Wikipédia

Csaplár Gábor

magyar közgazdász, üzlerember

Csaplár Gábor (Pestszenterzsébet, 1935. július 5. –) az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) első elnöke.

Csaplár Gábor
Született1935. július 5. (88 éves)
Pestszenterzsébet
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
KitüntetéseiKlauzál Gábor-díj (1994)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

A II. világháború végén, 1944 tavaszán családja nehéz körülmények közé került, mivel a főváros első légitámadása során Pestszenterzsébet központjában álló családi házukat találat érte, s ettől kezdve nehézzé vált a megélhetésük. Édesapja a városnál raktárosként dolgozott, míg édesanyja háztartásbeli, előtte bolti pénztáros volt. A lakás romos volta miatt Adács (Heves megye) községbe költöztették a családot, ahol 1944. április–1947. október között éltek, majd visszaköltöztek Pesterzsébetre (a háború után a város névét megváltoztatták), ahonnan édesapa munkája miatt 1948 nyarán a család Soltvadkertre költözött.

Tanulmányai szerkesztés

Elemi (majd általános) iskolai osztályait 1941–1944 között Pestszenterzsébeten, 1944–1946 között Adácson, 1946–1948 között ismét Pesterzsébeten (város névváltozás történt) és végül 1948–1949-ben Soltvadkerten fejezte be. A gimnáziumi tanulmányait 1949–1953 között Kecskeméten végezte, ahol a Katona József Gimnáziumban érettségizett 1953 júniusában. Jeles érettségi ellenére nem nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre felvételt, és azonnal 18. évének betöltése után behívták 1953. szeptemberben katonai szolgálatra. (Érvénybe lépett az új hadkötelezettségi törvény) Az 1956. októberi forradalom után 1956. november 20-án leszerelt. Mivel szakmai végzettsége nem volt, segédmunkásként dolgozott 1957. januártól. Négy év tanulási kihagyás után – 1960 szeptemberétől a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (ma: Corvinus Egyetem) Belkereskedelmi Karán tanult ahol 1965-ben államvizsgázott, majd egyetemi doktorátust szerzett közgazdaságtanból 1967-ben. Négy év után 1971-ben kezdte az orosz nyelvet tanulni az Idegennyelvi Továbbképző Központban (Budapest, Rigó utca), ahol 1974-ben tett nyelvvizsgát.

Családja szerkesztés

Időközben 1957. elején megházasodott, egy fiúgyermekük született, aki elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát, majd a katonai szolgálat letöltése után esti tagozaton a Budapesti Corvinus Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát szerzett. Felesége gimnáziumi és közgazdasági technikumi érettségivel rendelkezik. Két unokája és két dédunokája van.

Üzleti tevékenysége szerkesztés

Segédmunkás, raktáros, boltvezetőhelyettes, áruforgalmi előadó volt 1957–1963-ig a Szerelvényértékesítő Vállalatnál. 1963. novembertől 1974. júniusig a Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemfejlesztési- és Szervezési Főosztályán főelőadó, aki a ruházati- és iparcikk szakmában részt vett az önkiszolgáló módszer további elterjesztésében - az élelmiszer kiskereskedelemben már jól bevált értékesítési módszerek példája alapján – annak meghonosításában.

Majd megpályázta a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat közgazdasági főosztályvezetői állását, amit elnyert. Ezt a munkakört 1978 márciusáig töltötte be. Mint közgazdász a textilipari nagyvállalatnál az egyetemen tanultakat jól hasznosította: a termelés export hatékonyságának növelése, a munkatermelékenység bérügyi alátámasztására, a rostlentermeléstől a len szövet előállításának gazdaságossága terén, új utakat indított el az akkor nemrég átszervezett ipari nagyvállalatnál. (Erről a Népszabadság 1975. február 7.-i számában „Új vezetők, új gondolatok” címmel jelentetett meg cikket.)

A Belkereskedelmi Minisztérium felfigyelt korábbi munkatársára, s 1978. március 16-tól kinevezte a Bútorértékesítő Vállalathoz kereskedelmi igazgatónak, amely beosztást 1981. december 31.-ig töltötte be. A bútoripari rekonstrukció következtében a többlettermelést szervezettebb keretek között szükséges volt értékesíteni, ezért a budapesti bútorkereskedelmi hálózat megerősítésében tevékenykedett, „levezényelte” a fővárosi irányító szervezet és a minisztériumi döntés alapján a szervezeti és hálózati munka alapvető fázisait.

A kormány döntése alapján szervezeti átalakítással szándékozták a gazdasági versenyt lehetővé tenni a bútorkereskedelemben. Az addigi egyetlen országos szakvállalatból két céget alapított az állam, melynek egyike, a Bútorkereskedelmi Vállalat vezérigazgatójává nevezték ki 1982. január 1-vel. Ezt a beosztását (később a Royal Bútorkereskedelmi Rt. elnök-vezérigazgató) 1995. december 30.-ig (saját kérésű) öregségi nyugdíjazásáig látta el.

A rendszerváltozás előtt 1986. februárban javaslatára – a magyar kereskedelemben először – Ingvar Kamprad IKEA bútorkereskedelmi cég svéd tulajdonosával tárgyalást kezdeményezett Budapesten. Ennek keretében 1990. március 21-én megnyílt – közös tőkével épült - IKEA Áruház a zuglói Örs vezér téren, a Sugár üzletközpontban. Ezzel a tevékenységgel először létesült a kelet-közép-európai régióban magyar - svéd tőkével lakberendezési szakáruház - magyar ötlet alapján - hazai kezdeményezésre. A világon, négy földrészén 18 országban ez volt a 81. létesítmény, első vegyes vállalati formában. Az együttműködési szerződés aláírásakor (1988. január 7.) szerepelt, hogy a magyar fél 1-2 éven belül /svéd valutában/ részét eladja az IKEA-nak, s így a közös áruház átkerült a svéd cég birtokába az akkori ÁVÜ engedélye alapján.

Nyugdíjazása után a szakképzés területén tevékenykedett: oktatott vezetés elméleti és gyakorlati kérdésekben 5 évig. Majd fokozatosan a kereskedelem területén részt vett a szakképzés ellenőrzésében és vizsgáztatásában. Ezt a tevékenységét megszüntette 75 éves korában.

Közéleti tevékenysége szerkesztés

A hazai kereskedelmi cégek 1990. április 23-án megalakították az Országos Kereskedelmi Szövetséget (OKSZ), első elnöke 6 évig dr. Csaplár Gábor lett. A Magyar Gazdasági Kamara (a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara MKIK jogelődje) egyik alelnökévé választották 1992-ben.

Felismerve a piacgazdaságon alapuló új gazdasági rendszer követelményeit, az OKSz-t 1992-ben javaslatára felvették az Európai Bútorkiskereskedelmi Szövetség (FENA Brüsszel) tagjai közé: elsőként a rendszerváltoztató kelet-közép-európai országok közül, ahol nyugdíjazásáig az elnökség tagja volt.

Források szerkesztés

  • Dr. Raátz Judit; lektor: Csaplár Gábor Dr.: Kommunikáció; A kereskedelmi szakképzés számára. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 2001. 2002. 2044.
  • Dr. Csaplár Gábor Kereskedelmi szakmai és szervezési ismeretek (segédlet) Európai Üzleti Polytechnikum és Nemzetközi Szakközépiskola (tananyag jegyzet)

Hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csaplár_Gábor&oldid=26436331”