A Commodore 128 (más néven: C128, C-128, C= 128, vagy ritkábban: CBM 128) volt az utolsó 8-bites mikroszámítógép, amit a Commodore Business Machines gyártott. 1985-ben a Las Vegas-i CES-en jelent meg 3 évvel a Commodore 64 (C64) után.

Commodore 128
Commodore logo.svg
Commodore-128.jpg

Típus Mikroszámítógép
Fejlesztő Commodore
Gyártó Commodore
Forgalomban 1985–1989
Processzor MOS 8502 @ 1-2 MHz
Zilog Z80A/Z80B @ 4 MHz
Memória 128 KB (alap), 640 KB
(512 KB REU RAM-mal)
Operációs rendszer Commodore BASIC 7.0
Digital Research CP/M 3.0
Kijelző 320×200 és 640×200 16 szín
Előd Commodore 64
Utód megszűnt termékvonal
A Wikimédia Commons tartalmaz Commodore 128 témájú médiaállományokat.

Az új típus jelentős fejlesztéseket tartalmazott az elődjével, a C64-gyel való közel teljes kompatibilitás megtartása mellett. Két 64 KByte-os bankba szervezett 128 KB memóriával és 80 oszlopos megjelenítéssel rendelkezett. A beépített Zilog Z80 processzor lehetővé tette a CP/M - akkoriban szabványosnak tekinthető - operációs rendszer futtatását a ROM-ba épített BASIC interpreter helyett. Ezzel a maga idejében a Commodore 128 volt az egyik legtöbb szoftver futtatására alkalmas számítógép.[1]

A gép elsődleges hardvertervezője Bil Herd volt, aki a Commodore Plus/4-es is dolgozott. A projekt további fontos hardvertervező mérnöke volt még Dave Haynie és Frank Palaia is, míg az integrált áramköri tervet Dave DiOrio végezte. A rendszerszoftvert Fred Bowen és Terry Ryan, míg a CP/M alrendszert Von Ertwine fejlesztette.[2]

ÁttekintésSzerkesztés

A C128 billentyűzetén már található négy nyílbillentyű, egy Alt gomb, egy Help gomb, Esc gomb, Tab gomb,és numerikus billentyűzet. Ezek egyike sem volt jelen a C64-esben, különösen a nyílbillentyűk hiánya volt zavaró, a balra és felfelé való mozgáshoz a Shift billentyűt kellett először lenyomni. Valamennyi gomb felhasználói kérésre került be, különösen a CP/M használatát könnyítették meg. Ezen gombok túlnyomó többsége az IBM PC-ken is megtalálható volt, így a C128 vonzó alternatíva lehetett. 80 soros módja kétszerese volt a C64-ének, a színek pedig további 1 KB extra RAM-ot kaptak, melyet tovább is lehetett bővíteni. A tápegység is megbízhatóbbá vált: kapott megfelelő hűtést, és kábele is cserélhető lett. Indításkor a gép immár nem végez RAM tesztet. A C128-as az elődjével ellentétben kétprocesszoros: elsődleges processzora a MOS Technology 8502-ese 2 MHz-es órajellel, a másodlagos processzor, a Zilog Z80 pedig a CP/M futtatásáért felelős. A két processzor nem tud egyszerre működni, így a C128-as nem egy többprocesszoros rendszer.

Komplex architektúrájához négy különböző memória tartozik: 128 KB RAM, 16-64 KB VDC video RAM, 2kNibbles VIC-II Color RAM, 2 KB floppy drive RAM) valamint két videochip (VIC-IIe és VDC).

A korai típusok túlmelegedésből adódó instabilitástól szenvedtek, amelynek oka a nyomtatott áramkör mellett található elektromágneses védőpajzs volt. A pajzs egyben azt a célt is szolgálta, hogy a chipek tetejére egy kis érintkezővel felfeküdve hűtőborda is legyen. Erre a célra azonban anyagát tekintve is csak korlátozottan volt alkalmas, ráadásul a chip és a pajzs sem simultak egymásra tökéletesen. A megoldás végül ennek az utóbb beszerelt pajzsnak az eltávolítása.

A gép három üzemmóddal rendelkezett. Az alap C128-as mód a 8502-es CPU-val működött, 40 vagy 80 soros szöveges üzemmódban. A CP/M mód a Z80 processzort is használta, és ugyanúgy működött 40 és 80 soros üzemmódban. A C64 üzemmód pedig szinte 100 százalékos kompatibilitást biztosított a korábbi géppel. A gép a Z80 processzor szegítségével automatikusan tudott váltani az üzemmódok között, indításkor ellenőrizve, hogy van-e CP/M kompatibilis cartridge a gépben, vagy C64/128-kompatibilis egyéb eszköz. Az üzemmódok közti váltásra a Commodore gomb lenyomásával is sort lehetett keríteni indításkor.

C128 módSzerkesztés

Egy évvel a C128 debütálása előtt jelent meg a Plus/4. Noha a gépet eredetileg olcsóbb árfekvésű, üzleti célokra szolgáló komputerként tervezték meg, a Commodore már úgy reklámozta, mint a gép, amelyik leváltja a C64-est. Csakhogy az elődmodellel ellentétben a Plus/4 képi megjelenítése és a hanglejátszási képességei is sokkal rosszabbak voltak. Már ebben az időben is javasolták a vezetőségnek, hogy érdemes lenne a C64 feljavított változatát kiadni, 128 KB RAM-mal, és az üzleti számítógépek között általánosnak mondható 80 soros megjelenítéssel. Emellett újabb, könnyebben programozható BASIC-et és modernebb lemezmeghajtókat is javasoltak, a kompatibilitás megtartása mellett.

A tervezés során ezeket az elvárásokat sikerült teljesíteni. A VDC chip képes volt CGA-színmegjelenítésre 80 soros üzemmódban, a 8502-es processzor teljes körű visszafelé kompatibilitást biztosított, az új, 7.0-s verziójú BASIC pedig sokkal kényelmesebb programozhatóságot tett lehetővé. Sprite szerkesztő és gépkódfigyelő is a rendszer része lett. A VDC chip egyebekben játékcélokra nem igazán volt alkalmas. A hardver része lett a reset gomb is, a billenyűzetkiosztást viszont a Commodore nem változtatta meg. Két új lemezmeghajtó, a 1570-es és a 1571-es készült el a géphez (előbbi egyoldalas, utóbbi kétoldalas), később pedig a 3,5'' méretű floppylemezek kezelésére alkalmas 1581-es. A lemezmeghajtónak fenntartott plusz memória több fájl egyidejű megnyitását tette gyorsabbá. A C128-as már rendelkezett a lemezről történő automatikus bootolás képességével is.

CP/M módSzerkesztés

C64 módSzerkesztés

RAM beállításSzerkesztés

Commodore 128DSzerkesztés

SpecifikációSzerkesztés

FogadtatásaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1986) „CP/M and the C-128” (angol nyelven). RUN Magazine (Special Issue #2), 70-73. o. (Hozzáférés ideje: 2020. április 12.)  
  2. Eric W. Brown: Commodore 128 Easter Egg (angol nyelven). eeggs.com , 1999. július 15. [2011. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 12.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Commodore 128 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.