Claudia Andujar

brazil fotóművész

Claudia Andujar (Neuchâtel, 1931. június 12. –) félig magyar származású brazil fotóművész és aktivista.

Claudia Andujar
SzületettClaudine Haas
1931. június 12. (92 éves)[1][2]
Neuchâtel
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fotóriporter
  • fotográfus
  • aktivista
IskoláiHunter College (–1953, bölcsészettudomány)
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj[3]
  • Lannan Cultural Freedom Prize (2000)
  • Ordem do Mérito Cultural (2008)
  • Goethe-érem (2018)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudia Andujar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Claudine Haas néven született Neuchâtelben. Édesapja zsidó származású magyar, édesanyja svájci. Erdélyben és Magyarországon nőtt fel. Édesanyjával a második világháborúban Ausztriába menekültek, édesapja a dachaui koncentrációs táborban hunyt el. New Yorkban (Hunter College) végzett bölcsésztanulmányokat. 1956-ban költözött Brazíliába.

A közép-brazíliai karajá törzs tanulmányozása közben éledt benne fel a fotóriporter-hivatás. Képeit több híres magazin publikálta: Life, Look, Fortune, Aperture és Realidade.

Az észak-brazíliai yanomami törzzsel 1971-ben találkozott egy riport kapcsán. Az újságírással felhagyva, kultúrájukat éveken keresztül fotóesszékben dokumentálta; 1998-ban jelent meg könyve Yanomami: a ház, az erdő, a láthatatlan címmel. A yanomami törzs a világtól elszigetelten élt. 1974-ben autópálya épült a területükön, és a külső behatolás következtében súlyos himlőjárvány tört ki. A fotográfus azonnal felfüggesztette tevékenységét, hogy orvosi segítséget hozhasson nekik. A nyolcvanas években az aranybányászat hozott újabb egészségügyi problémákat, maláriát és higanymérgezést. A yanomami populáció 20%-a elpusztult. Andujar komoly szerepet játszott egy bizottságon keresztül a Yanomami Park létrehozásában, amely keretében a brazil kormány 96 000 km² védett területet biztosított a törzsnek.

Munkáját 1971-ben és 1977-ben a Guggenheim Fellowships alapítvány segítette.

Fényképeit számos nagy múzeumban bemutatták: Modern Művészeti Múzeum (New York),[5] George Eastman House (Rochester, New York) és Inhotim Museum (Brumadinho, Brazília).

2000-ben a yanomami törzs ábrázolásáért megkapta a Lannan irodalmi díjat.[6]

2008-ban jelölték a brazil Ordem do Mérito Cultural díjra.

2018-ban munkásságáért a Goethe Intézettől Goethe-emlékérmet[7] kapott.

Publikációk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés