Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Compsognathus

dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem

A Compsognathus (jelentése: „csinos állkapocs” a kompszoszógörögül: κομψος – ’csinos, elegáns, kecses’ és gnathoszógörögül: γναθος – ’állkapocs’ szavak összetételéből)[1] kis méretű, karcsú testű, két lábon járó, húsevő theropoda dinoszaurusznem volt, amely a késő jura kor tithon korszakában, körülbelül 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Európa területén. Szerepelt a Jurassic Park című mozifilmekben és azóta „kompinak” becézik.

Infobox info icon.svg
Compsognathus
Evolúciós időszak: késő jura, 150 Ma
A Compsognathus longipes rekonstrukciója

A Compsognathus longipes rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Öregrend: Dinoszauruszok (Dinosauria)
Rend: Hüllőmedencéjűek (Saurischia)
Alrend: Theropoda
Csoport: Coelurosauria
Család: Compsognathidae
Nem: Compsognathus
Wagner, 1859
Fajok

C. longipes Wagner, 1859 (típus)

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Compsognathus témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Compsognathus témájú médiaállományokat és Compsognathus témájú kategóriát.

Ez a pulykaméretű állat két majdnem teljesen ép csontváz alapján ismert: az 1850-es években felfedezett németországi példány 89 centiméter, a több mint száz évvel később megtalált franciaországi lelet pedig 125 centiméter hosszú. Néhány hasonló felépítésű kezdetleges coelurosaurusszal együtt a Compsognathidae családba sorolják. Jelenleg csupán egyetlen faja, a C. longipes ismert. Az 1970-es években még úgy vélték, hogy a francia példány egy másik fajhoz, a C. corallestrishez tartozik.

A nemet számos népszerű leírás csirkeméretű dinoszauruszként mutatja be, mivel a Németországban felfedezett fosszília kisméretű, de az újabb nézet szerint ez a példány fiatal állat volt.

A Compsognathus egyike a kevés dinoszaurusznak, melyek táplálkozási módja jól ismert: mindkét ismert fosszília hasi részén gyors mozgású kis gyíkok maradványai őrződtek meg. Portugáliában találtak olyan fogakat is, amelyek talán a nemhez tartozó egyedekhez tartoztak.

Habár a felfedezésekor még nem volt nyilvánvaló, a Compsognathus az egyik legelső majdnem teljes csontváz alapján ismert dinoszaurusznem. Az 1980-as és 1990-es években ez volt a legkisebbként számon tartott nem, melyről azt is feltételezték, hogy az Archaeopteryx nevű korai madár rokona. Emiatt a Compsognathus az őslénykutatói körökön kívül is jól ismert néhány dinoszaurusz egyike.

Tartalomjegyzék

Felfedezések és fajokSzerkesztés

 
A franciaországi Canjuersben talált Compsognathus fosszília
 
Nopcsa Ferenc Compsognathusa
 
Az 1850-ben Bajorországban Joseph Oberndorfer által felfedezett Compsognathus fosszíliája, melyet az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában állítottak ki.

A Compsognathus két, majdnem teljes csontváz alapján ismert, melyek közül az egyik Németországban került elő, és 89 centiméter hosszú, míg a másikra Franciaországban találtak rá, és a hossza eléri a 125 centimétert.[2] A német (BSP AS I 563 katalógusszámú) típuspéldányt Joseph Oberndorfer orvos és fosszíliagyűjtő fedezte fel az 1850-es években, Solnhofen kőnyomatos mészkőrétegeiben, a bajorországi Riedenburg-Kelheim körzetében. A Solnhofen területén levő mészkőből olyan jól megőrződött fosszíliák kerültek elő, mint a tollenyomatos Archaeopteryx és a kora tithon korszak idejéről származó, szárnyhártya lenyomatokkal együtt megmaradt pteroszauruszok. Johann Andreas Wagner 1859-ben röviden ismertette a leletet, melynek a Compsognathus longipes nevet adta,[3] 1861-ben pedig részletes leírást készített róla.[4]

Thomas Henry Huxley 1868-ban összehasonlította a két fajt, és megállapította, hogy a karoktól és a tollaktól eltekintve az Archaeopteryx csontváza nagyon hasonlít a Compsognathuséra, és hogy az ősmadár közeli rokonságban állt a dinoszauruszokkal.[5][6][7] 1896-ban Othniel Charles Marsh felismerte, hogy a lelet valóban a Dinosauria csoport tagja.[8] John Ostrom 1978-ban egy teljesen új leírást készített a fajról, miáltal az az időszak legismertebb theropodájává vált.[9] A német példány jelenleg a Bajor Állami Őslénytani és Történeti Geológiai Gyűjtemény (Bayerische Staatsammlung für Paläontologie und historische Geologie) kiállításán tekinthető meg Münchenben.

A nagyobb (MNHN CNJ 79 katalógusszámú) példányt 1972-ben fedezték fel a délkelet-franciaországi Nizza közelében levő Canjuers lenyomatos portlandi mészkövében. A lelet a kora tithon korszakból származik. A példányt A. Bidar eredetileg külön fajként, Compsognathus corallestris néven írta le.[10] J. G. Michard és mások később átnevezték, így a Compsognathus longipes újabb példánya lett.[11][12] H. M. Quimby a kisebb német példányt a faj fiatalabb egyedeként azonosította.[13] 1983-ban a fosszília a párizsi Nemzeti Természetrajzi Múzeum (Muséum national d'histoire naturelle) birtokába került; Michard ezután alapos vizsgálatnak vetette alá.[11] A tudósok eredetileg egy solnhofeni láb töredéket is a Compsognathus részeként azonosítottak, de egy későbbi vizsgálat ezt megcáfolta. J. Zinke a kimmeridge-i korszakhoz tartozó portugáliai Guimarota Formációból származó fogakat is ehhez a nemhez sorolta be.[14]

Egy erősen töredékes leletet Nopcsa Ferenc publikált 1903-ban.

AnatómiaSzerkesztés

 
A (nagyobb) francia és a (kisebb) német Compsognathus példány, valamint az ember méretének összehasonlítása

Évtizedeken át a Compsognathus volt a legkisebb ismert dinoszaurusz; a felfedezett példányok hosszúsága 1 méter körül volt. Az olyan későbbiekben megtalált nemek, mint a Caenagnathasia, a Microraptor és a Parvicursor azonban még kisebbek voltak. A Compsognathus legnagyobb példányának tömege a becslés alapján nagyjából 0,83 és 3,5 kilogramm között lehetett.[15][16]

 
Az Oxfordi Egyetem Természetrajzi Múzeumában (Oxford University Museum of Natural History) levő Compsognathus modellen látható az állat keskeny koponyája és hegyes pofarésze

Könnyű felépítésű állat volt, hosszú, a mozgás során egyensúlyozásra használt farokkal, valamint hosszú hátsó, és aránylag rövid mellső lábakkal.

A németországi lelet mindkét mellső végtagján mindössze két ujjat találtak, ezért a kutatók sokáig úgy gondolták, hogy a faj az evolúciója során elvesztette a harmadik ujját. A franciaországi példány kezein azonban három ujj látható, mint ahogy az a tetanuránoknál általános. Ez alapján valószínű, hogy a solnhofeni kövületen egyszerűen nem őrződött meg valamennyi ujj. Kemény karmai a zsákmány megragadásához alkalmazkodtak.

Hosszú és keskeny koponyáján öt pár lyuk (fenestrae) helyezkedett el, melyek közül a szemnyílások foglalták el a legnagyobb helyet.[17] A szemek a fej többi részéhez képest aránylag nagyok voltak. Az állkapocsról szokatlan módon hiányzott az archosaurusokra jellemző mandibuláris ablak. Kicsi, éles fogakkal rendelkezett, melyek apró gerincesek és más kis méretű állatok, például rovarok darabolására is alkalmasak voltak. A felső állcsont elején (a premaxillán) lévő fogak simák, a hátrébb lévők csipkézett élűek voltak – a tudósok e jellegzetességet használták fel a Compsognathus és közeli compsognathida rokonai azonosítására.[18]

OsztályozásSzerkesztés

 
O.C. Marsh Compsognathus longipes csontvázának rekonstrukcója

A Compsognathus után nevezték el a Compsognathidae családot, melybe többnyire kis méretű, Kínában, Európában és Dél-Amerikában élt késő jura és kora kréta kori dinoszauruszok tartoznak.[12] Évekig csak egyetlen ismert tagja volt, a 20. század utolsó évtizedeire azonban az őslénykutatók számos ide tartozó nemet fedeztek fel. E kládok közé tartozik az Aristosuchus,[19] a Huaxiagnathus,[20] a Mirischia,[21] a Sinosauropteryx[22][23] és feltehetően a Juravenator,[24] valamint a Scipionyx.[25] Egy időben felmerült, hogy a Mononykus is a csoport tagja lehet, de P. Chen és szerzőtársai egy 1998-ban megjelent cikkben elvetették a javaslatot arra hivatkozva, hogy a Mononykus és a compsognathidák közti hasonlóságok csupán a konvergens evolúció eredményei.[18] A Compsognathus és rokonai Coelurosauria csoporton belüli helyzete bizonytalan. Egyes theropoda szakértők, például Thomas R. Holtz Jr., valamint szerzőtársai Ralph Molnar és Phil Currie a Dinosauria 2004-es kiadásában a családot a coelurosaurusok legbazálisabb tagjának tartották,[26] míg mások a Maniraptora csoportba sorolták be.[27][28]

ŐsökológiaSzerkesztés

 
A francia Compsognathus példány lelőhelye

A késő jura kor idején Európa a Tethys-óceán szélén elterülő száraz, trópusi szigetvilág volt. A Compsognathus csontvázakat megőrző finom mészkövek a tengeri élőlények házaiból származó kalcitból keletkeztek. A solnhofeni és canjuersi Compsognathus-lelőhelyek egykor a korallszirtek és a szigetek partjai között levő lagúnákban helyezkedtek el.[29]

Ezen az élőhelyen a Compsognathus a korai madárral, az Archaeopteryxszel, valamint különféle pteroszauruszokkal, például a Rhamphorhynchusszal és a Pterodactylusszal osztozott. A megtalált csontmaradványok alapján az állat csontváza egyébként kísértetiesen hasonlított az Archaeopteryxére. A Compsognathust megőrző üledékes kőzetben számos tengeri állat, köztük halak, rákok, tüskésbőrűek és tengeri puhatestűek fosszíliái is megőrződtek, melyek igazolják, hogy ez a theropoda tengerparti élőhelyek lakója volt. Más dinoszauruszt nem találtak a Compsognathus közelében, ami arra utalhat, hogy talán ez a kis méretű állat lehetett a szigetek szárazföldi csúcsragadozója.[7]

ŐsbiológiaSzerkesztés

Mellső lábSzerkesztés

A 19. században, Németországban felfedezett Compsognathus példány a mellső lábain csak két ujjal rendelkezett, ami alapján a tudósok arra következtettek, hogy az élő állat is így nézett ki.[9] A későbbi, Franciaországban talált példány mellső végtagjain azonban a többi compsognathidához hasonlóan három ujj volt.[30] Ebből az a következtetés vonható le, hogy a német példány hiányosan őrződött meg. Bidar szerint a francia példánynak úszólábakra emlékeztető hálós mellső lábai voltak.[10] L. B. Halstead 1975-ös, The Evolution and Ecology of the Dinosaurs (A dinoszauruszok evolúciója és ökológiája) című könyvében az állatot olyan kétéltű dinoszauruszként jellemzi, amely képes vízi zsákmány elejtésére, illetve úszva menekül a nagyobb ragadozók elől.[31] Ostrom tévesnek vélte ezt az elképzelést,[9] következetesen bemutatva azt, hogy a francia és a német példány a méretétől eltekintve minden szempontból megegyezik. K. Peyer igazolta a következtetést.[12]

ÉtrendSzerkesztés

A német példány hasüregében megőrződött gyík maradványai arra utalnak, hogy a Compsognathus apró gerincesekre vadászott.[18] Marsh, aki 1881-ben megvizsgálta a példányt, úgy vélte, hogy a kis csontváz egy embrió lehetett, Nopcsa Ferenc azonban 1903-ban igazolta, hogy egy gyíkhoz tartozik.[32] Ostrom az aránylag hosszú lábak és farok alapján a gyors futóként jellemzett Bavarisaurus gyíkként azonosította.[33] A tény, hogy a Compsognathus ragadozó volt, arra enged következtetni, hogy éles látással rendelkezett, és képes volt hirtelen felgyorsulva utolérni a gyíkot.[9] A Bavarisaurus egy darabban volt, ami azt jelzi, hogy a Compsognathus egészben nyelte le. A francia példány gyomrában egy azonosítatlan gyíkot vagy hidasgyíkfélét találtak.[12]

Lehetséges tojásokSzerkesztés

A német Compsognathus közelében 10 milliméter átmérőjű tojásokat fedeztek fel. Ezeket 1901-ben Friedrich von Huene elcsontosodott bőrdarabokként azonosította.[34] 1993-ban P. Griffiths a maradványokat éretlen tojásokként írta le.[35] Később azonban a kutatók kétségbe vonták a maradványok nemhez való besorolását, mivel azok a testüregen kívül helyezkedtek el. A Compsognathus rokonságába tartozó Sinosauropteryx jó állapotban megőrződött fosszíliáján két tojócső és két tojás látható. A Sinosauropteryx tojásainak aránylag nagyobb mérete és kisebb száma szintén arra utal, hogy a Compsognathus tojásokat tévesen azonosították.[18]

Bőr és kapcsolat a madarakkalSzerkesztés

Közel egy évszázadon át a Compsognathus volt az egyetlen jól ismert kis theropoda. Ez vezetett az Archaeopteryxszel való összehasonlításhoz, és ahhoz a feltételezéshez, hogy rokonságban áll a madarakkal. Huxley madarak iránti érdeklődését inkább a Compsognathus keltette fel, mint az Archaeopteryx.[36] Az alak, a méret és az arányok tekintetében a két állat olyan mértékű hasonlóságokat mutat, hogy az Archaeopteryx tollatlan csontvázát évekig összetévesztették a Compsognathuséval.[17] Időközben kiderült, hogy sok más dinoszaurusz, köztük a Deinonychus, az Oviraptor és a Segnosaurus is közelebbi kapcsolatban áll a madarakkal.

A Compsognathus rokonságába tartozó Sinosauropteryx és Sinocalliopteryx a testet szőrhöz hasonlóan borító egyszerű tollak lenyomataival együtt őrződött meg,[22] ami arra utal, hogy valószínűleg a Compsognathus testét is hasonló tollazat fedte.[37] Ennek megfelelően az állat több ábrázoláson is pelyhes prototollakkal jelenik meg. Az Archaeopteryxszel ellentétben a Compsognathus fosszíliákkal együtt sem tollak, sem tollszerű struktúrák nyomai nem őrződtek meg, annak ellenére, hogy a maradványaikra ugyanabban az üledékben találtak rá. Azonban az Archaeopteryx tollai közül is inkább csak a nagyobb szárny- és farktollak lenyomatai maradtak meg, mint azok a rövid tollak, amelyek valószínűleg az állat testét borították. Karin Peyer 2006-ban a farok oldalsó részén, a 13. csigolyától kezdődően elhelyezkedő bőrlenyomatokról számolt be. A lenyomatokon a Juravenator farkán és hátsó lábain találhatókhoz hasonló pikkelyszerű apró csomók láthatók.[38] Korábban von Huene arról írt, hogy a német példány hasi részén pikkelyek felfedezhetők fel, Ostrom viszont a későbbiekben elvetette az értelmezését.[9][34]

A Compsognathushoz való hasonlóságként és a Sinosauropteryxtől való eltérésként a Juravenator farkán és hátsó lábain levő fosszilizálódott bőrdarab főként pikkelyek nyomait őrzi, bár van némi jele annak, hogy egyes részein egyszerű tollak is lehettek.[39] Ez talán azt jelenti, hogy e dinoszaurusz csoport esetében a tollazat nem volt általánosan elterjedt.[40]

Popkulturális hatásSzerkesztés

A gyermekek számára készült dinoszaurusz könyvekben általában megtalálható a Compsognathus. Kis mérete miatt hosszú időn át egyedinek számított, de nagyjából egy évszázad elmúltával újabb kis méretű dinoszauruszokat fedeztek fel.[41][42]

A későbbiekben az állat feltűnt Az elveszett világ: Jurassic Park (The Lost World: Jurassic Park) és a Jurassic Park III című mozifilmekben. Az előbbiben az egyik szereplő tévesen „Compsognathus triassicus” néven azonosítja a fajt, kombinálva Compsognathus nevét a Procompsognathus nem egyetlen fajának nevével, az utóbbi kis termetű húsevő ugyanis szerepel a Jurassic Park regényekben. A Jurassic Park III-ban már „kompinak” becézett állatokat társas lényekként ábrázolják, melyek falkákban vadászva képesek akár egy ember méretű zsákmány elejtésére is, de ez a viselkedés csupán a Jurassic Park alkotóinak elképzelését tükrözi, a fosszilis rekordban nincs jele annak, hogy a Compsognathus (vagy a Procompsognathus) hasonló életmódot folytatott volna.[43]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Liddell, Scott. Greek-English Lexicon, Abridged Edition, Oxford, UK: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4 
  2. Paul, G. S.. Early Avetheropods, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 297–300. o (1988). ISBN 0-671-61946-2 
  3. Wagner, J. A. (1859). „Über einige im lithographischen Schiefer neu aufgefundene Schildkröten und Saurier”. Gelehrte Anzeigen der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 49, 553. o.  
  4. Wagner, A. (1861). „Neue Beiträge zur Kenntnis der urweltlichen Fauna des lithographischen Schiefers; V. Compsognathus longipes Wagner”. Abhandlungen der Bayerischen Akademie der Wissenschaften 9, 30–38. o.  
  5. Huxley, T.H. (1868). „On the animals which are most nearly intermediate between birds and reptiles”. Annals and Magazine of Natural History, London 2, 66–75. o.  
  6. Foster, Michael, Lankester, E. Ray. The scientific memoirs of Thomas Henry Huxley. London: Macmillan, 4 vols and supplement. o (1898–1903) 
  7. ^ a b Madár Rendszertan és Evolúció (magyar nyelven). I.D.R.E H-27. Ifjú Díszmadártenyésztők Regionális Egyesülete
  8. Marsh, O.C. (1896). „Classification of dinosaurs”. Geological Magazine 3, 388–400. o. DOI:10.1017/S0016756800131826.  
  9. ^ a b c d e Ostrom, J.H. (1978). „The osteology of Compsognathus longipes”. Zitteliana 4, 73–118. o.  
  10. ^ a b Bidar, A., Demay L., Thomel G. (1972). „Compsognathus corallestris, une nouvelle espèce de dinosaurien théropode du Portlandien de Canjuers (Sud-Est de la France)”. Annales du Muséum d’Histoire Naturelle de Nice 1, 9–40. o.  
  11. ^ a b Michard, J. G. (1991). „Description du Compsognathus (Saurischia, Theropoda) de Canjuers (Jurassique supérieur du Sud-est de la France), position phylogénétique, relation avec Archaeopteryx et implications sur l’origine théropodienne des oiseaux,”. Ph.D. dissertation, Muséum National d’Histoire Naturelle, Paris.  
  12. ^ a b c d Peyer, Karin (2006). „A Reconsideration Of Compsognathus From The Upper Tithonian Of Canjuers, Southeastern France”. Journal of Vertebrate Paleontology 26 (4), 879–896. o. DOI:10.1671/0272-4634(2006)26%5B879:AROCFT%5D2.0.CO;2. (Hozzáférés ideje: 2009. január 29.)  
  13. Callison, G., H. M. Quimby (1984). „Tiny dinosaurs: Are they fully grown?”. Journal of Vertebrate Paleontology 3, 200–209. o. DOI:10.1080/02724634.1984.10011975.  
  14. Zinke, J. (1998). „Small theropod teeth from the Upper Jurassic coal mine of Guimarota (Portugal)”. Palaontologische Zeitschrift 72, 179–189. o. (Hozzáférés ideje: 2009. január 29.)  
  15. Therrien, F., and Henderson, D.M. (2007). „My theropod is bigger than yours…or not: estimating body size from skull length in theropods”. Journal of Vertebrate Paleontology 27 (1), 108–115. o. DOI:10.1671/0272-4634(2007)27%5B108:MTIBTY%5D2.0.CO;2.  
  16. Seebacher (2001). „A new method to calculate allometric length-mass relationships of dinosaurs”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (1), 51–60. o. DOI:10.1671/0272-4634(2001)021%5B0051:ANMTCA%5D2.0.CO;2.  
  17. ^ a b Lambert, David. The Ultimate Dinosaur Book. New York: Dorling Kindersley, 38–81. o (1993). ISBN 156458304X 
  18. ^ a b c d Chen, P., Dong, Z. and Zhen, S. (1998). „An exceptionally well-preserved theropod dinosaur from the Yixian Formation of China”. Nature 391, 147–152. o. DOI:10.1038/34356. (Hozzáférés ideje: 2009. január 29.)  
  19. Seeley, H.G. (1887). „On Aristosuchus pusillus (Owen), being further notes on the fossils described by Sir. R. Owen as Poikilopleuron pusillus, Owen”. Quarterly Journal of the Geological Society of London 43, 221–228. o. DOI:10.1144/GSL.JGS.1887.043.01-04.22.  
  20. Hwang, S.H., M. A. Norell, J. Qiang and G. Keqin (2004). „A large compsognathid from the Early Cretaceous Yixian Formation of China”. Journal of Systematic Paleontology 2, 13–39. o. DOI:10.1017/S1477201903001081.  
  21. Naish, D., Martill, D. M. and Frey, E. (2004). „Ecology, systematics and biogeographical relationships of dinosaurs, including a new theropod, from the Santana Formation (?Albian, Early Cretaceous) of Brazil”. Historical Biology, 1–14. o.  
  22. ^ a b Currie, P.J., P. Chen (2001). „Anatomy of Sinosauropteryx prima from Liaoning, northeastern China”. Canadian Journal of Earth Sciences 38 (12), 1705–1727. o. DOI:10.1139/cjes-38-12-1705.  
  23. Ji, Q., Ji S.A. (1996). „On discovery of the earliest bird fossil in China and the origin of birds (in Chinese)”. Chinese Geology 233, 30–33. o.  
  24. Göhlich, U., L. M Chiappe (2006). „A new carnivorous dinosaur from the Late Jurassic Solnhofen archipelago”. Nature 440 (7082), 329–332. o. DOI:10.1038/nature04579. PMID 16541071.  
  25. Dal Sasso, C., M. Signore (1998). „Exceptional soft-tissue preservation in a theropod dinosaur from Italy”. Nature 392 (6674), 383–387. o. DOI:10.1038/32884.  
  26. Holtz TR, Molnar RE, Currie PJ.szerk.: Weishampel DB, Osmólska H, Dodson P: Basal Tetanurae, The Dinosauria (2nd Edition). University of California Press, 105. o (2004). ISBN 0-520-24209-2 
  27. Gauthier, J.A. (1986). „Saurischian monophyly and the origin of birds”. In Padian, K. (ed.) The Origin of Birds and the Evolution of Flight, Memoirs of the California Academy of Sciences 8, 1–55. o.  
  28. Forster, C.A., Sampson, S.D., Chiappe, L.M. & Krause, D.W. (1998). „The theropod ancestry of birds: new evidence from the Late Cretaceous of Madagascar”. Science 279 (5358), 1915–1919. o. DOI:10.1126/science.279.5358.1915. PMID 9506938.  
  29. Viohl, G..szerk.: Hecht MK, Ostrom JH, Viohl G, Wellnhofer P,: Geology of the Solnhofen lithographic limestone and the habitat of Archaeopteryx, The Beginnings of Birds: Proceedings of the International Archaeopteryx Conference.. Eichstätt: Freunde des Jura-Museums, 31–44. o (1985) 
  30. Gauthier, J., Gishlick A.D. (2000). „Re-examination of the manus of Compsognathus and its relevance to the original morphology of the Coelurosaur manus”. Journal of Vertebrate Paleontology 20 (3, Supplement), 43A. o.  
  31. Halstead L.B.. The evolution and ecology of the dinosaurs. Eurobook (1975). ISBN 0856540188 
  32. Baron Nopcsa, Franz (1903). „Neues über Compsognathus”. Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Paläontologie, Stuttgart 16, 476–494. o. ISSN 0077-7749. (Hozzáférés ideje: 2011. január 13.)  
  33. Evans, S.E. (1994). „The Solnhofen (Jurassic: Tithonian) lizard genus Bavarisaurus: new skull material and a reinterpretation”. Neues Jahrbuch für Paläontologie und Geologie, Abhandlungen 192, 37–52. o.  
  34. ^ a b von Huene, F. (1901). „Der vermuthliche Hautpanzer des "Compsognathus longipes" Wagner”. Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie and Palaeontologie 1, 157–160. o.  
  35. Griffiths, P. (1993). „The question of Compsognathus eggs”. Revue de Paleobiologie Spec. 7, 85–94. o.  
  36. Fastovsky DE, Weishampel DB.szerk.: Fastovsky DE, Weishampel DB: Theropoda I:Nature red in tooth and claw, The Evolution and Extinction of the Dinosaurs (2nd Edition). Cambridge University Press, 265–299. o (2005). ISBN 0-521-81172-4 
  37. Ji, S., Ji, Q., Lu J., and Yuan, C. (2007). „A new giant compsognathid dinosaur with long filamentous integuments from Lower Cretaceous of Northeastern China”. Acta Geologica Sinica 81 (1), 8–15. o.  
  38. Peyer, K. (2006). „A reconsideration of Compsognathus from the Upper Tithonian of Canjuers, southeastern Francejournal=Journal of Vertebrate Paleontology” 26 (4), 879–896. o. DOI:10.1671/0272-4634(2006)26%5B879:AROCFT%5D2.0.CO;2.  
  39. Goehlich, U.B., Tischlinger, H., Chiappe, L.M. (2006). „Juraventaor starki (Reptilia, Theropoda) ein nuer Raubdinosaurier aus dem Oberjura der Suedlichen Frankenalb (Sueddeutschland): Skelettanatomie und Wiechteilbefunde”. Archaeopteryx 24, 1–26. o.  
  40. Xu, Xing (2006). „Palaeontology: Scales, feathers and dinosaurs”. Nature 440 (7082), 287–8. o. DOI:10.1038/440287a. PMID 16541058.  
  41. Wilson, Ron. 100 Dinosaurs from A to Z. New York: Grosset & Dunlap, 18. o (1986). ISBN 0-448-18992-5 
  42. Attmore, Stephen. Dinosaurs. Newmarket, England: Brimax Books, 18. o (1988). ISBN 0-86112-460-X 
  43. Magyar János: Dinoszauruszok. mindenkilapja.hu. (Hozzáférés: 2011. január 9.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Compsognathus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés

Magyar nyelvenSzerkesztés

Angol nyelvenSzerkesztés