Főmenü megnyitása

Corvey hajdani benedekrendi apátság Höxterben, Németország Észak-Rajna-Vesztfália államában. Corvey volt az egyik legjelentősebb Karoling-kori kolostor,[1] itt volt az ország egyik leggazdagabb könyvtára és számos püspök került ki az apátságból. Corvey döntő szerepet játszott Skandinávia első térítéseiben. Itt nevelkedett Brémai Ansgar, „Észak apostola”.

Corveyi apátság
Világörökség
Corvey Westwerk.png
Adatok
OrszágNémetország
Világörökség-azonosító1447
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, III, IV
Felvétel éve2014
Elhelyezkedése
Corveyi apátság (Németország)
Corveyi apátság
Corveyi apátság
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 46′ 40″, k. h. 9° 24′ 36″Koordináták: é. sz. 51° 46′ 40″, k. h. 9° 24′ 36″
A Wikimédia Commons tartalmaz Corveyi apátság témájú médiaállományokat.

2014-ben az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

I. (Jámbor) Lajos 815-ben kolostort alapított apja, Nagy Károly rendelkezése alapján Hethisben, nem messze Corveytől. Ideköltözvén a Somme-menti Corbie benedekrendi szerzetesei, a Corbeia nova vagyis Új Corvie nevet adták neki. 822-ben a szerzetesek áthelyezték székhelyüket a mai Corvey helyére, ahol aztán a 9.-10. században kialakult Észak-Európa keresztény kultúrájának egyik legjelentősebb központja. 823-ban a Corbie-i anyakolostor ideküldte tanítani és prédikálni Ansgart, a későbbi hamburg-brémai püspököt. 833-ban Corvey pénzverési jogot kapott.[2] 942 és 973 között itt tevékenykedett Corveyi Widukind krónikás is, a Res gestae Saxonicae szerzője.

A háromhajós bazilika építését 830-ban kezdték el és 844-ben szentelték fel. 873-885 között bővült a nyugati homlokzattal az aacheni palotakápolna mintájára, amely a korszak legnagyobb északnémet építménye volt. Az itt található 9. századi freskók az Odüsszeia ókori motívumait jelenítik meg. II. (Német) Lajos (Jámbor Lajos harmadik fia) 870. szeptember 25-én írta alá aacheni palotájában azt az okmányt, amellyel kiterjedt litzigi birtokát a corveyi kolostornak adományozta. Az I. Ottó német-római császár által 940-ben kiadott diploma újfajta gazdasági alapokat adott az apátságnak: a kolostor földjein épített erődökben menedéket kereső parasztokat kötelezték, hogy részt vegyenek az erőd karbantartási munkáiban, ugyanakkor azok a grófok, akiknek a földjeiről elmenekültek, nem kötelezhették munkára a szökevényeket. Az invesztitúraharcok során a corveyi apát a szász nemesek mellé állt IV. Henrik német-római császár ellenében.

A mai is látható nyugati homlokzat Wibald von Stablo apát idejében (1146–1158) épült.

A harmincéves háború során a kolostort feldúlták, a gyújtogatásban elpusztult a híres könyvtár is. Ezt követően barokk stílusban építették újjá.

A corveyi iskola a 15. századot követően hanyatlásnak indult. Maga az apátság 1803-ig fennmaradt, de elvesztette feudális birtokainak többségét. 1803-ban a napóleoni igazgatás alatt először Vilmos oránia-nassaui herceg kapta meg, utána a Jérôme Bonaparte vezette Vesztfáliai Királysághoz (1807), illetve Poroszországhoz (1815) tartozott. A hessen-rotenburgi tartománygróf az apátság épületeit kastéllyá építtette át, amelyek azután Ratibor hercegére szálltak.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Leyser, Karl (1981. 10). „Ottonian Government” (angol nyelven). The English Historical Review 96 (381), 735. o.  
  2. Kaminsky, Hans Heinrich. Studien zur Reichsabtei Corvey in der Salierzeit (német nyelven). Köln: Historische Commission Westfalens (1972) 

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés