusztus 17. Saint-Quentin, Franciaország
Elhunyt	1885. május 27. (84 évesen) Saint-Josse-ten-Node
Sírhely	Saint-Josse-ten-Noode Cemetery
Párt	Katolikus
Foglalkozás	politikus újságíró jogász
Iskolái	Liège-i Egyetem (nem ismert – 1826)
Díjak	Iron Cross Belga Lipót-rend fősávja a francia Becsületrend nagykeresztje Minister of State (1868. január 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.

Rogier a liège-i önkéntesek élén. Charles Soubre (1821-1895) festménye 1878-ból.

Élete

1800-ban a franciaországi Saint-Quentin-ben született. A család Belgiumból vándorolt ki Franciaországba és apja a francia hadsereg tisztje lett. Miután id. Rogier elesett az 1812-es oroszországi hadjáratban, a család visszaköltözött Liège-be, ahol a legidősebb fiú, Firmin, egyetemi professzori állást kapott.

Jogi tanulmányait a Liège-i Egyetemen végezte, és ugyanott 1824-ben ügyvédi gyakorlatot nyitott, de jóval több időt szentelt újságírói tevékenységének és írásaiban hevesen támadta a Belgiumot akkor uraló Egyesült Holland Királyság kormányát. Barátaival, Paul Deveaux-al és Joseph Lebeau-val közösen megalapították a radikális Mathieu Laensbergh, későbbi nevén a Le politique nevű újságot, amely nagy szerepet játszott abban, hogy a katolikus és liberális párti politikusok összefogtak Belgium szabadságának kivívása érdekében.

Az 1830. augusztusi felkelés kirobbanásakor Rogier 300 Liègeois (városi polgár) önkéntes élén Brüsszelbe vonult, ahol a felkelés vezetői közül az egyik legenergikusabb és legaktívabb volt. Tagja lett az októberben megalakított ideiglenes kormánynak. I. Lipót belga király 1831-es trónra lépése után Antwerpen kormányzójának nevezték ki.

A belga állam megalapításától kezdve töltött be kormányzati pozíciókat (1832-ben belügyminiszter, 1840-ben közmunkaügyi miniszter), 1834-ben kezdeményezésére és a parlament jókora ellenállásával fogadták el az első vasútvonal megépítéséről szóló törvényt. 1833-ban megszervezte az első szépművészeti kiállítást Brüsszelben, megalapította az állami levéltárat, 1847. augusztus 12-én megalakította saját, liberális politikusokból álló kormányát, amely 1852. szeptember 28-áig volt hatalmon. 1848-ban kormányzása alatt tört ki Franciaországban a forradalom, amelynek során elkergették I. Lajos Fülöp francia királyt. Rogier elővigyázatosságból kitoloncolta az országból a nemrég menedékjogot kapott Karl Marxt, aki akkor már a brüsszeli német munkások szervezésével töltötte idejét, és megírta a Kommunista kiáltványt. Később III. Napóleonnal szemben sikeresen biztosította be Belgium függetlenségét.

1857 és 1861 között belügyminiszter, 1861 és 1867 között külügyminiszter. Második kormánya 1857. november 9-étől 1868. január 3-áig volt hatalmon. 1860-ban kezdeményezésére fogadták el a Brabançonne-t mint Belgium nemzeti himnuszát. Lemondása után kinevezték államminiszterré, majd 1878-ban a képviselőház elnöke lett.

Több, mint 20 évig viselt kormányzati pozíciókat és 50 évig volt tagja a belga parlamentnek. Politikai pályafutása csak egy alkalommal szakadt meg, az 1854-es választások során, amikor Antwerpenben indult és ellenfelei azt terjesztették róla, hogy szocialista nézeteket vall.

1861. május 1-jén a belga nép adományaként egy házat kapott Brüsszelben, mivel korábban nem fogadott el fizetséget a miniszteri posztokért és ezért nem volt elég pénze, hogy saját házat vegyen. 1885-ben Brüsszelben, a Sint-Joost-ten-Node kerületben halt meg, nevét ma város egyik legforgalmasabb tere, a Rogierplein (franciául: Place Rogier) viseli.

Az első Rogier-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Külügyminiszter	Constant d'Hoffschmidt	Liberális
Belügyminiszter	Charles Rogier	Liberális
Igazságügyminiszter	François de Haussy	Liberális
Pénzügyminiszter	Laurent Veydt	Liberális
Közmunkaügyi miniszter	Walthère Frère-Orban	Liberális
Hadügyminiszter	Félix Chazal	Liberális

Változások

• 1848. július 18.
  • Laurent Veydt lemondott pénzügyminiszteri posztjáról, helyét Walthère Frère-Orban vette át.
  • Walthère Frère-Orban lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyére Henri Rolin került.
• 1850. augusztus 12.
  • François de Haussy lemondott igazságügyminiszteri posztjáról, helyére Victor Tesch került.
  • Henri Rolin lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyére Emile Van Hoorebeke került
• 1852. szeptember 17.
  • Walthère Frère-Orban lemondott pénzügyminiszteri posztjáról, helyét Charles Liedts vette át.

A második Rogier-kormány tagjai

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Külügyminiszter	Adolphe de Vrière	Liberális
Belügyminiszter	Charles Rogier	Liberális
Igazságügyminiszter	Victor Tesch	Liberális
Pénzügyminiszter	Walthère Frère-Orban	Liberális
Közmunkaügyi miniszter	Joseph Partoes	Liberális
Hadügyminiszter	Edouard Berten	Liberális

Változások

• 1859. január 14.
  • Joseph Partoes lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyét Jules Vanderstichelen vette át.
• 1859. április 6.
  • Edouard Berten lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Félix Chazal vette át.
• 1861. október 26.
  • Adolphe de Vrière lemondott külügyminiszteri posztjáról, helyét Charles Rogier vette át.
  • Rogier lemondott belügyminiszteri posztjáról, helyét Alphonse Vandenpeereboom vette át.
• 1865. november 12.
  • Victor Tesch lemondott igazságügyi miniszter posztjáról, helyét Jules Bara vette át.
• 1866. december 13.
  • Félix Chazal lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Auguste Goethals vette át.

Kapcsolódó szócikkek

• Liberális Párt
• Belgium miniszterelnökeinek listája

További információk

• Revolution 1830 : 7 septembre 1830,les volontaires liégeois arrivent à Bruxelles (A liège-i önkéntesek megérkeznek Brüsszelbe)' (francia nyelven). http://www.proxiliege.net.+[2008. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.)
• Charles Rogier politikai pályafutásáról (francia nyelven). http://www.proxiliege.net.+[2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 24.)

Fordítás

A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Rogier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.