Cornelius Jansen

Cornelius Jansen (Jansenius; Acquoy, 1585, október 28.Ypres, 1638. május 6.) németalföldi teológus. Tanítása janzenizmus néven vált ismertté.

Cornelius Jansen
Életrajzi adatok
Született1585. október 28.
Acquoy
Elhunyt1638. május 6. (52 évesen)
Ypres
SírhelySaint Martin's Cathedral
IskoláiOld University of Leuven
Munkássága
Vallásrómai katolikus egyház
Tisztségmegyéspüspök
A Wikimédia Commons tartalmaz Cornelius Jansen témájú médiaállományokat.

Cornelius Jansen dél-hollandiai katolikus családból származott. 1602-től Leuvenben a teológia tanulmányozásának szentelte magát. A jezsuiták és Bajus Mihály követői közötti vitákba keveredett. Ott találkozott Jean Duvergier de Hauranne-nal. 1604-ben Párizsba ment, majd néhány évvel később Bayonne közelében élt és tanított, ahol egy újonnan alapított főiskola irányítását vette át. Du Vergier-vel együtt tanulmányozta az egyházatyák, különösen Hippói Szent Ágoston írásait. 1616-ban (vagy 1617-ben) egy leuveni kollégium vezetője lett, ahol ismét összeütközésbe került a jezsuitákkal. 1624-ben és 1626-ban Madridba küldték, hogy ellensúlyozza a leuveni jezsuita misszió növekvő befolyását (valószínűleg sikerrel). 1630-ban az egzegézis professzora lett a Leuveni Katolikus Egyetemen, és szigorú ágostonizmust tanított, különösen a szabad akarat és az isteni kegyelem tanával, s a predesztinációval kapcsolatban.

Jansen azonban nemcsak a teológiával foglalkozott, hanem politikai álmai is voltak: a spanyol uralom alól felszabaduló Flandriában reménykedett – Hollandia mintájára. A spanyolokkal szembeni elkerülhetetlen nehézségek tompítása érdekében 1635-ben Armacanus álnéven megírta Alexandri Patricii Armacani Theologi Mars Gallicus seu de justitia armorum regis Galliae libri duo című politikai röpiratát. Ebben elítélte Richelieu bíboros kettős politikáját, aki összejátszott a reformátusokkal, hogy ártson a katolikus Habsburgoknak.

1636-ban Ypres püspöke lett, de már 1638. május 6-án meghalt pestisben, miután megírta fő művét, Augustinus, sive doctrina Sti. Augustini de humanae naturae sanitate, aegritudine, medicina adversus pelagianos et massilienses címmel.

Jansen írásai az egzegézis professzoraként meglehetősen ortodoxok, és halála után többször is kinyomtatták őket. Köztük a kálvinizmus ellen irányuló polémiákat is. Hivatalos tevékenysége azonban – jóindulatúan szemlélve – nem akadályozta meg abban, hogy a bajusi értelemben vett kegyelem problémájával foglalkozzon. 1617 és 1635 között élénk levelezést folytatott Du Vergier St. Cyran apáttal (amely 1654-ben jelent meg); ebben dolgozta ki Szent Ágoston egyházatya értelmezését. Célja a római katolikus egyház megújítása volt – de egyáltalán nem a protestantizmus szellemében.

Véleménye szerint az Egyház három tévedésbe esett: a skolasztikus teológia (különösen a párizsi Sorbonne-é) eltávolodott az igehirdetéstől, csak szertartásokat kínált az egyszerű hívőknek, és alig többet a gondolkodóknak, mint a sztoikusokhoz közel álló erkölcsi vallás. Fő művében, az Augustinusban, amelyen elmondása szerint több mint 20 évet dolgozott, a filozófiát, különösen az arisztotelészi filozófiát (amelyet a skolasztikusok követtek) a pelagiuszi eretnekség anyjának nyilvánította, szigorúan ágostai értelemben. Kijelentette az emberi természet és a szabad akarat teljes romlottságát, amelyből az eleve elrendelés tana következik. Kevesen vannak kiválasztva, hogy elnyerjék az örök boldogságot. Úgy tűnik, hogy ez a nézet Jansent közel hozza a reformátusokhoz. A hit általi megigazulás tanának azonban mindig határozott ellenzője volt. Mindig meg volt győződve arról is, hogy a hívő személy Istennel való személyes kapcsolata csak a (római) katolikus egyházon belül vezethet „a lélek üdvösségéhez”.

Ezt a gondolkodásmódot janzenizmusnak, követőit pedig janzenistáknak nevezzük; leglelkesebb ellenfeleik kezdettől fogva a jezsuiták voltak. A régóta fennálló konfliktusra példa a cseh származású Franz Anton von Sporck gróf életrajza és bibliográfiája.

  • Augustinus, sive doctrina Sti. Augustini de humanae naturae sanitate, aegritudine, medicina adversus pelagianos et massilienses. 3 köt. Leuven, 1640. Reprint: Minerva, Frankfurt am Main, 1964
  • Pentateuchus, sive Commentarius in quinque libros Moysis, Leuven, 1641. 3. digitális másolata A Bajor Állami Könyvtár 1685. évi kiadása
  • Karin Groll: JANSEN(IUS), Cornelius d. J.. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 2. kötet, Bautz, Hamm, 1990 ISBN 3-88309-032-8 1551–1552. o.

További információk

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cornelius Jansen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.