Coventry City FC

angol labdarúgó-egyesület

A Coventry City Football Club egy labdarúgócsapat Coventryben, Angliában. 1992-ben alapító tagjai voltak a Premier League-nek.

Coventry City
Csapatadatok
Teljes csapatnév Coventry City Football Club
Becenév Égszínkékek (Sky Blues)
SzékhelyENG Coventry, Anglia
Alapítva1883augusztus 13. (140 éves)
Klubszínek          
Stadion Ricoh Arena
32 609 fő
Vezetőedző Anglia Mark Robins
Elnök Anglia Tim Fisher
Bajnokság League One
Nemzeti sikerek
Angol Kupagyőztes1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésSteve Ogrizovic (601)
Legtöbb gólClarrie Bourton (181)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Coventry City honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Coventry City témájú médiaállományokat.

A csapat jelenleg a League One-ban, azaz az angol harmadosztályban szerepel. Eddigi egyetlen nagy trófeájukat 1987-ben nyerték, amikor az FA Kupa döntőjében 3-2-re verték a Tottenham Hotspurt. A Ligakupában kétszer (1981, 1990) az elődöntőig jutottak, valamint megnyerték a harmad- és negyedosztályú csapatok részére kiírt Football League Trophy 2017-es sorozatát.

1899-től 2005-ig a Coventry City a Highfield Road stadionban játszotta hazai meccseit. Az 1980-as években ez lett az első angol stadion, melyben kizárólag ülőhelyek voltak. A következő évtizedben a vezetőség úgy döntött, nagyobb stadionra van szükség, a Ricoh Arena 2005 augusztusában készült el.

Klubtörténet szerkesztés

A kezdetek szerkesztés

A csapatot 1883-ban egy kerékpárgyár dolgozói alapították, és munkahelyük után Singersnek nevezték el. Tíz évvel később a gárda profivá vált, miután az 1891/92-es szezonban a Birmingham Kupát, a Wednesbury Kupát és a Walsall Kupát is megnyerték. A triplázás tiszteletére egy helyi dohánygyáros, David Cooke (aki később elnöke is lett a csapatnak) kiadta a "Three Cups Tobacco-t", azaz a "Három Kupa Cigarettát". 1898-ban a klubot átnevezték Coventry Cityre, majd röviddel ezután a Highfield Roadra költöztek, melyet 106 évig nevezhettek otthonuknak.

A City beceneve eredetileg Bantams, azaz Baromfiak volt, ugyanúgy, mint a Bradford Citynek. Ezt egy helyi újság ragasztotta rájuk 1908-ban, addig azon kevés csapat közé tartoztak, melyeknek nem volt becenevük. Egészen 1962-ig nevezték Baromfiaknak a gárdát, amikor Jimmy Hill átkeresztelte őket Égszínkékekre.

Út a csúcsra szerkesztés

Az első világháború után a Coventry bekerült a másodosztályba. Első szezonjuk végén az utolsó előtti helyen álltak és már csak két Bury elleni meccsük volt hátra. Előbb 2-2-es döntetlent játszottak, majd 2-1-re nyertek, így a Lincoln City esett ki. Három évvel később, 1923-ban azonban az Angol labdarúgó-szövetség (F.A.) vizsgálatot indított és arra jutott, hogy a Coventry és a Bury megegyezett egymással a meccsek végeredményéről. Ekkor a City elnökét, Cooke-ot és még tíz vezetőt életük végéig eltiltották a futballtól.

Ugyanebben a szezonban a csapat tizenegy meccsen (997 percen át) nem tudott gólt szerezni, ami máig negatív rekord Angliában. 1934 áprilisában újabb rekordot állítottak be, de erre már büszkébbek lehetnek, 9-0-ra verték a Bristol Cityt, ami máig klubrekordnak számít. A találkozón Clarrie Bourton öt gólt szerzett, aki egy szezonban szerzett 50 góljával csúcstartó a csapatnál.

1962-ben a Coventry teljesen világoskék mezre és rövidnadrágra váltott, ezzel az övék lett az első csapat, mely ugyanolyan színű felsőben és sortban futballozott. Ezzel a váltással a csapat pályán mutatott teljesítménye elkezdett felfelé ívelni. Az 1966/67-es szezonban bajnokként zárták a másodosztályt. Ez alatt az idő alatt az átlag nézőszám folyamatosan emelkedett, 1967. április 29-én egy Wolverhampton elleni meccsen 51 455 szurkoló zsúfolódott össze a Highfield Roadon, ami máig érvényes klubrekord.

Csúcson maradás szerkesztés

A Citynek sikerült bent maradnia első szezonjában az élvonalban és utána is hosszú ideig folyamatosan ellent mondtak a fogadóirodáknak, akik szinte mindig kiesőesélyesként számoltak velük.

A CCFC 1970-ben szerezte története egyik leghíresebb gólját egy Everton elleni hazai meccsen. A Coventry szabadrúgáshoz jutott az ellenfél tizenhatosának sarkán, Willie Carr a két lába közé fogta a labdát, majd felugorva a mögötte álló Emie Hunthoz juttatta azt, aki kapásból az Everton-sorfal fölött a kapu felső sarkába lőtt. A gólt ugyan megadták, de később az F.A. megtiltotta a technika használatát.

A csapat az 1970/71-es idényben Noel Cantwell menedzser irányítása alatt máig egyetlen alkalommal szerepelhetett az európai porondon, a Vásárvárosok kupája keretében. A bolgár Trakia Plovdivot összesítésben 6-1-re legyőzték, majd a Bayern Münchennel kerültek össze. Az első meccsen nagy meglepetésre még 2-1-re győzni tudtak, de végül a bajorok jutottak tovább 7-3-as összesítéssel.

1975-ben a klub korábbi híres menedzsere, Jimmy Hill lett az elnök, aki átépíttette a Highfield Roadot az első olyan stadionná alakítva, melyben csak ülőhelyek voltak. Hill jelmondata, mely szerint "Nem lehetsz huligán, ha ülsz", egy Leeds United elleni Ligakupa-meccsen megdőlt, amikor a leedsi szurkolók a helyükről kitépett székekkel kezdtek dobálózni. Szintén a Highfielden vezettek be először elektromos eredményjelző táblát, mely az ország összes meccsének eredményeit mutatta. 1980-ban a gárda bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, ahol kis különbséggel, de vereséget szenvedtek a West Ham United ellen. Az 1983/84-es szezonban a Coventry hazai pályán 4-0-ra kiütötte azt a Liverpoolt, mely akkoriban vitathatatlanul a világ legjobb csapata volt.

FA Kupa-siker és az azt követő néhány év szerkesztés

1987-ben az Égszínkékek megnyerték máig legnagyobb trófeájukat, az FA Kupát, a döntőben a remek játékosokat foglalkoztató Tottenham Hotspurt verték 3-2-re. Sokak szerint ez volt az egyik legjobb FA Kupa-döntő, ami a szép, a sportszerű játékot és az izgalmakat illeti. A diadal ellenére a csapat nem indulhatott a KEK-ben, mivel a Heysel-tragédia miatt az angol csapatokat kitiltották az európai kupasorozatokból.

Ugyanebben az évben a Coventry ificsapata is megnyerte a fiatalok számára kiírt FA kupát. Ilyen duplázást a Cityn kívül csak az Arsenal, a Liverpool és az Everton tudott elérni.

A korszak legfontosabb játékosai Steve Ogrizovic, Brian Kilcline, Dave Bennett, Lloyd McGrath, Cyrille Regis és Keith Houchen voltak.

Az 1988/89-es idényben a klub hetedik helyen végzett a bajnokságban, ami a második legjobb eredményük. Többek között olyan, sokkal jobb anyagi helyzetben lévő csapatokat előztek meg, mint a Manchester United vagy a Tottenham Hotspur. Az FA Kupában azonban nagyon gyengén teljesítettek és már a harmadik fordulóban kiestek a Sutton United ellen. Ez volt az utolsó eset, hogy egy ligán kívüli csapat kiejtett egy élvonalbelit. Egy évvel később a gárda ismét bejutott a Ligakupa elődöntőjébe, de ott ismét kikaptak, ezúttal a későbbi győztes Nottingham Forest ellen.

Az 1990/91-es szezonban visszatértek a Coventry gondjai a bajnokságban és a vezetőség megvált John Sillett menedzsertől. Helyére a korábbi Rangers-játékos, a 32 éves Terry Butcher érkezett. Ő azonban alig egy évig maradt a kispadon, a szezon hátralévő részében Don Howe irányította a csapatot. Végül Bobby Gould érkezett, aki 1988-ban a Wimbledonnal kiejtette a Liverpoolt az FA Kupából.

Élet a Premiershipben szerkesztés

Az 1991/92-es évadban a City nagy nehezen megőrizte élvonalbeli tagságát, így a következő szezonban alapító tagja lett a Premier League-nek. A csapat azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legjobb tíz között végez, optimizmusuk oka főként egy remek képességű csatár, Micky Quinn érkezése volt. A támadó igazolta hírnevét és 17 gólt szerzett, de a csapat a téli időszakban rossz sorozatot produkált, egymás után öt meccsen képtelenek voltak betalálni, így a 15. helyre zuhantak.

Az 1993/94-es idényt nagyszerűen kezdte a gárda, Quinn klasszikus mesterhármasával 3-0-ra verték az Arsenalt, de nem tudtak építeni a sikerre. Gould szezon közben lemondott, helyére Phil Neal érkezett, akivel a 11. helyen zártak.

1995 februárjában a Coventry-t meglegyintette a kiesés szele, ez volt az első ilyen alkalom a Premier League megalakítása óta. Nealt kirúgták, helyette Ron Atkinson került, aki korábban a West Bromwich Albionnal, a Manchester Uniteddel és az Aston Villával szép sikereket ért el menedzserként. Vele a csapat képes volt megőrizni élvonalbeli tagságát.

Az 1996/97-es szezonban szinte biztosnak látszott a csapat kiesése, de az utolsó fordulóban legyőzték a Tottenham Hotspurt, a Middlesbrough és a Sunderland pedig képtelen volt nyerni, így bent maradtak.

Ezután néhány szezon erejéig még bent tudtak maradni a tabella második felében elért helyezéseikkel, de 2001. május 5-én elpártolt tőlük a szerencse. A sorsdöntő meccsen ironikus módon éppen a rivális Aston Villától kaptak ki 3-2-re.

Élet a Premiershipen kívül szerkesztés

A 2001/02-es szezonból még csak öt forduló telt el, amikor a vezetőség megvált Gordon Strachan menedzsertől. Helyére a csapat veterán játékosa, Roland Nilsson került, de az évad végén őt is menesztették, mivel a City bajnokesélyesként a rájátszásra sem kvalifikálta magát. Nilssont Gary McAllister váltotta.

A McAllister irányította csapatnak jó esélyei voltak a rájátszásba jutásra a 2002/03-as szezon közepén, de a 2003-as év kezdete után mindössze egy meccset tudtak megnyerni és a 20. helyen végeztek. A 2003/04-es idény már jobban sikerült a Coventrynek, de McAllister távozott, hogy súlyos beteg feleségét ápolhassa. Eric Black lett az Égszínkékek következő mestere, aki elért pár szép eredményt a gárdával, de a szezon végén mégis leváltották, Peter Reid ült le a kispadra.

2005 telén a csapatot a kiesés fenyegette, ezért Reidnek mennie kellett, utódja, Micky Adams bent tartotta a Coventryt. A gárda a szezon végén kiköltözött a Highfield Roadról és átköltözött a Ricoh Arenába A 2005/06-os szezont a 8. helyen zárták.

Cél: a Premiershipbe jutás szerkesztés

A 2005/06-os szezon óta a szurkolók komolyan zúgolódtak, amiért egyáltalán nem javult a klub helyzete. A nyomás hatására a vezetőség több pénzt bocsátott Adams rendelkezésére, aki így 11 új játékost igazolhatott a következő idény előtt.

A szezon során sikerült legyőzniük a Ligakupában a Manchester Uniteded, de a bajnokságban csak a 19. helyig jutottak. 2007 decemberében a SISU csoport felvásárolta a csapatot, de a pályán nyújtott teljesítmény nem javult. A 2007/08-as szezonban csak az utolsó fordulóban menekültek meg a kieséstől annak köszönhetően, hogy a Leicester City nem tudta legyőzni a Stoke Cityt.

Mezek szerkesztés

A Coventry City neve mára összeforrott az égszínkék mezzel, de nem volt ez mindig így. Az 1880-as és 1890-es években fekete-piros szerelést viseltek a klub játékosai. Először 1898-ban került használatba az égszínkék mez és egészen 1922-ig nem változott a dizájn. A szín 1962-ben tért vissza Jimmy Hillnek köszönhetően. Alapításának 125. évfordulójára kék-fehér csíkos mezt terveztetett magának a csapat.

Szurkolók szerkesztés

Korábbi Játékosok Szövetsége szerkesztés

2007 februárjában a klub történelmével foglalkozó szakember, Jim Brown, néhány önkéntes és egy korábbi játékos, Kirk Stephens megalapították a Korábbi Játékosok Szövetségét (Former Players Association). A szervezet elsődleges célja, hogy összehozza a Coventryben megfordult játékosokat, akik így felidézhetik a régi emlékeket. Eddig 50 korábbi sztár jelent meg a Szövetség gyűlésein.

Égszínkék Sam szerkesztés

Égszínkék Sam, azaz Sky Blue Sam a csapat kabalája, aki főként akrobatikus mutatványairól híres. Gyakran látni őt cigánykerekezni vagy hátraszaltózni.

Stadionok szerkesztés

 
106 éven keresztül a Highfield Road volt az Égszinkékek szentélye
 
2005 óta a csapat otthona a Ricoh Arena
 
A Ricoh Arena belülről

Eddigi Stadionok szerkesztés

106 év a Highfield Roadon szerkesztés

A Coventry City 1899-ben költözött be a Highfield Roadra, bár a csapat csak 1937-ben vásárolta meg a területet, ahol a stadion állt. A rekord nézőszám 51 452 volt, ezt 1967. április 29-én jegyezték fel, amikor itt dőlt el, hogy ki lesz a másodosztály bajnoka. Az ellenfél a Wolverhampton Wanderers volt. A stadionnak érdekes történelme van. 1940-ben lebombázták a Luftwaffe gépei, 1968-ban pedig leégett a fő lelátó, melyet négy hónap alatt újjáépítettek. 1981-ben a Highfield Road lett az első angol stadion, melyben csak ülőhelyek voltak. Az átépítés után a befogadóképesség kb. 21 000 főre csökkent. Az utolsó munkálatokat az 1990-es évek közepén végezték rajta, ekkor tették teljesen zárttá a sarkokat. Az utolsó meccset 2005. április 30-án játszotta itt a Coventry a Derby County ellen.

A Ricoh Arena szerkesztés

A csapat a 2005/06-os szezonban költözött be a 32 609 néző befogadására alkalmas Ricoh Arenába. A vezetőség 1998-ban döntött egy új stadion építése mellett, körülbelül 3 mérföldre északra Coventry központjától. A kezdeti tervek szerint ez egy világszínvonalú, mozgatható tetővel felszerelt 45 000 férőhelyes létesítmény lett volna és már a 2001/02-es szezonra elkészült volna. A csapat kiesése a élvonalból és a pénzügyi gondok azonban komolyan megváltoztatták a terveket.

A munkálatok csúsztak, így a 2005/06-os szezonban a csapatnak semleges pályán kellett játszania első három hazai meccsét. Először 2005. augusztus 20-án játszhatott a City a Ricoh Arenában, az ellenfél a Queens Park Rangers volt. A hazaiak 3-0-ra nyertek, a stadion történetének első gólját Claus Bech Jørgensen szerezte a meccs 11. percében.

Játékoskeret szerkesztés

2019. január 31-től

# Poszt Név
1   K Lee Burge
2   V Jack Grimmer
3   V Brandon Mason
4   V Jordan Willis
5   V Tom Davies
6   KP Liam Kelly
7   KP Jodi Jones
8   KP David Meyler (kölcsönben a Reading-től)
9   CS Maxime Biamou
10   CS Conor Chaplin
11   CS Jordy Hiwula
12   V Junior Brown
13   K Liam O'Brien
14   CS Reise Allassani
15   V Dominic Hyam
17   V Dujon Sterling (kölcsönben a Chelsea-től)
19   CS Jordan Ponticelli
20   KP Tom Bayliss
21   CS Amadou Bakayoko
23   KP Luke Thomas (kölcsönben a Derby County-tól)
# Poszt Név
24   CS Bright Enobakhare (kölcsönben a Wolverhampton Wanderers-től)
25   KP Zain Westbrooke
26   KP Jordan Shipley
27   V Jordon Thompson
29   KP Jak Hickman
30   KP Bouwe Bosma
31   K David Stockdale (kölcsönben a Birmingham City-től)
32   KP Dexter Walters
33   K Corey Addai
34   V Chris Camwell
37   V Morgan Williams
38   KP Josh Eccles
40   KP Billy Stedman
41   V Sam McCallum
43   CS David Bremang
44   KP Charlie Wakefield
46   CS Jonny Ngandu
50   KP Jack Burroughs
  V Declan Drysdale

Kölcsönben szerkesztés

# Poszt Név
22   KP Tony Andreu (kölcsönben a Hamilton Academical-nél)
28   KP Callum Maycock (kölcsönben a Macclesfield Town-nál)
32   CS Stuart Beavon (kölcsönben a Wrexham-nél)
# Poszt Név
36   V Reece Ford (kölcsönben a Mickleover Sports-nál)
39   V Lewis Green (kölcsönben a Coleshill Town-nál)

Sikerlista szerkesztés

Hazai szerkesztés

Az év játékosai szerkesztés

Év Győztes
1968   Ernie Machin
1969   Bill Glazier
1970   Neil Martin
1971   Willie Carr
1972   Ernie Hunt
1973   Tommy Hutchison
1974   Bill Glazier
1975   Tommy Hutchison
1976   Tommy Hutchison
1977   Mick Ferguson
1978   Ian Wallace
1979   Bobby McDonald
Év Győztes
1980   Ian Wallace
1981   Gary Gillespie
1982   Danny Thomas
1983   Gary Gillespie
1984   Nick Platnauer
1985   Terry Gibson
1986   Trevor Peake
1987   Steve Ogrizovic
1988   David Speedie
1989   David Speedie
1990   Brian Borrows
1991   Kevin Gallacher
Év Győztes
1992   Stewart Robson
1993   Peter Atherton
1994   Phil Babb
1995   Brian Borrows
1996   Paul Williams
1997   Dion Dublin
1998   Dion Dublin
1999   Richard Shaw
2000   Gary McAllister
2001   Gary Breen
2002   Gary McAllister
2003   Muhamed Konjic
Év Győztes
2004   Stephen Warnock
2005   Michael Doyle
2006   Gary McSheffrey
2007   Andy Marshall
2008   Jay Tabb
2009   Aron Gunnarsson
2010   Keiren Westwood
2011   Marlon King
2012   Richard Keogh
2013   Carl Baker
2014   Callum Wilson
2015   Jim O'Brien

Riválisok szerkesztés

További információk szerkesztés