Csao Kao

Csao Kao Csin Si Huang-ti uralkodása idején, Hu-haj herceg nevelője, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a császár halálát követően félreállítsa a jogos trónörököst, és a neveltje legyen az új uralkodó. I. e. 207-ben a második császárt is öngyilkosságra kényszerítette, majd a Csin-dinasztia harmadik, ugyancsak általa trónra segített uralkodója, Ce-jing még ebben az évben meggyilkolta. Alakja későbbi történetírói hagyományba és az irodalomban aljas, korrupt és hataloméhes eunuchként jelenik meg.

Csao Kao
趙高
Született?
Csao 趙 állam (ókori Kína)
Elhunyti. e. 207
Hszienjang, császári palota
ÁllampolgárságaCsin-dinasztia
NemzetiségeCsao 趙 állambeli
Csin 秦 alattvaló
Foglalkozásaa herceg nevelője,
császári főtanácsadó
TisztségeGrand Chancellor
Halál okamerénylet
A Wikimédia Commons tartalmaz Csao Kao
趙高
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Csao Kao
Kínai átírás
Hagyományos kínai趙高
Egyszerűsített kínai赵高
Mandarin pinjinZhào Gāo
Wade–GilesChao4 Kao1

Csao Kao életéről és a Csin-udvarban végzett tevékenységéről a nagy történetíró, Sze-ma Csien tudósít művében. Igaz, hogy A történetíró feljegyzéseiben Csao Kao nem rendelkezik önálló fejezettel, de a hozzá szorosan kapcsolódó Csin-kori személyek életrajzai számos hasznos információt tartalmaznak vele kapcsolatban. Épp ezért jelenleg, Csao Kao élete elsősorban a Csin Si Huang-ti életrajzát tartalmazó 6.,[1] valamint az Li Sze főminiszter és Meng Tien tábornok életrajzát tartalmazó 87.[2] és 88.[3] fejezetek tartalma alapján rekonstruálható.

Származása és családja

szerkesztés

Csao Kao családja - miként családnevük is mutatja - eredetileg a Csao 趙 államot i. e. 403-ban megalapító uralkodói családdal állt rokoni kapcsolatban. Csao Kao születési dátuma ugyan nem ismert, de a történeti források annyit elárulnak, hogy már az ő életében a családját - valami, pontosan meg nem nevezett bűn miatt - kollektív büntetéssel sújtották. Büntetésképpen Csao Kao fivéreit kasztrálták. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy vajon Csao Kao maga is elszenvedte-e a kasztrációt jelentő büntetést, de a későbbi történeti hagyomány egybehangzóan eunuchként hivatkozik rá.

A Csin udvarban

szerkesztés

Amikor Csin állam i. e. 222-ben elfoglalta Csao államot, Csin Si Huang-ti felfigyelt Csao kiváló képességeire és egyik fia, a későbbi második császár, Hu-haj mellé vette tanárnak, hogy a herceget „büntetőjogi rendelkezésekre és a törvénykezés tevékenységére” (jü lü ling fa si 獄律令法事) oktassa. Az első császár idején hivatalosan „a császári hintók felvigyázóinak parancsnoka” (csung-csö fu-ling 中車府令) rangban szolgálta az uralkodót.[4]

A második császár trónra segítése

szerkesztés

Csin Si Huang-ti i. e. 210-ben körutazásra indult a Keleti-tenger partjára, amikor útban hazafelé, távol a fővárostól, Sacsiuban 沙丘 szeptember 10-én elhunyt. Főminisztere, Li Sze azonban a saját kedvére szerette volna elrendezni az utódlás dolgát, ezért úgy döntött, hogy amíg a fővárosba nem érnek, titokban tartja a császár halálát. A holttestet egy szekérre rakatta, és a Hszienjangba hat hétig tartó út során mindenben ő intézkedett a császár nevében. Az uralkodó haláláról, csak Csao Kao, a neveltje Hu-haj herceg, és még 5-6 udvaronc tudott.[4]

Ezt megelőzően, amikor a császár megérezte közelgő halálát, egy levelet írt legidősebb fiának, a trónörökös Fu-szu hercegnek, amelyben kérte, hogy intézkedjék a temetését illetően. Ezt a levelet a császár, a hitelességet igazoló pecsétjével együtt Csao Kaora bízta. Li Sze és Csao Kao azonban meghamisították a levelet, és a császár nevében felszólították az ekkoriban az Ordosz vidékén katonaként szolgáló herceget, valamint annak barátját, a császárt rendíthetetlen hűséggel szolgáló Meng Tien tábornokot, hogy elkövetett bűneik miatt hajtsanak végre öngyilkosságot.[4]

A fővárosba visszatérve eltemették a császárt a Li-hegynél lévő mauzóleumába, majd pedig a húsz esztendős, apjánál is zsarnokibb természetű Hu-haj herceget ültették a Csin-dinasztia trónjára.[4]

Leszámolás Li Szevel

szerkesztés

Az új császár trónra lépését követően kinevezte egykori mentorát, Csao Kaot „?”nak(lang csung ling 郎中令). Csao Kao és a főminiszter, Li Sze között azonban elmérgesedett a helyzet a kettejük között kialakult hatalmi rivalizálás miatt. Mivel Csao Kao volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő főminiszterrel szemben.[5][6] Nyilvánvalóan Csao Kao sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

„Apám egy kis ország királyaként kezdte, és egy birodalom alapítója lett. Visszaverte a barbárok támadását, békét teremtett, és palotákat épített diadala örömére... Én alig két éve uralkodom, és a birodalmat mindenfelől rablók fenyegetik... Te nem teljesítetted az első császár utolsó kívánságát, és engem sem szolgálsz hűséggel. Nem vagy méltó a hivatalodra![7]

Csao Kao, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával - kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául - végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős Li Szet is kivégeztette annak teljes családjával együtt harmadíziglen.[8] Li Sze kivégzésére a főváros piacterén került sor „az öt büntetésnek” (vu-hszing 五刑) nevezett módon.[9] A sors fintora, hogy ezt, a kínzással egybekötött kivégzési formát korábban épp Li Sze „reformálta meg”, amely ekkoriban abból állt, hogy az először az elítélt orrát vágták el, ezt követően a karjait és a lábait, majd pedig a kasztrálását követően, derékban kettévágták.[10]

Ce-jing trónra segítése

szerkesztés

A Li Sze halálával megüresedett hivatalát Csao Kao vette át, így ő lett a felkelésekkel sújtott, a széthullás szélére sodródott Csin birodalom új főminisztere (csung-cseng-hsziang 中丞相).

A császár nem törődött a felkelés során a palotába sorra érkező kedvezőtlen hírekkel. Szobájába zárkózott, és csak bizalmasával, Csao Kaoval konzultált. Baljós álmok gyötörték, és feltehetően pszichés problémákkal küzdött. A palotabeliek és hivatalnokai alig látták őt, nevében új főminisztere járt el. Amikor ez elégedetlenséget szült a palotában, Csao Kao, hogy megerősítse dominanciáját az udvaroncok között, rávette őket, hogy a császárnak ajándékozott szarvasról ők is állítsák azt, hogy valójában egy ló. Az ifjú császár bár kezdetben ellenkezett, de végül beismerte, hogy a szarvas csakugyan egy ló, és meggyőződött arról, hogy hallucinációk gyötrik.[11] A saját személye és birodalma végső összeomlása előtt, bátor és vakmerő lépésre szánta el magát: menesztette az összes eunuchot, köztük Csao Kaot is. Csao Kao válaszlépésként ekkor emberivel közösen elfoglalta a palotát, és öngyilkosság elkövetésére kényszerítette a császárt.[12]

Csao Kao a második császár halálakor, annak unokaöccsét, az első császár egyik unokáját, Ce-jinget 子嬰 ültette trónra.[13]

Ce-jing nem viselte a huang-ti 皇帝, „császár” címet, mint nagybátyja, a második császár, és nagyapja, a dinasztiaalapító első császár, hanem csak a „Csin királya” (Csin vang 秦王) címen uralkodott. Szerepe leginkább csak formális volt az ekkora már a teljes széthullás szélén álló birodalom fővárosában, Hszienjangban.[14]

Az új uralkodó pár nappal a trónra lépését követően betegséget színlelve a hálótermébe hívatta Csao Kaot, akit néhány eunuchja segítségével saját kezűleg döfött le.[15]

  • Csao Kao alakja számos későbbi irodalmi alkotásban felbukkan. Egyike azon aljas, korrupt és hataloméhes hivatalnokok archetípusának, akik a kínai történelem során az uralkodó és a birodalom vesztét okozták. Mind közül talán a legismertebb és legnépszerűbb történet az a pekingi opera, melynek címe: „Az univerzum kardja” (Jü-csou feng 《宇宙峰》). Ebben Csao Kao és a második Csin császár történetét dolgozzák fel, melynek érdekessége, hogy Csao Kao lánya, egy bizonyos Csao Jen-zsung 趙艷容 jelentős szerepet kap, aki egyébiránt más, történeti forrásban nem jelenik meg.[16]
  • A történetíró feljegyzéseiben megörökített „cse lü vej ma 指鹿為馬”, vagyis „a szarvast lónak nevezni” történetre használt kifejezés egy afféle szólásmondássá (cseng-jü 成語) vált a kínai nyelvben, amelyet akár szóban, akár írásban olyan helyzetekben használnak, amikor valaki a dominanciáját kinyilvánítja mások felett.[17]

Megjegyzések

szerkesztés
  1. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  2. Lásd:《李斯列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  3. Lásd:《蒙恬列傳》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  4. a b c d Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  5. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  6. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  7. Paludan 2009 27. o.
  8. Paludan 2009 27. o.
  9. Salát 2013 250. o.
  10. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  11. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  12. Paludan 2009 27. o.
  13. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  14. Bodde 2008 84. o.
  15. Lásd:《秦始皇本紀》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  16. Lásd:《宇宙峰》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)
  17. Lásd: calling-a deer a horse (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 22.)

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés