Főmenü megnyitása

Csábrágvarbók (szlovákul Čabradský Vrbovok, korábban Hradecký Vrbovek) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Korponai járásában.

Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok)
Csábrág vára délkelet felől
Csábrág vára délkelet felől
Csábrágvarbók címere
Csábrágvarbók címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rang község
Polgármester Ján Sliacky
Irányítószám 962 51
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám KA
Népesség
Teljes népesség234 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség12 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
Terület23,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csábrágvarbók (Szlovákia)
Csábrágvarbók
Csábrágvarbók
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 15′, k. h. 19° 05′Koordináták: é. sz. 48° 15′, k. h. 19° 05′
Csábrágvarbók weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csábrágvarbók témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Korponától 12 km-re délre, a Litavába ömlő Varbók patak partján, 305 méter magasan fekszik. A falu neve is a pataknévből származik, mely füzest jelent.

TörténeteSzerkesztés

A község területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a lausitzi kultúra temetőjét találták itt régészek.

A falu neve először mint víznév szerepel egy 1135-ös okiratban "Werbouch" alakban. Következő említése 1256-ban történik, amikor IV. Béla király itteni lakosokat telepít át a közeli Németibe. 1262-ben "Werbouk Inferior", 1285-ben "Warabuk", 1342-ben "Werbok" néven szerepel az írott forrásokban. Részben Hont, részben Csábrág várának tartozéka.

Csábrág várát feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle délkeletre 3 kilométerre, szintén a Litva patak kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen Csábrág történelmében szerepeltetik. A „régi” Litva várát a 13. század második felében építtette a Hont-Pázmány nembeli Bozóki nemzetség, az első oklevél Haradnuk néven említi 1285-ben, és ma Cseri községtől délnyugatra, a Pusztavár-hegy északi végében találhatóak csekély romjai.

1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta „új” Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos „régi” Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Csábrág várának 1394-ben is Pusztalitva a neve, mai nevén 1462-ben fordul elő először. 1511-ben Bakócz Tamás erősíttette meg. 1517-ben azután II. Lajos király adománya, illetve Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. 1547-ben Balassa Menyhért serege elfoglalta a Pálffyaktól, de 1549-ben Salm császári serege visszafoglalta.

A török csapatok Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé, de nem sikerült bevenniük, ebben az időben Krusich János, Pálffy Katalin férje volt a vár kapitánya. 1584 után a törökök ellen megerősítették. A 17. század eleji Bécs elleni hadjáratokban rendre elfoglalták. 1622-ben II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A kurucok 1703-ban szállták meg, 1709 augusztusában csellel foglalta vissza gróf Pálffy János császári serege. 1731-ben itt halt meg Koháry István, majd a Koháryak nyári rezidenciája volt, míg a 19. század elején elhagyták és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb szentantali kastélyba tették át a honti uradalmuk székhelyét s azt választották állandó lakóhelyül. 1812-ben azután Koháry Ferenc felgyújttatta a várat, azóta rom.

A faluban 1715-ben malom és 34 háztartás volt. 1828-ban 72 házát 437-en lakták. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, merinó juh tenyésztéssel foglalkoztak. A 19. században üveghuta működött a településen. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott. A második világháború idején a falu lakói részt vettek a Szlovák nemzeti felkelésben.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 397 lakosából 335 szlovák, 35 magyar, 11 német anyanyelvű, 2 külföldi és 14 csecsemő volt.

1910-ben 384 lakosából 300 szlovák, 82 magyar, 1 német és 1 más anyanyelvű.

2011-ben 271 lakosából 263 szlovák.

NevezetességeiSzerkesztés

  • A falu határában, a Várhegyen állnak Csábrág (Haradnok, "új" Litva) várának romjai.
  • Az evangélikus templom 1773-ban épült, de mivel nagyon rossz állapotban volt, 1923-ban újat építettek helyette.
  • A faluban egy 1520-ban épített kápolna is áll.

KépgalériaSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  • Maliniak, P. 2017: K majetkovým pomerom na Čabradskom panstve v neskorom stredoveku. Acta Historica Neosoliensia 20/1.
  • Maliniak, P. 2013: K pôsobeniu Jána Kružiča na hrade Čabraď. Acta Historica Neosoliensia 16, 205-223.
  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017

További információkSzerkesztés