Christian Streich

Christian Streich (Weil am Rhein, 1965. június 11.) német labdarúgó, középpályás, edző. Ismertté elsősorban edzői munkája tette, 2012-től az SC Freiburg vezetőedzője. Az SC Freiburggal elért sikerei, stílusa, valamint a társadalmi kérdésekben is aktív véleménynyilvánítása miatt kultikus figurának számít a német labdarúgásban.[1]

Christian Streich
Streich 2013-ban
Streich 2013-ban
Személyes adatok
Születési dátum 1965június 11. (56 éves)
Születési helyWeil am Rhein, NSZK
Állampolgárság német
Magasság180 cm
Testtömeg73 kg
Poszt középpálya
Junior klubok
IdőszakKlub
?NSZK SpVgg Märkt-Eimeldingen
0000–1982NSZK FV Lörrach
1982–1983NSZK Freiburger FC
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1983–1985NSZK Freiburger FC5600(8)
1985–1987NSZK Stuttgarter Kickers2000(2)
1987–1988Németország SC Freiburg2200(2)
1988–1990Németország FC 08 Homburg3100(1)
1990–1994Németország Freiburger FC770(27)
Edzőség
IdőszakKlub
1995–1996Németország SC Freiburg U18
1996–2011Németország SC Freiburg U19
2007–2011Németország SC Freiburg másodedző
2012–Németország SC Freiburg
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2021. január 18.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Streich témájú médiaállományokat.

Játékos-pályafutásaSzerkesztés

A Baden-Württemberg tartományban lévő Eimeldingenben nevelkedett, a helyi csapatban (SpVgg Märkt-Eimeldingen) kezdett el játszani is. Később az FV Lörrach utánpótlásában folytatta pályafutását, míg 1982-ben le nem szerződtette az egyszeres német bajnok Freiburger FC csapata, amelyik akkor esett ki a másodosztályból.

Első felnőtt mérkőzését az 1983/84-es szezonban játszotta az akkor harmadosztályú Oberliga Baden-Württembergben. A Freiburger FC ugyan megnyerte a bajnokságot, a feljutásról döntő osztályozó tornán a négy induló csapatból a harmadik helyet szerezte meg, így nem jutott fel. 1985-ben a másodosztályú Stuttgarter Kickers csapatához igazolt, majd két szezon után visszatért Freiburgba, csak most a szintén másodosztályú SC Freiburghoz. Ebben az időszakban csapattársai között volt Joachim Löw és Leroy Sané édesapja, Souleymane is. 1988-ban az első osztályból akkor kiesett FC 08 Homburg játékosa lett, amellyel a szezon végén a Bundesligába való feljutást ünnepelhette. A rá következő szezonban tízszer lépett pályára a Bundesligában. Miután a Homburg a szezon végén kiesett az élvonalból, Streich újra a Freiburger FC játékosa lett, itt is fejezte be játékos-pályafutását 1994-ben.

Karrierje során középpályásként játszott, összesen tíz Bundesliga-, illetve hatvannégy másodosztályú mérkőzésen lépett pályára. Mindeközben tizenkilenc évesen ipari előadói (Industriekaufmann) végzettséget szerzett, huszonöt évesen bepótolta az érettségijét, ezt követően pedig tanárszakosként germanisztika, történelem és testnevelés szakirányon szerzett egyetemi diplomát.[2]

Edzői pályafutásaSzerkesztés

Egy évvel visszavonulása után egykori csapata, az SC Freiburg szerződtette utánpótlásedzőnek, 1996-ban megbízták az U19-es csapat vezetésével. Legnagyobb sikerei a klub utánpótlásában a 2008-ban megnyert U19-es bajnokság, valamint háromszoros U19-es kupagyőztes (2006, 2009, 2011). Utánpótlásbeli munkája mellett 2007-ben a felnőttcsapatban Robin Dutt egyik pályaedzőjévé is kinevezték. Ebben az időszakban kapott szerepet a felnőttcsapatban több saját nevelésű játékos is, mint Dennis Aogo, Oliver Baumann, Ömer Toprak vagy a később Magyarországon is játszó Eke Uzoma. Streich 2011-ben, Robin Dutt távozása és Marcus Sorg kinevezése után is maradt pályaedző.

A csapat a 2011/12-es szezon első felében gyengén szerepelt, tizenhét bajnoki mérkőzés alatt mindössze három győzelme volt az SC Freiburgnak, valamint az SpVgg Unterhaching ellen kiesett a DFB-kupa első fordulójában. A téli szünetben Streich lett Sorg utódja a felnőttcsapatnál, aki a tabella utolsó, 18. helyéről sikerült a tizenkettedik helyen befejezni a szezont, a bennmaradást a 32. fordulóban bebiztosítva (a harmincnégyből). A 2012/13-as Bundesliga-szezont a Freiburg nagy meglepetésre az ötödik helyen fejezte be, ezzel kvalifikálva a klubot az UEFA Európa-liga csoportkörébe. Itt a későbbi győztes Sevilla FC és a Slovan Liberec mögött, illetve a portugál GD Estoril Praia előtt harmadik helyen végzett a csoportban. A bajnokságot a 14. helyen fejezte be. A 2014/15-ös szezonban nem szerepelt jól, a szezon végén kiesett a Freiburg a másodosztályba, amellyel viszont egyből vissza is jutott a Bundesligába az első helyen végezve.[3]

A 2016/17-es szezonban ismét az egyik meglepetéscsapat volt a Freiburg, a hetedik helyen fejezte be a bajnokságot, így az Európa Liga selejtezőjében szerepelhetett. Itt a szlovén NK Domžale ellen esett ki a klub, viszont a bajnokságban sikerült a bennmaradást biztosítani. Ezt követően a német élvonal egyik stabil szereplőjévé fejlődött a Freiburg, Streich pedig a legrégebb óta hivatalban lévő Bundesliga-edző lett.[4]

Szokatlan stílusa és nyilatkozatai miatt már vezetőedzői időszakának legelején felfigyelt rá a német, később a nemzetközi sajtó is. Nyilatkozataiban, illetve mérkőzések előtti és utáni sajtótájékoztatóiban a mérkőzésekkel kapcsolatos véleményén túl sokszor kifejti álláspontját aktuális társadalmi-közéleti kérdésekről is, amelyek nagy feltűnést váltanak ki. A New York Times emiatt Streichot a Fekete-erdő filozófusának és a német labdarúgás lelkiismeretének nevezte.[5]

Vezetőedzői statisztikaSzerkesztés

2021. január 18-ai állapot szerint.

Csapat Mettől Meddig Eredmények
LM GY D V GY %
SC Freiburg   2012. január 2. hivatalban 388 125 92 121 32.22
Összesen 388 125 92 121 32.22

JegyzetekSzerkesztés

  1. Christian Streich vom SC Freiburg: Eine Bundesliga-Institution. bundesliga.de (németül) (2020)
  2. Uwe Marx: Freiburger Freigeist. faz.net (németül) (2012)
  3. Mészáros Ábel: Frenetikus Freiburg – Jogi Löwtől, Volker Finkén át Christian Streichig. sport1tv.hu (magyarul) (2019)
  4. Bundesliga: a legrégebben hivatalban lévő edző hosszabbított. nemzetisport.hu (magyarul) (2019)
  5. Rory Smith: The Teachings of the Philosopher of the Black Forest. nytimes.com (angolul) (2020)

ForrásokSzerkesztés