Főmenü megnyitása

Csákó Mihály (Budapest, 1941. november 19. – ?, 2019. január 10.) magyar szociológus, egyetemi docens, a hazai oktatáskutatás egyik alapítója.[1] Egyéb tisztségei mellett az MTA Szociológiai Bizottsága oktatásszociológiai albizottságának elnöke volt.

Csákó Mihály
Született 1941. november 19.
Budapest
Elhunyt 2019. január 10. (77 évesen)
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szociológus, pedagógus

Fő kutatási területei: oktatásszociológia, ifjúságszociológia, politikai szocializáció, társadalmi mobilitás, informatika és társadalom.[2]

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1959-től 1964-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának filozófia és magyar szakos hallgatója, majd 1970-ig a filozófia tanszék tanársegéde volt. Közben, 1967–68-ban ösztöndíjjal a franciaországi Nancy egyetemén posztgraduális képzésen vett részt, ott élte át az 1968-as baloldali diáklázadások napjait. 1971-ben doktorált az ELTE BTK-n (Strukturalizmus és történelem, egyetemi doktori értekezés).

Filozófusnak indult, de miután az egyetemen „nem kívánatos személy” lett (saját megfogalmazása), pályát váltott: szociológiával kezdett foglalkozni. 1971 és 1980 között az MSZMP Központi Bizottságának Társadalomtudományi Intézetében dolgozott. Előbb elvégzett egy szociológiai tanfolyamot, azután az intézetnél Gazsó Ferenc csoportjában a szakmunkástanulók szociológiai kutatásában vett részt. A vizsgálatot Liskó Ilonával együtt kezdetben beosztott kutatóként végezték, majd önállóan fejezték be. A témából közösen kandidátusi disszertációt nyújtottak be 1979-ben, de azt elutasították. Nem sokkal korábban ugyanis Csákó Mihály csatlakozott a csehszlovákiai Charta bebörtönzött vezetőivel – köztük Václav Havel későbbi köztársasági elnökkel – szolidaritást vállaló ellenzéki értelmiségi kezdeményezéshez és aláírta az értük kiálló levelet. A rendszerváltozás után Liskó Ilonával együtt ugyanannak a munkának a benyújtásával már sikeresen megszerezte a tudományos fokozatot (1991).

1980-ban az állásukból elbocsátott értelmiségiek segítésére néhány társával közösen nem hivatalos munkaközvetítő irodát alakítottak (MUKI), amely egy ideig Csákóék lakásában működött, de 1981 őszén a rendőrség az iroda teljes kartotékanyagát elkobozta.[3] A Chartát támogató nyilatkozat aláírása és a MUKI megszervezése miatt Csákó Mihály 1980 végén távozni kényszerült a Társadalomtudományi Intézetből.

1981–1985 között a KSH Számítástechnikai Oktatási és Tájékoztatási Központjának (SZÁMOK) munkatársa volt. (Ennek alapján készült munkája: Csikócsapat. Egy sikeres intézmény kamaszkora).[4] Újabb tanfolyamot végzett, de nem az informatikusi pálya vonzotta, hanem elsősorban a számítástechnika hazai történetét és szociológiai kérdéseit vizsgálta. 1985-től állás nélkül, „szabadúszó”-ként újra oktatásszociológiával foglalkozott. Az iskola-számítógépesítés szociológiai problémái címmel vezetett kutatást, amit az oktatási minisztérium pályázatának elnyerése tett lehetővé.

1989 utánSzerkesztés

A rendszerváltás idején aktív közéleti szerepet vállalt. Közreműködött a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete alapításában, és megalakulásától kezdve egyik vezetője volt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának, melynek képviseletében megfigyelőként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában.

1989-ben visszatérhetett az ELTÉ-re tanítani (1989–2009). Akkor kezdte meg a tizenévesek politikai szocializációjának éveken át tartó vizsgálatát és újra foglalkozott szakképzés-kutatással is. Az ELTE Társadalomtudományi Kar jogelődjének, a ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének 1989-től oktatója, 1994–1995-ben és 1996–1999-ben igazgatója volt. Közben vendégtanár volt a pittsburgh-i egyetemen (1990), vendégkutató a Harvard Egyetemen (1995) és a párizsi társadalomtudományi főiskolán (Haute École des Sciences Sociales, 1996).

Az ELTE Társadalomtudományi Karán megalapította és 2015-ig vezette az Oktatás- és Ifjúságkutató Központot. Miután az ELTÉ-n nyugdíjazták, 2009-ben a Wesley János Lelkészképző Főiskola docense lett, oktatásszociológiát tanított haláláig.

Az Educatio című szakmai folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, közel egy évtizedig a szerkesztő bizottság elnöke volt.

További szervezeti tagságokSzerkesztés

  • A Magyar Szociológiai Társaság alapító- és elnökségi tagja, 2000-ben elnöke, kétszer alelnöke
  • 2002-től kezdve három alkalommal beválasztották az MTA Szociológiai Bizottságába, kétszer a Munkatudományi Interdiszciplináris Bizottságba.
  • Az MTA Szociológiai Bizottság oktatásszociológiai albizottságának elnöke.

Tagja volt több külföldi, illetve nemzetközi szervezetnek:

  • International Sociological Association
  • European Sociological Association
  • Centre de coordination pour la Recherche et l’Enseignement en Informatique et Société

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Vita az öntevékenységről; Zrínyi, Bp., 1966 (Nevelés, technika, tudomány, kiképzés)
  • Lévi-Strauss és a dilemma (Világosság, 1969)
  • Csákó Mihály–Zsurzs Mária: A tanulóifjúság a társadalomban. Bibliográfia; MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet, Bp., 1974
  • Gazsó Ferenc–Csákó Mihály–Havas Gáborné: A szakmunkásképzés néhány társadalmi összefüggése. Műhelytanulmány; MSZMP Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézete, Bp., 1975
  • A japán számítástechnikai ipar története és perspektívái; összeáll. Csákó Mihály; KSH Számok, Bp., 1981
  • A magyar szakmunkásképzés rendszere és társadalmi meghatározói (társszerző: Liskó Ilona. Medvetánc, 1982)
  • Az irodaautomatizálás helyzete és hatásai; összeáll. Csákó Mihály; KSH, Bp., 1982 (Számítástechnika-alkalmazási tájékoztató sorozat)
  • A számítástechnika társadalmi hatásairól a fejlett tőkés országok tapasztalatai alapján; összeáll. Csákó Mihály; KSH, Bp., 1982 (Számítástechnika-alkalmazási tájékoztató sorozat)
  • A termelékenység problémája az amerikai szoftveriparban; SZÁMALK, Bp., 1982
  • Mikrosiker. Mikroszámítógépek a házkezelőségeken; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1987
  • Számítógép, oktatásügy, iskola. Egy szociológiai kutatás tapasztalataiból; összeáll., szerk. Csákó Mihály; Társadalomtudományi Intézete, Bp., 1989 (Műhelytanulmányok MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete)
  • Változó munkaügyi kapcsolatok; szerk. Csákó Mihály, Simonyi Ágnes, Tóth András, ford. Simonyi Ágnes; ELTE Szociológiai-Szociálpolitikai Intézet és Továbbképző Központ, Bp., 1994
  • Szakirányú továbbtanulás (Educatio, 1998)
  • A politikai szocializáció. Válogatás a francia nyelvterület szakirodalmából. Felsőoktatási tankönyv; szerk. Szabó Ildikó, Csákó Mihály; Új Mandátum, Bp., 1999 (Nagyítás)
  • Informatika – internet – pedagógusok (Iskolakultúra: Pedagógusok szakmai-tudományos folyóirata, 2001)
  • A konfliktuskezelés kultúrájának alakulásáról (Educatio, 2008)
  • Iskola – tanuló – család: szerelmi háromszög? (Educatio, 2012)
  • Iskolai demokrácia. Diákönkormányzatok, diákjogok (2012)[5]
  • Családi emlékezet és történelem (Socio.hu: Társadalomtudományi Szemle, 2014)
  • A magyar politikaiszocializáció-kutatás történetének vázlata (Magyar Tudomány, 2017)

Publikációinak (köztük a fentiek) pontos listáját a Magyar Tudományos Művek Tára közli.[6] Kutatási eredményeinek, publikációinak jelentős részét saját honlapja is tartalmazza.[7][8] A tanulmányok többségének teljes szövege az interneten elérhető.

„Húsz éve szabadok vagyunk Közép-Európában, és gyerekeink még mindig nem tudják, mit is jelent szabadnak lenni, a felnőttek pedig nem tudják nekik megtanítani. Ezt a megállapítást lehet árnyalni, de mindenképpen jelentős deficitet halmoztunk fel a demokrácia nevelésében.”

– Csákó Mihály[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nekrológ (Kozma Tamás, Educatio, 2019; hozzáférés: 2019-03-25)
  2. Személyi adatlap (Hozzáférés: 2019-03-25)
  3. Sáska Géza: Csákó Mihály, a közéleti szereplő, az oktatás kutatója és a tanárember (1941–2019) (Hozzáférés: 2019-03-25)
  4. Csikócsapat. Egy sikeres intézmény kamaszkora (In: Havass M. (ed). A SZÁMALK és elődei, 2011; 164–175. old.)
  5. Iskolai demokrácia. Diákönkormányzatok, diákjogok
  6. Csákó Mihály közleményei (Lezárva: 2018-10-01. Hozzáférés: 2019-03-26)
  7. Kutatás
  8. Művek
  9. Csákó Mihály: Ifjúság - iskola - demokrácia: a magyar deficit

ForrásokSzerkesztés