Csapody Miklós

(1955) magyar újságíró, politikus, országgyűlési képviselő

Csapody Miklós (Sopron, 1955. szeptember 8. –) magyar irodalomtörténész, újságíró, politikus, országgyűlési képviselő. Politikai pályafutása során a Magyar Demokrata Fórum tagja volt kilépéséig, illetve 1990 és 2010 között országgyűlési képviselő. Fő szakterülete a határon túli magyarság volt.

Csapody Miklós
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1955. szeptember 8. (68 éves)
Sopron
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaNagy Katalin
SzüleiCsapody István, Priszinger Mária
Foglalkozásairodalomtörténész, újságíró, politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 2006. május 15.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (2005. január 24. – 2006. június 19.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (2006. május 16. – 2009. március 19.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (2009. január 26. – 2010. május 21.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (2009. március 20. – 2010. május 13.)
IskoláiJATE-BTK

A Wikimédia Commons tartalmaz Csapody Miklós témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jómódú értelmiségi polgári családban született. Édesapja, dr. Csapody István (1930-2002) többgenerációs soproni polgár családból való, nyugalmazott botanikus, természetvédelmi felügyelõ, címzetes egyetemi tanár. Édesanyja, Priszinger Mária (1935) jómódú sopronszécsényi gazdacsaládból származott, nyugdíjazásáig óvónõként dolgozott.[1] Mindketten hitüket gyakorló római katolikusok, gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. Apai nagyapja dr. Csapody József (1898-1975) soproni középiskolai tanár,[2] nagyanyja Scheffer Ilona (1893-1979) volt.[3]

Szülei az 1956-os forradalom után egy évre Ausztriába emigráltak. Ezután hazatértek, Csapody Miklós itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait. A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, 1974-ben. Ezután a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsésztudományi karán végzett, magyar nyelv és irodalom, történelem és 20. századi magyar irodalom szakon, 1979-ben. Már az egyetemen kialakult irodalmi érdeklődése, szerkesztette az egyetemi lapot is. Sorkatonai szolgálatot nem teljesített.

Miután végzett, a Művelődési Minisztérium Irodalmi Főosztályának előadója, majd főelőadója lett. Munkaterülete az irodalmi folyóiratok, elsősorban a vidéken szerkesztett lapok elemzése volt.

1981-től sorozatossá váltak konfliktusai az akkori kultúrpolitikai vezetéssel, mígnem 1982-ben a Tiszatáj egy Erdéllyel foglalkozó cikke miatt eltávolították állásából.

1983-ban az Országos Széchényi Könyvtárba került, ennek 1989-ig volt alkalmazottja. Közben, 1988-ban Soros-ösztöndíjjal három hónapot töltött a müncheni Délkelet-európai Intézetben. 1989 októberében munkalehetőséget kapott: a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságán lett előbb tanácsos, majd decembertől 1990. májusig főtanácsos. A felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi magyarsággal való kapcsolattartás volt a feladata.

Nős, felesége a kolozsvári származású Nagy Katalin. Német nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett.[4]

A politikában

szerkesztés

Az 1980-as évek közepén részt vett a lakiteleki találkozón, és az MDF alapító tagja volt. Az 1990. évi országgyűlési választáson Budapest 15. számú választókerületében képviselővé választották. Az Országgyűlésben a külügyi állandó bizottságban és a Bős–nagymarosi vízlépcsővel foglalkozó ideiglenes bizottságban tevékenykedett, az IPU magyar csoportjának vezetőségi tagja volt.

Az 1994. évi országgyűlési választásokon újra Budapest 15. sz. választókerületében indult, s ismét mandátumot szerzett. A parlamentben a külügyi állandó bizottságban dolgozott. 1996. április 15-éig a környezetvédelmi állandó bizottság, azon belül a turisztikai és idegenforgalmi albizottság tagja volt, április 16-ától a foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottság munkájában vett részt. A kulturális bizottság keretében működő millecentenáriumi, illetve millenniumi albizottság állandó meghívottja volt.

Az 1998. évi választásokon ismét hozta a körzetét, ekkor kormánypárti politikusként politizált. A 2002-es választásokon még tudott győzni az egyéni körzetében, de 2006-ban már csak listáról került be.

Az MDF-ben zajló sorozatos kizárások ellenére is soká hű maradt pártjához, majd 2010. március 23-án bejelentette kilépését, illetve politikai pályafutásának végét. Ennek oka, hogy nem kapott helyet a párt országos listáján a 2010-es országgyűlési választásokon, valamint megromlott a viszonya a párt elnökével, Dávid Ibolyával.[5] Emiatt az MDF csak nehezen tudott fővárosi listát állítani.[6][7]

  • Bódy Gábor: Tüzes angyal. V. Brjuszov nyomán; szerk. Csapody Miklós; Magvető, Bp., 1987 (JAK füzetek)
  • Értelem és remény. Vasárnapi jegyzetek, 1993–1998; Antológia, Lakitelek, 1998
  • Cseh Gusztáv, 1934–1985; szerk. Csapody Miklós; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 1998
  • "Budapest, életem akadémiája". Emléksorok Páskándi Gézáról, 1933–2003; Korona, Bp., 2003
  • "A világban helytállani...". Bálint Sándor élete és politikai működése, 1904–1980; Korona, Bp., 2004
  • "Nehéz útra keltem...". Beszélgetések Bálint Sándorral; szerk. Csapody Miklós; Bába, Szeged, 2004
  • A díszmagyar. Jegyzetek, esszék, tanulmányok; Korona, Bp., 2006
  • Kommunista terror – katolikus ellenállás. Szentimreváros élő öröksége; Dél Budáért Alapítvány, Szentimreváros [Bp.], 2006
  • Erdélyi féniks. Tanulmányok és kritikák; Korona, Bp., 2007
  • Késői ünnep. Tanulmányok és kritikák; Korona, Bp., 2008
  • Begyöngy élet; Kossuth, Bp., 2009
  • Egy nemzedék iskolája. Az Erdélyi Fiatalok, 1929–1933; Korona, Bp., 2009
  • Csapody István: Pályám emlékezete 1-2.; leírta, szerk. Csapody Miklós; Csapody Miklós, Bp., 2010
  • Politika és történetírás. Jakabffy és Mikó. Eszmetörténeti tanulmányok; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2012
  • Bálint Sándor, 1904–1980. Életrajz; Akadémiai, Bp., 2013 (Az Eszterházy Károly Főiskola Történelemtudományi Doktori Iskolája közleményei)
  • Cseh Gusztáv; Exit, Kolozsvár, 2013
  • A Bánffy-misszió. Bukarest, 1943; Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutató Központ, Bp., 2014
  • Bánffy Miklós kettős küldetése. Bukarest, 1943. Politika és diplomácia; Polis, Kolozsvár, 2015
  • Szakralitás, tudomány, művészet. Bálint Sándor munkássága, 1940–1980. Kapcsolatok, pályarajz, levelek, 1-2.; Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutató Központ–NKE Szolgáltató Nonprofit Kft., Bp., 2015–2017
  • A Magyar PEN Club története, 1926–2016, 1-2.; Magyar PEN Club, Bp., 2016
  • A címeres halott. Esszék, tanulmányok; Exit, Kolozsvár 2018
  • Díjak könyve. Trianontól máig. Állami és más fontosabb irodalmi-művészeti díjak, kitüntetések, elismerések a díjazottak adattárával, 1919–2019; Magyar PEN Club, Bp., 2018
  • Az "irányított nyilvánosság" és a "szerkezet megváltoztatása" Magyarországon. Hat kultúrpolitika-történeti esettanulmány az 1970-80-as évek irodalmi közéletéből; Médiatudományi Intézet, Bp., 2018 (Médiatudományi könyvtár)
  • Díjak könyve. Trianontól máig. Állami és más fontosabb irodalmi-művészeti díjak, kitüntetések, elismerések a díjazottak adattárával, 1919–2019; főszerk. Szőcs Géza; 2. jav. kiad.; Magyar PEN Club, Bp., 2019
  • A mi szagláraink. Irodalmi élet, politika és állambiztonság, 1974–1989; Magyar Napló, Bp., 2019
  • Szakralitás és esztétikum. Bálint Sándor és a művészetek; Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány, Szeged, 2020
  • A népi, a szent és a művészi. Bálint Sándor és a képzőművészet; BSÖ Alapítvány, Szeged, 2021 (A Dél-Alföld szellemi öröksége)
  • A világ mibennünk. Tanulmányok, esszék; Magyar Napló, Bp., 2022