Ciprusi törpe víziló

fosszilis emlősfaj

A ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó fosszilis faj, amely a holocén elejéig élt a szigeten.[1]

Ciprusi törpe víziló
Evolúciós időszak: Kora vagy középső pleisztocén - kora holocén, 0,8–0,009 Ma
A csontváza
A csontváza
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Alrendág: Ancodonta
Öregcsalád: Hippopotamoidea
Család: Vízilófélék (Hippopotamidae)
Alcsalád: Hippopotaminae
Nem: Hippopotamus
Linnaeus, 1758
Faj: H. minor
Tudományos név
Hippopotamus minor
Desmarest, 1822
Szinonimák
  • Phanourios minor Sondaar & Boekschoten, 1972
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ciprusi törpe víziló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ciprusi törpe víziló témájú kategóriát.

Tudnivalók szerkesztés

A mintegy 200 kilogrammos állat körülbelül olyan méretű volt, mint a jelenleg is élő törpe víziló (Choeropsis liberiensis), 76 centiméter magas és 121 centiméter hosszú.[2]

Attól eltérően azonban ennek a fajnak az őse a miocén végén, a messinai sókrízis idején vándorolhatott a nagyrészt kiszáradt Földközi-tenger medencéjén át Ciprusra, (és más földközi-tengeri szigetekre is) majd a tengerszint helyreállása utáni elszigetelődés körülményei között vált törpe méretűvé. Ennek az izolált zsugorodásnak az okát - csakúgy, mint más elszigetelt állatcsoportok esetében - az állomány belterjességében, a táplálék szűkösségében és a ragadozók hiányában keresik a kutatók.

Kihalása körülbelül 11 000-9000 évvel ezelőtt történt; akkoriban ez volt a legnagyobb méretű állatfaj Cipruson. Természetes ellenfelei nem voltak.[3]

Maradványainak lelőhelyei, különösen Aetokremnos, arra utalnak, hogy kihalásában szerepet játszhatott az akkoriban a szigetre érkező ember.[4] Más tudósok azonban a leleteket másképp értelmezik, szerintük a kihalás még az első embereknek a szigetre érkezése előtt történt.

Alternatív elnevezése szerkesztés

Sok tudós még a régebbi tudományos nevén – Phanourios minor – nevezi a ciprusi törpe vízilovat. Ezt a nevet Paul Sondaar és Bert Boekschoten adták 1972-ben,[5] a ciprusi Agios Georgios-i lelőhely nyomán. Itt a helyi lakosság egy kápolnát épített a nagy mennyiségben előforduló csontmaradványok fölé, amelyekről már Bordone is írt a 16. században.[6] A falusi hívők Szent Fanourios, egy görög ortodox szent maradványait tisztelték a csontokban, és belőlük gyógyhatásúnak tartott port készítettek. E legenda nyomán kapta első tudományos nevét az állatfaj.

Jegyzetek szerkesztés

  1. · Desmarest, A.G., 1822. Mammalogie ou description des espèces de mammifères. Mme Veuve Agasse imprimeur édit., Paris, 2ème part., pp.277-555.
  2. Hadjicostis, Menelaos. „Dwarf Hippo Fossils Found on Cyprus”, Fox Television, The Associated Press, 2007. december 6.. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2007. december 6.) 
  3. Burness, Gary P. and Jared Diamond, and Timothy Flannery, "Dinosaurs, dragons, and dwarfs: The evolution of maximal body size," Proc Natl Acad Sci U S A. 2001 Nov 27 In PDF
  4. The earliest prehistory of Cyprus from colonization to exploitation, ed. Swiny, Stuart, American Schools of Oriental Research, 2001, In PDF Archiválva 2007. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. Boekschoten G.J., Sondaar P.Y. 1972. On the fossil mamalia of Cyprus, I & II. Proceedings of the Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen (Series B), 75 (4): 306–38.
  6. Bordone B. 1528. Libro di Benedetto Bordone. Nel qual si ragiona di tutte l'Isole del mondo, con li lor nomi antichi & moderni, historie, favole, & modi del loro vivere. Niccolo Zoppino, Venice. In facsimile, Edizioni Aldine, Modena, 1982.