Cormac McCarthy

(1933–2023) amerikai regény- és színdarabíró

Cormac McCarthy született Charles McCarthy (Providence, 1933. július 20.Santa Fe, 2023. június 13.) amerikai regény- és színdarabíró. Műveit gyakran hasonlítják William Faulkneréhez. Harold Bloom amerikai irodalmár Thomas Pynchon, Don DeLillo és Philip Roth szerzőkkel együtt a mai Amerika legjobb írójaként emlegeti.

Cormac McCarthy
Élete
Született1933. július 20.
Providence, Rhode Island
Elhunyt2023. június 13. (89 évesen)
Santa Fe, Amerikai Egyesült Államok
Sírhelynem ismert
Nemzetiségamerikai
SzüleiCharles J. McCarthy
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)regény
Első műveThe Orchard Keeper (1965)
Kitüntetései
  • National Book Award for Fiction (All the Pretty Horses, 1992)
  • regény-Pulitzer-díj (Az út, 2007)
  • Guggenheim-ösztöndíj (1969)
  • MacArthur Fellows Program (1981. december)
  • James Tait Black-emlékdíj (Az út, 2006)
  • Lillian Smith Book Award (Suttree, 1980)
  • Ignotus Award for Best Foreign Novel (Az út, 2008)
  • National Book Critics Circle Award for Fiction (Vad lovak, 1992)
  • Believer Book Award (Az út, 2006)
  • Guggenheim-ösztöndíj (1976)
Cormac McCarthy aláírása
Cormac McCarthy aláírása
Cormac McCarthy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cormac McCarthy témájú médiaállományokat.

Életrajza

szerkesztés

McCarthy Knoxville-ban nőtt fel, hat testvér között harmadikként. Apjuk ügyvéd volt. Knoxville-be a család 1937-ben költözött, McCarthy itt járta ki a katolikus középiskolát. 1951-től 1952-ig a Tennessee állami egyetem (University of Tennessee) bölcsészkarának hallgatója volt. 1953-ban négy évre leszerződött az amerikai légierőkhöz, de ebből kettőt egy alaszkai rádiónál töltött mint bemondó. 1957-ben visszatért a Tennessee-i egyetemre, hogy befejezze tanulmányait. Az egyetemi folyóiratban két novellát publikált, melyekkel jutalmat is nyert (Ingram Merrill Foundation) 1959-ben és 1960-ban. 1961-ben feleségül vette Lee Holleman diáktársnőjét. Amikor Cullen nevű fiuk megszületett, McCarthy diploma nélkül távozott az egyetemről és családjával Chicagóba költözött; itt írta meg első regényét, A gyümölcskertészt (1965). Ezután visszatért Tennessee államba (Sevier megye, Tennessee). Ekkor ért véget házassága Lee Hollemannel.

Írói pályafutása és művei

szerkesztés

A gyümölcskertész című regényét 1965-ben publikálta a tekintélyes Random House kiadó. McCarthy csak azért küldte oda a kéziratot, mert ez volt az egyetlen könyvkiadó amiről valaha hallott. Egy szerencsés véletlen folytán a kézirat Albert Erskine-hez jutott, ahhoz a szerkesztőhöz, aki William Faulkner munkáit lektorálta egészen Faulkner 1962-ben bekövetkezett haláláig. Erskine McCarthy szerkesztője maradt a következő húsz évben.

1965 nyarán, a Művészetek és Irodalmak Akadémiájának Díjából kapott pénzen (American Academy of Arts and Letters) McCarthy hajóra szállt, hogy meglátogassa Írországot, elődei hazáját. A hajón ismerte meg Anne DeLisle énekesnőt, akivel Angliában rövidesen összeházasodott. 1966-ban McCarthyt ismét szerencse érte: írói segélyt kapott a Rockefeller Alapítvány-tól. Ebből a pénzből feleségével bejárták Dél-Európát. Egy időre megtelepedtek a spanyolországi Ibizán; itt írta meg az Odakint a sötétség (1968) című második regényét, majd a házaspár visszatért Amerikába. A regény kiadását az irodalmi körök kedvező kritikával fogadták.

 
Az út (2006) első kiadása

1969-ben McCarthy és felesége a Tennessee-beli Louisville-be költözött. Itt megvettek egy nagy csűrféle épületet, amit aztán McCarthy teljesen átépített, sőt a kőművesmunkát is maga végezte. A ház befejezése után írta meg következő regényét Isten gyermeke címmel. A regény – éppúgy mint az ezt megelőző –, a déli Appalachiában játszódik, kiadására 1973-ban került sor. 1979-ben McCarthy elköltözött második feleségétől és El Pasóban telepedett le. A válást 1981-ben mondták ki. 1979-ben jelent meg Suttree című regénye, melyen kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz évig dolgozott.

Mialatt a MacArthur Fellowship adományából próbált megélni, belekezdett következő művébe: a Véres délkörök (1985) kivívta a kritikusok elismerését: a The New York Times az utolsó negyedszázad legjobb amerikai regényei közé sorolta. Témája apokaliptikus, a 20. század eleji Mexikó és Texas határvidékén a vérengzés szinte mindennapi. A mexikói és amerikai kormány megbízásából bérgyilkos amerikai skalpvadászok irtják az indiánokat, majd később magukat a mexikóiakat is. Az öldöklés az USÁ-ban is folytatódik, nemzetiségre vagy országhatárra való tekintet nélkül. A könyv végső következtetése, hogy a háború és a gyilkolás az emberiség életében soha nem fog megszűnni. A regény stílusa archaikus, a próza helyenként nehezen érthető. A kritikai elismerést minden valószínűség szerint egyetemes mondanivalója miatt kapta.[forrás?]

Az elismerések és írói juttatások ellenére McCarthy sokat küszködött anyagi problémákkal. Az igazi anyagi sikert 1992-ben, a Vad lovak című regényével érte el, melyért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat. Az ezt követő években a Határvidék trilógia további két kötete – Átkelés (1994), Síkság városai (1998) – látott napvilágot. Közben írt egy színdarabot is The Stonemason (1995) címmel. Következő regénye, a Nem vénnek való vidék (2005), szintén Amerika nyugati tájain, de ezúttal napjainkban játszódik. A regényből a Coen testvérek készítettek filmet, mely négy Oscar-díjat nyert. Az út (2006) című regénye nemzetközi sikert hozott az író számára, azonkívül Pulitzer-díjat is nyert vele. Ebben az évben jelent meg The Sunset Limited című színműve is.

Egyetlen nem fikciós műve, a 2017-ben kiadott The Kekulé Problem című tanulmánya, mely August Kekulé híres álmát elemzi a tudattalan elme és a nyelv eredetének modelljeként.

Utolsó műve Az utas / Stella Maris című páros regénye, melyet pályája legerősebb alkotásaként jellemeztek, 2022 őszén, nem sokkal halála előtt jelent meg.[1]

2023. június 13-án Santa Fé-i otthonában hunyt el.

McCarthy műveit háromféle – a déli gótikus, a nyugati ("western"), és a poszt-apokaliptikus – irodalmi zsánerbe sorolják, egyes írásaiban mind a három műfaj keveredik. William Faulknerhez olyankor szokták hasonlítani, amikor valamelyik könyvét az úgynevezett déli-gótikus – a déli államokra jellemző – hangulat járja át. Dél-texasi helyszíne miatt fel lehet fogni a Vad lovak című regényét is, mint "vadnyugatit"; bizonyos fokig a Nem vénnek való vidék címűt ugyanígy, bár ez utóbbi a modern időkben játszódik, a bűnözések rafináltabb miliőjében.

Az út megint csak apokaliptikus mű: egy világpusztító tragédia utóhatását túlélni igyekvő apáról és kisfiáról szól. A cselekményből nem derül ki, hogy a tragédia egy nukleáris vagy vegyi háború, vagy valamilyen ipari baleset következménye, de az ok szinte másodrendűvé válik az életért vívott harcban. Kivéve a két főszereplőt, az életben maradt emberek legtöbbje egymást eszi, egyéb táplálék híján.

Stiláris szempontból McCarthy prózája a különböző zsánereknek megfelelően változó. Például Az út szereplői alig beszélnek. Az író tőmondatokat használ, és teljesen felhagy a párbeszéd formai konvencióival. A párbeszédet egyszerűen új bekezdéssel jelöli; ugyanezt a módszert alkalmazta a Véres délkörök című regényében is.

Utolsó éveiben McCarthy Tesuque-ben, Új-Mexikó államban élt, Santa Fétől északra, harmadik feleségével, Jennifer Winkley-vel, és második fiával, Johnnal. McCarthy és Winkley 2006-ban kötöttek házasságot. A zárkózott író gondosan őrizte magánéletét. Egy ritka interjú alkalmával The New York Times egyik riportere McCarthyt úgy jellemezte, mint egy „társaságkedvelő magányos embert”. A beszélgetés folyamán McCarthy megjegyezte, hogy nem tudja tisztelni azokat a szerzőket, akik nem az élet legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak. Példaképpen az ilyenfajta írókra Henry Jamest és Marcel Proustot hozta fel: „Nem értem őket, nekem az nem irodalom. Sok író, akiket jónak tartanak, számomra idegenek.” Aktívan részt vett a Santa Fé-i akadémiai közösségben, és sok időt töltött a város tudományos intézetében (Santa Fe Institute), melyet barátja, Murray Gell-Mann fizikus alapított.

  • The Orchard Keeper (1965)
  • Outer Dark (1968)
  • Child of God (1973)
  • Suttree (1979)
  • Blood Meridian (1985)
  • All the Pretty Horses (1992) (Határvidék-trilógia 1.)
  • The Crossing (1994) (Határvidék-trilógia 2.)
  • Cities of the Plain (1998) (Határvidék-trilógia 3.)
  • No Country for Old Men (2005)
  • The Road (2006)
  • The Passenger (2022)
  • Stella Maris (2022)
  • Wake for Susan (1959)
  • A Drowning Incident (1960)
  • The Dark Waters (1965)

Színművek

szerkesztés

Forgatókönyvek

szerkesztés

Tanulmányok

szerkesztés
  • The Kekulé Problem (2017)

Magyarul megjelent művei

szerkesztés
  • Határtrilógia. Vad lovak; ford. Szentgyörgyi József; Ulpius-ház, Bp., 2000
  • Nem vénnek való vidék; ford. Bart István; Magvető, Bp., 2008
  • Véres délkörök avagy Vörös alkony a nyugati égen; ford. Bart István; Magvető, Bp., 2009
  • Az út; ford. Totth Benedek; Magvető, Bp., 2010
  • Vad lovak. Határvidék-trilógia első rész; ford. Szentgyörgyi József; 2. átdolg. kiad.; Magvető, Bp., 2011
  • Átkelés. Határvidék-trilógia második rész; ford. Totth Benedek; Magvető, Bp., 2012
  • A jogász. Forgatókönyv; ford. Galamb Zoltán, Morcsányi Géza; Magvető, Bp., 2013
  • A síkság városai. Határvidék-trilógia harmadik rész; ford. Galamb Zoltán; Magvető, Bp., 2014
  • Isten gyermeke; ford. Morcsányi Júlia; Magvető, Bp., 2017
  • Suttree; ford. Greskovits Endre; Jelenkor Bp., 2018
  • Odakint a sötétség; ford. Greskovits Endre; Jelenkor Bp., 2019
  • A gyümölcskertész; ford. Greskovits Endre; Jelenkor Bp., 2020
  • Átkelés. Határvidék-trilógia II.; ford. Totth Benedek; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Bp., 2022
  • Az utas / Stella Maris; ford. Greskovits Endre; Jelenkor Bp., 2023

Adaptációk

szerkesztés

Díjai, elismerései

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cormac_McCarthy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Wood, Graeme: The Incandescent Wisdom of Cormac McCarthy (angol nyelven). The Atlantic, 2022. december 5. (Hozzáférés: 2023. december 25.)

További információk

szerkesztés