Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon

francia gondolkodó

Claude Henri de Rouvroy comte de Saint-Simon, (Párizs, 1760. október 17. – Párizs, 1825. május 19.) francia gondolkodó. A szociológia egyik előfutára, az utópista szocializmus képviselője, aki a társadalmi fiziológia szükségességét hirdette, ami a társadalmat természettudományos egzaktsággal vizsgálva segítséget nyújthat egy új organikus rendszer, az ipari társadalom megteremtésében. Felfogásában ez tudományosan irányított jóléti rendszer, a mindenki által végzett hasznos munka társadalma, amelyet vállalkozók, tudósok és művészek vezetnek majd, s amelyben megszűnik a kizsákmányolás, és amelynek lesz egy, a tudományos pozitivizmusra épülő közös eszmeisége, egy új vallása.

Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon
Született 1760. október 17.
Párizs
Elhunyt 1825. május 19. (64 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Házastársa Alexandrine-Sophie de Bawr (1801–1802)
Foglalkozása
Sírhelye
Filozófusi pályafutása
Iskola/Irányzat utópista szocializmus
Akikre hatott Auguste Comte, Prosper Enfantin, John Stuart Mill, Pierre-Joseph Proudhon, Karl Marx, Pierre Leroux, Thorstein Veblen
Akik hatottak rá Francis Bacon, René Descartes, John Locke, Isaac Newton, Adam Smith, Augustin Thierry, Joseph de Maistre, Charles Fourier, Charles Dunoyer, Jean-Baptiste Say
Fontosabb művei Az ipari rendszer, A termelők katekizmusa, A társadalom szervezetéről
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága szerkesztés

Saint-Simon (ahogy a történetírásban röviden nevezik) arisztokrata családból származott és távoli rokona volt Louis de Rouvroy Saint-Simon hercegnek, a híres memoárírónak. Tizenhét évesen csatlakozott La Fayette márki vezette önkéntesekhez, s velük ment Amerikába, hogy az Anglia elleni amerikai függetlenségi háborúban a felkelők oldalán harcoljon, akiket Franciaország is támogatott anyagilag.

Mint oly sok liberálisan gondolkodó nemes, szimpatizált az 1789-es francia forradalommal, sőt a Claude Bonhomme polgári névre is szert tett. De 1794-ben a jakobinus terror idején éppen csak elkerülte a nyaktilót.

A forradalomban vagyonától megfosztották, elszegényedett, a direktórium 1795-ös hatalomátvétele után azonban az üzleti életben sikeres lett és ismét nagy vagyonra tett szert. 1801-ben feleségül vette a nemesi származású Alexandrine de Grandchamp-ot. A házasság azonban mégis gyorsan váláshoz vezetett és ezzel az anyagi jólét is elszállt. Ezután szabadúszó entellektüellként élt megmaradt vagyonából.

A Antoine Destutt de Tracy köré szerveződött úgynevezett „ideológusok” nevű gondolkodók között mozgott, természettudományi és filozófiai tanulmányokat folytatott és elkezdett társadalom- és államelméleti írásokat írni, amelyek azonban legtöbbször az íróasztal fiókban maradtak. Ezek közé tartozik például a „Lettres d'un habitant de Genève à ses contemporains” (Egy genfi lakos levelei kortársaihoz) 1803-ból, amiben a modern tudományt a vallás egy fajtájaként jellemzi; további hasonló tárgyú művei: 1804-ből az „Essai sur l'organisation sociale“ (Esszé a társadalom szervezetéről); 1807-ből az „Introduction aux travaux scientifiques du XIXe siècle” (Bevezetés a XIX. század tudományos munkáiba), 1810-ből a „Histoire de l’homme” (Az ember története), 1814-ből a „Mémoire sur la science de l'homme“ (Memoár az emberi tudományról).

Napóleon 1815. évi bukása után a restauráció idején Saint-Simon fokozatosan ismertté vált, főleg publicistaként. 1816 és 1818 között titkárával, Augustin Thierryvel, a később híressé vált történésszel együtt szerkesztette és kiadta a rövid életű L’Industrie (Az ipar) című folyóiratot is.

A „Du système industriel“ (Az ipari rendszer), a „Catéchisme des industriels“ (A termelők katekizmusa) és a „De l'organisation sociale“ (A társadalom szervezetéről) című könyveivel, melyek kidolgozásában titkára, Auguste Comte, a pozivitizmus későbbi megalapítója is részt vett, Saint-Simon végül egy kvázi-próféta lett. Ezekben a művekben is történetfilozófiájának alapgondolata, hogy az eszményi rend nem az ősállapot volt, hanem a jövő társadalma lesz; a szocializmust a fejlődés szükségszerű szakaszának tekintette. Az eljövendő úgynevezett „pozitív“ korszakot a tudományon alapuló eszményi társadalmi rendben látta, amely a termelőerők maximális fejlődésén nyugszik, és így megteremti az anyagi és szellemi javak bőségét, biztosítva minden ember képességeinek szabad kibontakozását. Elképzelése szerint a társadalom vezetése a termelő osztály kezébe kerülne (megjegyzendő, hogy ebbe az osztályba sorolta a munkásokon kívül a gyárosokat, kereskedőket és a bankárokat is). Saint-Simon az általa elképzelt ideális társadalomból kihagyta a „mihasznának“ nevezett, „parazita“ osztályokat (a nemességet és a járadékosokat). Mindig hangsúlyozta a legszegényebb néposztály nehéz helyzetét, sőt élete vége felé azt remélte, hogy már a munkásság erkölcsi nyomása megváltoztatja a burzsoázia magatartását a kívánt irányba.

A halála után kiadott „Le Nouveau Christianisme“ (Az új kereszténység) című könyvében a keresztények feladatának nyilvánította a társadalmi terméknek a különböző társadalmi rétegek közötti méltányos szétosztását.

Hatása szerkesztés

Saint-Simon nemcsak a saint-simonizmus néven ismert gazdasági és társadalmi elméleti iskolát alapította, ami az 1830-as 40-es években vált jelentőssé, hanem erős hatással volt a romantika több írójának társadalmi elképzeléseire és mindenekelőtt a kor több politikai szereplőjére. Annak az utópista szocializmusnak a képviselőjének számított, amit később szívesen neveztek korai szocializmusnak is, s ami kiváltotta Karl Marx tiltakozását és befolyásolta gondolkodását. A „Le Nouveau Christianisme“ című könyvével a katolikus társadalomtanítás atyjává vált, ami 1900 körül és utána a marxi ateista szocializmus alternatívája lett. Hite a társadalomban és az emberi együttélés szabályainak megismerhetőségében jellemezte tanítványát, Auguste Comte-t és az ő pozitivista filozófiáját. Saint-Simon ma mint a tudományos szociológia és az utópista szocializmus képviselője ismert.

Magyarul szerkesztés

  • Claude-Henri de Saint-Simon válogatott írásai; ford. Justus Pál, vál. bev., jegyz. Nyilas Vera; Gondolat, Bp., 1963
  • Augustin Thiérry–Saint-Simonː Az európai társadalom újjászervezéséről / Új kereszténység; ford., bev. Jordáky Lajos; Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1969

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Zsigmond László: Claude-Henri de Saint-Simon. A XIX. század gondolkodásának történetéből; Akadémiai, Bp., 1977