Csató Pál

magyar író, publicista

Csatószegi Csató Pál (Sarkad, 1804. január 7.Pozsony, 1841. február 15.) író, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező és a Kisfaludy Társaság rendes tagja.

Csató Pál
Csató Pál.jpg
Született

Sarkad
Elhunyt 1841. február 15. (37 évesen)[1][2]
Pozsony
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász,
író,
publicista
A Wikimédia Commons tartalmaz Csató Pál témájú médiaállományokat.

SzármazásaSzerkesztés

Apja Csató Pál erdélyi székely földbirtokos, anyja visontai Kovács Róza.

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja ősi birtokát, Csatószeget végleg elhagyva katona lett, később gazdatiszt volt Magyarországon, utóbb Sarkadon, ahol ifjabb Csató Pál született. Iskoláit Nagyváradon járta, a filozófiai két kurzus után növendék pap lett az egri érseki megyében és a pesti központi papnevelő házba küldetett és itt járta a teológiai folyam három első évét. 1823 októberében elhagyta a papi pályát és 1824-től 1826-ig jogot hallgatott. Megtanulta a német, angol, olasz és francia nyelvet és rengeteget olvasott. Előkelő házakban nevelősködött: 1826-tól 1828-ig Batthyány Kristóf gróf Károly fia mellett; aztán egy évig Bécsben Chernel Ferenc udvari ágens házánál; növendékeivel megfordult Grazban is. Teleki József gróf 1831 márciusában akadémiai írnokká nevezte ki és 1832. március 9-én levelező taggá választották. Ekkoriban az irodalomnak élt és Helmeczy Mihály Jelenkor című lapjának szerkesztésében vett részt. Miután Pesten nem volt képes fenntartani magát, 1834 elején Világosra ment Bohus János házához nevelőnek, de még abban az évben egyik tanítványa meghalt és újra állástalan lett. Feljött Pestre és 1835 elején Munkácsy Rajzolatokjához szerződött segédszerkesztőnek. Csak negyed évig maradt Munkácsy mellett, mivel összeveszett vele. Ezután az első magyar drámabíráló választmány munkálataiban vett részt: javított, bírált, fordított és írt; 1836. december 26-án a bizottság jegyzőjévé választatott. 1836. augusztus 9-én feleségül vette Gelle Karolinát, Gelle Károly rozsnyói királyi és püspöki ügyész leányát. 1837. február 9-én a Kisfaludy-társaság vette föl tagjai sorába. 1837 végén Orosz József Pozsonyban megjelent Hirnök című lapjánál volt segédszerkesztő. Részt vett az 1839. június 2-ai pozsonyi országgyűlésen báró Prandau révén a jelen nem levők egyik követeként. Fiatalon, 1841. február 15-én hunyt el Pozsonyban. A gyászbeszédet Nagy Elek mondta.

MunkáiSzerkesztés

  • Der kleine Ungar, oder Sammlung der zum Sprechen nöthigsten Wörter und Redensarten, nebst leichten Gesprächen für das geschäftliche Leben. Nach Aug. Ife. Pest, 1834. (Cs. P. betűk alatt. 2. kiadás. U. ott, 1845.)
  • Magyar és német beszélgetések, a két nyelven beszélni kezdők számára. U. ott, 1834. (A strassburgi ismeretes beszélgetések 25. kiadása szerint alkalmazva. Levraut után.)
  • A magyar nyelvbeli ragasztékok és szóképzők. Buda, 1834. (Koszorút nyert értekezés. Nyelvtudományi Pályamunkák I.)
  • Megházasodtam, vígj. 3 felv. U. ott, 1841. (Szinműtár II. 7. fűz., mely Fiatal házasok czímmel adatott Budán 1837. márcz. 4. és a nemzeti szinházban Pesten aug. 27., 1838. jan. 13. és 1840. 1842. 1845. 1849. 1852. 1856. 1857. és 1882-ben. Ism. Honművész 1837. 20. 71. sz., Főv. Lapok 1882. 196., Egyetértés 239. sz.)
  • Csató Pál szépirodalmi munkái. Kiadja a Kisfaludy-társaság. Bpest, 1883. (Az iró arczképével olajfestmény után Pollák Zs. által fára metszve és életrajzával Beőthy Zsolttól. Ism. Főv. Lapok 1882. 277. sz., Bud. Hirlap 1883. 44. sz., Bud. Szemle XLIII. 1885.)

Szerkesztette a Tudománytár IX–XII. kötetét 1836-ban Pesten.

Az irodalomban 1829-ben lépett föl, midőn a Tudományos Gyűjtemény melléklapjába, a Koszorúba, írt egy mesét és idillt és néhány Beranger-féle fordítást és közölt Szent Simoni álnévvel; ugyanazon évben «Kyss Sándor magyar nyelvész és munkái» c. cikke jelent meg a Magyar Kurirban (I. 4. sz.); továbbá nevelési cikket írt a Tudományos Gyűjteménybe (1830. I.); a Jelenkor legelső névtelenűl megjelent vezérczikkét is ő irta (1834. jan. 4.) és még számos más cikket, valamint a Társalkodó c. melléklapba is buzgón dolgozott, ahol a többi közt egy értekezése jelent meg a vaudeville-ről; 1834-től 1836-ig a Tudománytárba írt; részt vett a Közhasznu Esmeretek Tára kiadásában is; Bajza Aurórájának (1836.) és Kritikai Lapjainak munkatárasa volt), itt IV–VII. 1834–36-ban birálatai neve és C-1, *P., *** jegyek alatt), a Regélőben (1835.) utijegyzetei, az Emlényben (1841.) A tolvaj című 1 felvonásos dalos vígjátéka jelentek meg. A harmincas és negyvenes évek műsorának nem egy kedvelt darabját az ő átültetésében játszották színészeink; Gaillardet és Dumas Neslei torony-ját először 1835. nov. 4. adták elő Budán és 1836. ápr. 4. és 23. Debreczenben; Hugó Viktor Angelo-ját 1836. ápr. 18., jún. 21. Budán és 1837. aug. 30. nov. 16. Pesten; Scribe Örökkéjét 1836. febr. 25. és ápr. 22. Debreczenben, júl. 16. Budán és 1837. szept. 4. Pesten; Deinhardstein Garrick-ját 1839. ápr. 11. Pesten és egy Ligeti kastély c. német bohózat 1836. jún. 26. s jún. 4. Budán és 1837. ápr. 19. Debrecenben adatott és 1838. febr. 26. Pesten. Ism. Honművész 1837. 43. sz. A pozsonyi hirnökben kezdte meg erős tollharczát az Athenaeum és társlapja, a Figyelmező és azok szerkesztői (Bajza, Vörösmarty, Toldy) ellen, különösen a magyar hírlapok heti szemléjével (1837–40.). Elbeszélései az Aurórában (1834.). Társalkodóban (1935.), Rajzolatokban (1935.), Hajnal c. almanachban (1837–38.), Athenaeumban (1937.) és Emlényben jelentek meg.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Csató, Paul (BLKÖ)
  3. NUKAT

ForrásokSzerkesztés