Col di Lana
A Col di Lana (ladin nyelven: Col de Lana) egy hegy a Dolomitokban, Olaszország Veneto régiójában, Belluno megyében, tszf. magassága 2462 m. A Fanes-hegycsoport része, a Buchenstein-völgytől (olaszul: Livinallongo, ladin nyelven Fodom-völgy) északra, Dél-Tirol határának közvetlen közelében. Szomszédjával, a 2124 méter magas Monte Sieffel együtt az első világháború idején véres harcok színtere volt. 1916. április 17-én az olaszok nagy erejű aknarobbantást hajtottak végre a hegy tetején beásott osztrák állások ellen, ennek következtében a hegy nyugati orma teljes egészében leomlott.
| Col di Lana | |
 | |
| A Col di Lana (balra) és a Monte Sief (jobbra). (Háttérben a Marmolada-gleccser) | |
| Magasság | 2462 m |
| Hely | Veneto, Olaszország |
| Hegység | Dolomitok |
| Relatív magasság | 265 m |
| Típus | gyűrthegység |
| Elhelyezkedése | |
 Col di Lana
Pozíció az Alpok térképén
| |
 é. sz. 46° 29′ 52″, k. h. 11° 57′ 31″46.497778°N 11.958611°EKoordináták: é. sz. 46° 29′ 52″, k. h. 11° 57′ 31″46.497778°N 11.958611°E | |
Col di Lana
Pozíció Bolzano autonóm megye térképén
| |
 | |
| Térkép | |
 | |
| A Dolomitok térképe (Olaszország) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Col di Lana témájú médiaállományokat. | |
Földrajzi fekvése
szerkesztésA Col di Lana a Cordevole folyó völgyének északi (bal) partján emelkedik. Délnyugaton és délen maga a Livinallongo-völgy, (német neve Buchenstein, ladin neve Fodom, tkp. a Felső Cordevole-völgy), délkeleten az Andraz folyó völgye határolja. A völgyben, a hegy déli lejtője alatt található a több szétszórt csoportból álló Livinallongo del Col di Lana község. Ennek az országút melletti részei (localitá): Cernadoi, Andraz (középkori várrommal), Salesei di Sopra, Pieve, Liviné, Brenta, Corte (világháborús erődrom), Pezzei, Renaz.
Keleten a Val Parola patak széles völgykatlana választja el a Falzarego-hágóról leereszkedő, és Arabba felé tartó SR48 sz. országúttól. Északkeleten egy széles völgykatlan választja el a Valparola-hágótól. Észak-északnyugat felé egy keskeny hegygerinc köti össze a szomszédos Monte Sief hegycsúccsal, majd a Sief-hágón keresztül a Monte Castellóval és a Valparola-hágót uraló, 2571 m magas Setsass (Settsass) hegyorommal. Északnyugat felé a Ruaz patak (torrente Ruaz) völgye határolja. Nyugat felé a 2138 m magas Pralongia hegyre, a Campolongo-hágóra és a Sella hegycsoportra néz. Délnyugat felé a Padon-hegygerincre, és azon túl a Marmolada hegyhát gleccsereire tekint.
A hegy egy kisebb csoport részét képezi. Ennek csúcsai délkeletről északnyugat felé haladva a Panettone (2125 m), a Cappello di Napoleone („Napóleon kalapja”, 2200 m), maga a Col di Lana (2452 m), a Monte Sief (vagy Cima Sief, 2424 m) és a Col de la Roda (1971 m).
Legújabb kori történelme
szerkesztésAz első világháborúig a Buchenstein-völgy (Fodom-völgy) az ausztriai Tirol tartományhoz tartozott. Az osztrákok már a háború kitörésekor kiürítették, mert védhetetlennek ítélték a dél felől érkező olasz támadással szemben. A háború után Livinallongo néven Olaszországhoz került, elnevezését 1918-ban Felső Cordevole-völgyre változtatták. A fasizmus idején végrehajtott erőszakos olaszosítás során 1923-ban a vidéket királyi rendelettel átcsatolták Veneto tartományhoz, a Buchenstein elnevezés használatát egészen 2013-ig teljesen be is tiltották.[1] Ma Livinallongo (s vele a Col di Lana hegy is) Belluno megyéhez tartozik. 2007. október 28-án helyi népszavazás döntött arról, hogy a vidéket csatolják vissza Dél-Tirolhoz, ezt azonban nem hajtották végre.
Az első világháborúban
szerkesztésA hegy ma az első világháború hegyi harcainak (Dolomitenkrieg) egyik emlékhelye. 1915-ben Olaszország belépett a világháború és támadást indított Tirol és a Brenner-hágó megszerzésére. A völgyeket az osztrák–magyar hadvezetés kiürítette, a védelmet a hegyi erődökbe vonták vissza. A Col di Lana és a szomszédos Monte Sief védői ellenőrizték keleten a Falzarego-hágóra, nyugaton a Pordoi-hágóra és a Campolungo-hágóra menő utakat. (Ezeken keresztül az ellenség eljuthatott volna egyfelől a Puster-völgybe, Lienz felé, másfelől nyugaton kijuthatott volna az Etsch (Adige) folyó völgyébe, innen a Brenner-hágóra. A Cordevole-völgyet és a Buchenstein-völgyet megszállt olasz csapatok, 12 gyalogos és 14 hegyivadász (Alpini) század 1915–16-ban sorozatos rohamokat indított a stratégiai fontosságú hegycsúcs elfoglalására. A csúcsot először a német alpesi hadtest (Deutsches Alpenkorps), majd osztrák egységek védelmezték. A támadásokat visszaverték. Az olaszok súlyos vérveszteségeit természeti csapások, lavinák is súlyosbították. A kudarcok nyomán az olaszok a hegyet „Col di Sangue” (Vérhegy) névvel illették. A veszteségekért a korabeli hadvezetési stílus is felelős, a hegyi erődök elleni nyílt rohamokat nagy létszámú katona bevetésével tervezték, eleve bekalkulálva jelentős élőerő elvesztését.
A sorozatos kudarcok nyomán egy olasz hadmérnök, Caetani hadnagy kidolgozta a Col di Lana aláaknázásának tervét. Hónapokig tartó, verejtékes kézi munkával aknát fúrtak a hegybe, a nyugati csúcson álló osztrák erődítések alá (a kézi szerszámok, vésők kisebb zajt okoznak, mint az aknamélyítő gépek). A munka titokban folyt, a lejtőkön közben változatlan hevességgel folytak a véres rohamok, amelyek az aknafúrás leplezését is szolgálták. Csak 1916 márciusában észlelte egy osztrák tüzérségi megfigyelő, aki a Pordoi-hágón állt, hogy az ellenség a Col di Lana aláaknázásán dolgozik. Az osztrákok sietve ellenaknát fúrtak, amelyet 1916. április 5-én fel is robbantottak, de mivel nem jutottak elég közel az olasz aknajárathoz, nem tettek benne kárt. A helyi parancsnokság kérte a hegyorom kiürítését, de az utolsó emberig való kitartásra utasították. Az olasz aknászok 5000 kg robbanózselatinnal töltötték fel saját aknájukat. Április 16-ig a hegyet a tiroli császárvadászok 2. ezredének 5. százada védte, április 17-én felváltásukra érkezett a 6. század, Anton von Tschurtschenthaler főhadnagy parancsnoksága alatt. Április 17-én az olaszok gyalogsági látszat-támadást intéztek, hogy minél több védőt az aláaknázott vonalakban tartsanak. Éjjel 23 óra 25 perckor az olaszok felrobbantották a hegycsúcs nyugati oldalát, amely összeomlott, a robbantás krátere ma is látható (e robbantás óta hegynek két csúcsa van).[2] A romok mintegy 200 védőt temettek maguk alá. A robbantást tüzérségi tűz és gyalogsági roham követte, az osztrákoknak súlyos veszteségek árán fel kellett adniuk a Col di Lanát.[3]
A védők a Monte Siefre vonultak vissza, a csúcsokat összekötő gerincen át. Az olaszok mégsem tudtak áttörni, mert a Monte Siefet az osztrákok további véres harcok árán sikeresen megtartották. A caporettói áttörés után, 1917 novemberében az osztrákok sikeres ellentámadással vissza is vették az egy évvel korábban elveszített Col di Lanát.[4] A háború hátralévő idejében a front más vidékekre helyeződött át. A békekötés után az egész környéket, Dél-Tirollal együtt Olaszországhoz csatolták.
A robbantás helyén ma kápolna áll, amely a mindkét oldalon elesett ezreknek állít csendes emléket. Fennmaradtak (rossz állapotban) lövészárkok, futóárkok, néhány barakk és építmény maradványai. A hegy lábánál, a Pian de Lasta fennsíkon, Pala részközség mellett kis háborús múzeum működik (Museo della Guerra).
Turizmus
szerkesztésA Col di Lana csúcsára több hegymászóút és turistaösvény vezet. Pieve di Livinallongóból (1465 méterről) kocsiút vezet a Pian della Lasta (1835 m) fennsíkra, a (bezárt) Rifugio Alpino menedékházig, innen kanyargós gyalogösvény visz a csúcsra, ahol a Dolomitok körpanorámáját szemlélhetjük: északon a Heiligkreuzkofel (Sasso di Santa Croce) csoportja, keleten a Falzarego-hágót közrefogó Tofanák és Nuvolau hegycsoportjai, délen a Cordevole-völgy, messzebb a Civetta, délnyugaton a Padon-gerinc, mögötte a Marmolada gleccsere, végül nyugaton a Pordoi-hágó és a Sella-masszívum látható.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Livinallongo offiziell wieder „Buchenstein”. (Livinallongo hivatalosan ismét Buchenstein) Archiválva 2013. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, SuedtirolNews.it, 2013. augusztus 8.
- ↑ Képek a Col di Lana környékéről
- ↑ A Col di Lana-i aknarobbantás (részlet, Die Geschichte des KuK Festungsartillerie-Bataillons Nr.1, Trient)
- ↑ Robert Striffler: Der Minenkrieg in Ladinien, Monte Sief 1916/1917.
- ↑ Körpanoráma a Col di Lana tetejéről (www.ladinia.it/)
Források
szerkesztés- Il Fronte Dolomitico. La Grande Guerra sulle Dolomiti (Ampezzo, Cadore, Comelico, Pusteria). Col di Lana (olasz nyelven). frontedolomitico.it. (Hozzáférés: 2018. január 23.)
- Der Minenkrieg in Tirol / Der Weltkrieg vor 99 Jahren. Col di Lana (Col di Sangue) (Az aknaháború a Col di Lanán) Archiválva 2019. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (németül)
- A Col di Lana és a Monte Sief látképe az aknarobbantások krátereinek helyzetével. Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben Korabeli fénykép, északkelet felől, a Valparola-hágóból nézve. Előtérben a Tre Sassi erőd.
- Anton von Tschurtschenthaler: Col di Lana 1916, Schlern-Schriften, 179. kötet, 1957. (németül)
- Viktor Schemfil (vezérőrnagy): Col di Lana – Geschichte der Kämpfe um den Dolomitengipfel 1915–1917, Schriftreihe zur Zeitgeschichte Tirols (Írások Tirol történelméről), 3. kötet. (Buchdienst Südtirol / Kienesberger Nürnberg, 1983) ISBN 0002284219. (németül)
- Alberto Giacobbi: Il fronte delle Dolomiti (1915/17) (Ghedina Kiadó, 2005) (olaszul)
- Walther Schaumann: Führer zu den Schauplätzen des Dolomitenkrieges (Ghedina Kiadó, 1973) (németül)
- Heinz von Lichem: Gebirgskrieg 1915–1918. 2. kötet (Athesia Kiadó, 1997) ISBN 88-7014-236-1. (németül)
- Gunther Langes: Die Front in Fels und Eis (Athesia Kiadó, 1997) ISBN 88-7014-118-7 (németül)
.png){kind=small}