Claude Thornhill
Claude Thornhill (Terre Haute, 1909. augusztus 10. – New York, 1965. július 2., 1965. július 7. vagy 1965. július 1.) amerikai zongorista, zenekarvezető. A Snowfall (1941)[4] és az I Wish I Had You dzsessz- és popsztenderdek szerzője.
| Claude Thornhill | |
.jpg) | |
| William P. Gottlieb felvétele, 1947 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született |
1909. augusztus 10.[1][2] Terre Haute[3] |
| Elhunyt |
1965. július 2. (55 évesen) New York |
| Iskolái | Cincinnati Conservatory of Music |
| Pályafutás | |
| Műfajok | dzsessz |
| Hangszer |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | RCA Victor |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Thornhill témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
PályafutásaSzerkesztés
Már tizenegy éves korában hivatásszerűen zongorázott. először két helyi comboban játszott. Középiskolásként több színházi zenekarban szerepelt. Tizenhat évesen bekerült a Cincinnati Conservatory of Musicba. Rendkívüli tehetségként ismerték.
Utazó duót alapított Danny Polo(wd)val, aki klarinétos és trombitásos volt, és szintén zenei csodagyerek.
1931-ben Artie Shaw klarinétos és Thornhill együtt ment New Yorkba. az 1930-as évek Thornhill végén a nyugati partra ment Judy Garland Babes in Arms című filmjével. 1935-ben Glenn Millerrel játszott. Dolgozott Paul Whitemannel, Benny Goodmannel, Ray Noble-lal és Billie Holiday-jel is. A „Loch Lomond” és az „Annie Laurie” hangszerelését Maxine Sullivan számára. Az 1930-as évek közepén hangszerelt és zongorázott Andre Kostelanetz számára is.
1939-ben megalapította a Claude Thornhill Orchestrát. Danny Polo volt a vezető klarinétosa. Bár a Thornhill zenekar kifinomult tánczenekar volt, kiváló dzsesszzenészeiről, valamint Thornhill és Gil Evans feldolgozásairól vált ismertté. Thornhill arra biztatta a zenészeket, hogy dolgozzanak ki hideg hangzásokat. A zenekar vibrato nélkül játszott.
Miles Davis Birth of the Cool című híres művét részben a Thornhill-féle hangzás és szokatlan hangszerelés jellemezte.
Thornhill a New York-i Paramount Theatre-ben játszott heti 10 000 dollárért, amikor aztán 1942-ben bevonult a haditengerészethez. 1946-ban leszerelt és összeszedte együttesét. Polo, Gerry Mulligan, Barry Galbraith és új tagok: Red Rodney, Lee Konitz, Joe Shulman, Bill Barber.
Thornhill és zenekara a Judy, Jill és Johnny varietéműsorban szerepelt a Mutual Broadcasting rádióban 1946–1947-ben. 1957-ben Thornhill lett Tony Bennett cég zenei igazgatója.
Big band könyvtára nagy részét jelenleg a Missouri állambeli Springfieldben található Drury Egyetem őrzi, miután Gerry Mulligan nem tartott rá igényt. A Thornhill együttes legsikeresebb lemezei a „Snowfall”, az „A Sunday Kind of Love” és a „Love for Love” lettek.
LemezválogatásSzerkesztés
- Snowfall (1940-41)
- Buster's Last Stand (1941-47)
- The Transcriptions Performances 1947 (1947)
- The 1948 Transcriptions Performances (1948)
- The Crystal Gazer − the Later Recordings (1946-56)
DíjakSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.last.fm/music/Claude+Thornhill+&+His+Orchestra
- ↑ Thornhill 1941-es „Snowfall” című zongorakompozíciójának szövegét felesége, Ruth Thornhill írta.
ForrásokSzerkesztés
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Claude Thornhill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.