Főmenü megnyitása

Sanguisorba officinalis var. polygama (F. Nyl.) Serg.

Infobox info icon.svg
Csabaíre
Sangiusorba minor
Sangiusorba minor
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rózsaalakúak (Rosoideae)
Nemzetség: Vérfű (Sanguisorba)
Faj: S. polygama
Tudományos név
Sanguisorba polygama
Nylander, Fredrik (Frederick)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csabaíre témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csabaíre témájú médiaállományokat.

A Csabaíre vérfű (Sangiusorba minor) a vérfű (Sangiusorba) nemzetség faja, ehető, évelő gyógynövény. Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon és Erdélyben is gyakori, főleg a száraz gyepekben, domboldalakon, általában meszes talajokon nő. Szárazságtűrő.

A 16. században feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi a katonáit a „Csaba íre” nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. Korábban egyes tájakon a hasznos földitömjént (Pimpinella saxifraga) is nevezték csabaírének.

Tartalomjegyzék

JellemzéseSzerkesztés

30–70 cm magasra nő. Szára kopasz. Levele 9—17 levélkével szárnyas. Virágzata gombos vagy hengeres, zöldes, napos törzse oldalán bíborral befuttatva. Felső virágai ter­mők; a középsők gyakran kétcsúcsúak, az alsók porcosak. A porcos virágok sok porzójuk, sárga portokjaik hosszan kilógnak. A termő virágnak két bibeszála van, bibéje ecsetszerű. Termése 4–5 mm. átmérőjű: négy hártyás éle van, lapjai erősen ráncoltak. Terem napos, szikár helyeken, főleg hazánk déli felében.

HatóanyagaiSzerkesztés

Triterpéneket (urzolsav, tormentinsav, tormentozid), fenolkarbonsavakat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, illóolajokat tartalmaz.

FelhasználásaSzerkesztés

A fűnek levelei, gyökere a legrégibb idők óta vérhasnál, véres vizeletnél, hasmenésnél, vérhányásnál, külső vérzéseknél hatásosan és eredményesen használnak. Vérhasnál a fűnek leveleit vörös borban főzik. (2 gr. levél egy deci borban.) Ugyanígy használandó hasmenésnél. Reggel, este kortyonként! egy csészével. Vérhányásnál a gyökér porát mézzel vegyítve használják. Négy kávés kanállal a mézes porból, egy napra elegendő. Külső vérzéseknél vagy a leveleket rakjuk, vagy a gyökér porát hintjük rá, a sebes helyre. Borok ízesítéséhez is felhasználják. Az állatgyógyászatban is hasznosítják.

ForrásokSzerkesztés

  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1  
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349