Wikipédia

Commodore 64

személyi számítógép

A Commodore 64 (C64, CBM 64, néha a vállalat logója után C=64-nek is írják) az 1980-as évek kultikus személyi számítógép-típusa. A Jack Tramiel által alapított Commodore Business Machines 1982 januárjában jelentette be, és szeptemberben adta ki 595 dolláros áron, ami ezért a pénzért addig elérhetetlen grafikai és hangképességeket nyújtott. A konkurenseihez képest agresszív árpolitika eredménye hamarosan árharc lett. Az 1993-ban befejezett gyártásáig eladott 17-25 millió számítógéppel a C64 minden idők legtöbbet eladott számítógépmodellje lett és maradt.

Commodore 64
A C64 eredeti „kenyértartó” doboza, elődjéhez, a VIC-20-hoz hasonlóan
A C64 eredeti „kenyértartó” doboza, elődjéhez, a VIC-20-hoz hasonlóan
A Commodore 64 képernyője, a bekapcsolás után

TörténeteSzerkesztés

 
A C64 lemezegységgel és egy floppyval
 
C64C a CBM 1764 RAM-bővítővel

A Commodore a VIC–20 sikere után kezdte el fejleszteni az újabb gépet, amely ideiglenesen a VIC-40 nevet viselte. Ennek fő újdonsága a 64 Kbyte memória és a továbbfejlesztett grafikus chip volt, amely már valóban csak a megjelenítéssel foglalkozott. A hangképzést ugyanis másik chip (SID) végezte, amely a maga nemében egyedülálló volt, ugyanis ez volt az első, „home computer”-be épített különálló hangvezérlő.

A C64 1982-ben az év számítógépe lett. Amikor piacra került, valóságos csodának számított. E számítógépet akkoriban cseppet sem csak játékgépnek tartották, hanem sok helyen, Magyarországon kiváltképpen, komoly vállalati alkalmazásokra is használták.

1984-ben mutatták be az „első színes, hordozható” számítógépet az SX–64-et. A bőrönd jellegű berendezésben egy 5"-os színes monitor és egy 1541-es lemezegység kapott helyet. A berendezésben a tápegység is beépített; ezért súlya elérte a 10,5 kg-ot.

1985-ben jelent meg C128, amely az új fejlesztéseken kívül egy „komplett” C64-et is magában rejtett, ezért a korábbi programokat is gond nélkül futtatta.

A C64 megjelenése (1982) után pár évvel, a 80-as évek közepén, vagy inkább végén terjedt el Magyarországon, mivel 1985-ig COCOM-listás volt és sokan csak az évtized végére tudták összespórolni itthoni viszonylatban igen borsos árát. 1989. január 1. és május 31. között a Vámhivatal nyilvántartása szerint csak a legálisan behozott gépek száma elérte a 36 000 darabot.[1]

A gép utóéleteSzerkesztés

Először érthetően a vállalati szférából szorult ki, az otthoni felhasználók köréből azonban tulajdonképpen mai napig sem teljesen, mert van aki nosztalgiából máig megtartotta és be-bekapcsolja. Sőt, a géptípus újabban reneszánszát éli, oly módon, hogy különböző C-64 emulátorprogramokat készítettek, melyek PC gépeken futva C-64-es virtuális környezetet biztosítanak a felhasználónak. E virtuális számítógépeken minden, eredetileg C64-re írt program fut. A virtuális gépek több lehetőséget nyújtanak, mint az eredetiek, mert „beépítve” tartalmazzák az assembler programozáshoz szükséges „monitorprogramot”; a teljes memóriatartalom lemezre menthető; a programok betöltése gyorsabb, valamint virtuális meghajtók kezelésére is alkalmasak.

Az emulátorok közül a legnépszerűbb Windows környezetben a CCS64 és a VICE, Linux operációs rendszer alatt pedig szintén a VICE, illetve az X–64. Ugyanakkor már létezik platformfüggetlen, böngészőben futó online C64 emulátor is.[2]

A piacon elérhetőek olyan PC kiegészítők (csatlakozók, átalakítók), amelyek a megfelelő szoftverek segítségével a Commodore külső egységeit közvetlenül képesek kezelni.

2011 májusában a Commodore USA nevű cég kiadta a C64x jelű gépet, amely külsejében az eredeti gépet idézi, de egy 1,8 GHz-es, kétmagos Intel Atom processzoros hagyományos PC; Ubuntu Linuxszal, beépített DVD-olvasóval (opcionálisan Blu-ray), alaplapra integrált Nvidia videokártyával és 2 vagy 4 GB memóriával. Teljes értékű C64-ként is tud működni, akár tévéhez is csatlakoztatható.[3] A cégvezető 2012-es halála óta ezek a gépek már nem érhetőek el.

2018 Március 29-én európában a Retro Games LTD nevű cég kiadta a Commodore 64 Mini (röviden The C64 Mini) nevű gépet, ami egy kicsinyített változata az eredeti gépnek. 64 beépített játékkal, USB joystick-al, felskálázott felbontással, HDMI kimenettel, és mentési lehetőséggel lett kiadva. Amerikában 2018 Október 9-én jelent meg, kicsit különböző beépített játékokkal.



Példaprogram BASIC nyelvenSzerkesztés

Egy egyszerű példaprogram a C64-en használt BASIC-ben: 

10 PRINT "^^^SZORZAS^^^"
20 PRINT "KEREM AZ A SZAMOT:"
30 INPUT A
40 PRINT "KEREM A B SZAMOT:"
50 INPUT B
60 PRINT "A*B="
70 PRINT A*B
RUN

Ha az A változó 4, és a B 12, a program lefutása után a következőt látjuk a képernyőn: 

^^^SZORZAS^^^
KEREM AZ A SZAMOT:
?4
KEREM A B SZAMOT:
?12
A*B=
48

A programot ismételten elindíthatjuk a RUN parancs begépelésével.

SpecifikációSzerkesztés

 
A Commodore 64 alaplapja
  • Microprocesszor CPU:
    • MOS 6510 vagy MOS 8500 (a 6510/8500 valójában egy módosított 6502-es egy integrált 6 bites I/O porttal, a 8500-as pedig a 6510-es CMOS technológiával készült változata)
    • Órajel: 0,985 MHz (PAL) / 1,023 MHz (NTSC)
  • Video hardver: MOS VIC-II, MOS 6567/8567 (NTSC), MOS 6569/8569 (PAL)
    • Szöveges mód: 40×25, 16 szín
    • Grafikus módok: 160×200 (egy karakternyi helyen maximum 4 szint tartalmazhat), 320×200 (monokróm)
    • 8 hardveres sprite (mozgatható grafikus elem, játékprogramokhoz)
  • Hang hardver: MOS Technology 6581/8580 „SID” csip
    • 3 hangcsatorna, ADSR programozható;
    • 4 hullámforma: háromszög, fűrészfog, változtatható négyszögjel és zaj
    • programozható alul/felül áteresztő és sávszűrő
    • Oszcillátor szinkronizáció, gyűrűmoduláció
  • RAM:
    • 64 KiB (65 536 byte) (38 KiB használható BASIC programok számára)
    • 0,5 KiB szín RAM (1K nibble)
  • ROM:
    • 20 KiB (8 KiB BASIC 2.0, 8 KiB KERNAL, 4 KiB karaktergenerátor két db 2 KiB-os kisbetűs/nagybetűs karakterkészlettel )
  • I/O Portok:
    • Jó minőségű Y/C (S-Video) (8-pin DIN csatlakozóval) chroma/luma kimenettel és hang ki+bemenettel, amivel Commodore monitorhoz volt csatlakoztatható. A legelső NTSC egységeken nem elérhető. A manapság szabványos 4-pin Mini-DIN S-Video csatlakozó akkoriban még nem létezett, de egyszerűen lehet adaptert építeni.
    • Kompozit video (egyvezetékes video kimenet a monitor számára az előbb említett 8-pin DIN csatlakozón, és külön RF modulátor antenna kimenethez, ami a TV felé a hangot is közvetíthette)
    • 2 darab csavar nélküli DE9M játékvezérlő (Atari 2600 de-facto szabvány, egy digitális joystick és/vagy egy pár paddle támogatására; az egyik csatlakozón fényceruza lehetőséggel. Később a C64-specifikus egér (ki)használja a paddle tüskéket az egérvezérléshez.
    • Cartridge port (ami a 6510 processzor cím- és adatbuszára valamint vezérlőjeleire engedett csatlakozást; memóriabővítésre, program modulokra is használták)
    • PET tipusú 1531 Datasette (magnó) 300 baud-os interface (kazetta motor/írás/olvasás/érzékelés jelekkel, az áramot a gép biztosította)
    • Felhasználói port (TTL szintű RS-232 jelek modemekhez stb.; byte-párhuzamos jelek amivel például nyomtatókat lehetett vezérelni; 17 logikai jel, 7 GND, 9V AC)
    • Soros busz (az IEEE-488 soros változata, 6-pin DIN csatlakozóval) a CBM nyomtatókhoz és diskekhez (működési elve gyakorlatilag az USB-ben éledt újra)
  • Tápegység: 5V DC és 9V AC a külső „áramtégla-monolitból” amely némely szériáknál meghibásodott és ezért a TV képernyőn sötét csíkok futottak valamint zúgó háttérzajt bocsájtott ki, 7-pin DIN anya csatlakozóval.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ CoV I. 1. old.
  2. ↑ Böngészőben éled újra a gyerekkorunk (24.hu, 2017. november 15.)
  3. ↑ Újra kiadják a Commodore 64-et (Index, 2011. április 7.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Commodore 64 témájú médiaállományokat.

Emulátorok:

Híroldalak:

Linkgyűjtemények:

Szoftver archívumok:

Egyéb:

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Commodore_64&oldid=21483600”