Csajandai gázmező
A csajandai gázmező (oroszul: Чаяндинское газовое месторождение [Csajangyinszkoje gazovoje mesztorozsgyenyije]) az 1980-as években felfedezett hatalmas szénhidrogénmező Oroszországban, Kelet-Szibériában, Jakutföld délnyugati részén. Kiaknázása a 2007-ben elfogadott oroszországi ún. keleti gázprogram (Vosztocsnaja gazovaja programma) része. A folyamatos gáztermelést 2019 végén kezdték meg.
Elhelyezkedése szerkesztés
A Léna és a Viljuj közötti területen, Lenszk kikötővárostól kb. 150 km-re nyugatra található. Közigazgatásilag Jakutföld Lenszki járásához és kisebb részben a Mirniji járáshoz tartozik. Kb. 50 km széles és észak-déli irányban 150 km hosszú területet foglal magába. Északi határa Mirnijtől kb. 250 km-re délnyugatra húzódik.[1]
A gázmezőt a Csajanda folyóról, a Nyuja bal oldali mellékfolyójáról nevezték el (oroszul: Чайанда vagy Чаянда, hossza 146 km).[2]
Készletei, hasznosítása szerkesztés
A 2018 elején rendelkezésre állt adatok szerint a gázmező 1,2 trillió m³ kitermelhető földgázt (metántartalma 86%), 43,9 millió tonna kőolajat, 17,6 millió tonna gázkondenzátot, valamint nagy mennyiségű héliumot tartalmaz. A gáztartalmú rétegek 1500-1900 m mélyen húzódnak. A termelés teljes kapacitását a negyedik évben érik el, összesen 335 gázkúttal. Akkortól húsz éven át a gázmezőn évi 25 milliárd m³ gáz, 3,27 millió tonna olaj és 0,4 millió tonna gázkondenzát felszínre hozását tervezik.[3]
Itt épül ki a jakutföldi földgáztermelés központi bázisa. A földgázt a Szibéria Ereje (Szila Szibiri) elnevezésű távolsági csővezetéken továbbítják felhasználásra az orosz Távol-Keletre, és onnan legnagyobb részét Kínába. A folyamatos gáztermelés a csővezeték hivatalos üzembehelyezésével egyidőben, 2019. december 2-án kezdődött meg.[4]
Története szerkesztés
Eredetileg úgy tervezték, hogy a kitermelési engedély megszerzését versenyeztetéshez kötik. Az aukciót előbb 2005-re, majd 2006 második felére tűzték ki. A Gazprom vezére azonban közbenjárt Mihail Fradkov akkori kormányfőnél, és végül a koncessziót 2008. április 16-án az óriás gázipari cég versenyeztetés nélkül, nagy összegű kompenzációt fizetve kapta meg. A geológiai, geodéziai feltárás elvégzése és a gázmező műszaki terveinek jóváhagyása után, 2015-ben kezdték meg a kísérleti kutatófúrások lemélyítését.
Ezen a vidéken a föld akár 170–180 m mélységig állandóan fagyott állapotban van. A permafroszt körülményei között a fúráshoz különleges sós oldatot használnak.[5] 2019 elejéig 143 termelő gázkút fúrását végezték el. Előzőleg és közben is nagy erőkkel folyt az ipari központoktól távol eső, tajgával borított terület előkészítése, az utak, az infrastruktúra és a munkavégzés elemi feltételeinek megteremtése. A munkásoknak konténervárosokat létesítettek a kitermelés helyszínein. A transzszibériai vasútvonalon fekvő kikötővárosba, Uszty-Kutba érkezett felszerelést, nehézgépeket, darukat, stb. télen a keményre fagyott földön kialakított, kb. 800 km hosszú úton teherkocsikkal szállították a helyszínre; nyáron a Lénán uszályok vitték Lenszk kikötőig és onnan tehergépkocsikkal tovább a mocsaras tajgába vágott 150 km-es úton. A vezetékekhez szükséges csöveket szintén hajón szállították.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Чаянда на пороге добычи (Amurszkaja Pravda, 2015-09-04. Hozzáférés: 2019-06-23)
- ↑ Csajanda (orosz nyelven). Oroszország Állami Vízregisztere
- ↑ "Сила Сибири" и другие места силы "Газпрома" Archiválva 2019. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (Interjú V. A. Markelovval, a Gazprom igazgatóságának elnökhelyettesével. Vestifinance.ru, 2018-04-28. Hozzáférés: 2019-06-20)
- ↑ Разговор по прямому трубопроводу Путин и Си Цзиньпин запустили газопровод «Сила Сибири» (Kommersant.ru, 2019-12-02)
- ↑ Чаянда на пороге добычи (Amurszkaja Pravda, 2015-09-04)
Források szerkesztés
- Csajangyinszkoje mesztorozsgyenyije Archiválva 2019. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (Gazprom.ru, hozzáférés: 2019-06-16)
- Csajanda (Neftianka.ru, 2017-09-19. Hozzáférés: 2019-06-16)
- Pokorenyije Csajandi (Amurszkaja Pravda, 2014-10-28. Hozzáférés: 2019-06-21)
