Csehimindszent

magyarországi község Vas megyében

Csehimindszent község Vas megyében, a Vasvári járásban. Nagy szülöttje Tiszteletre méltó Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) bíboros, prímás, esztergomi érsek.

Csehimindszent
Mindenszentek római katolikus templom
Mindenszentek római katolikus templom
Csehimindszent címere
Csehimindszent címere
Csehimindszent zászlaja
Csehimindszent zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeVas
Járásvasvári
Jogállás község
Polgármester Fukszberger Imre Lóránt (független)[1]
Irányítószám 9834
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség360 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség23,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület15,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csehimindszent (Magyarország)
Csehimindszent
Csehimindszent
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 47″, k. h. 16° 57′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 47″, k. h. 16° 57′ 19″
Csehimindszent (Vas megye)
Csehimindszent
Csehimindszent
Pozíció Vas megye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehimindszent témájú médiaállományokat.
Mindszentek temploma és Kálvária
Mindszenty József szülőháza
Mesterházy kastély Potypusztán
Mesterházy kastély Potypuszta, légifelvétel

FekvéseSzerkesztés

A község Vas megye déli részén, a Kemenesháton, változatos domborzatú tájon fekszik, a folyó vízgyűjtőjén. Közigazgatási területe észak-déli irányban hosszan elnyúlik, így azt érinti a 8-as főút is. Belterületének legfontosabb útja a Batyk és Szemenye (a 7328-as út és a 8-as főút) között húzódó 7359-es út, de itt ér véget, az előbbibe csatlakozva a Csehi felől induló, rövidke 7382-es út is.

A falu lakott területe az egykori Katonák útjától délre fekszik a Széplaki-patak völgyében. A középkorban létrejött és egészen a 19. század végéig működő kapcsolatrendszerben a falu a Graz-Körmend-RábahídvégVasvárSümeg történelmi országút közelében helyezkedett el. A 8-as főút kiépítésével ez a kapcsolat elvesztette addigi jelentőségét és Graz-Körmend-Vasvár-SzékesfehérvárBudapest irányultság lett belőle.

Csehimindszent út menti település, azaz útifalu. A belterülettől leszakadva, önállóan fejlődött Potypuszta és Potyrózsa major. Mindkét majorban álló épületek műemléki védelem alatt állnak. A két épületegyüttes közül a falu és a 8-as főút között fekvő Potyrózsa major azonban mára elnéptelenedett.

A községnek jelenleg 3 zártkerti településrésze van, ezek közül a Nagyhegy, Bükföldi Szőlők továbbra is kertek és gyümölcsösök, míg a Kishegy mára már lakóterületté alakult át. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek és dombok kiváló vadászhellyé teszik elsősorban a szarvas tekintetében.

TörténeteSzerkesztés

A legkorábbi korok emléke az emberi jelenlétnek a településen 1877-ből származik, amikor Potypuszta közelében szőlőültetéskor kelta sírt találtak, a leletek a szombathelyi múzeumba kerültek. További régészeti kutatásra csak 1978-ban került sor a római katolikus templom műemléki helyreállítása kapcsán.[3] A község területén egykoron több lakott hely is volt, melyek közül számos már korán elnéptelenedett.

Poty neve régi magyar személynévből keletkezett, az Árpád-kori eredetű falu köznemesi birtok volt. Feltehetően már a török kor előtt elnéptelenedett. Régészeti maradványai a potypusztai víztoronynál kerültek elő. Potypuszta 1272-ben szerepel oklevelekben.[3]

Gönyök 1217-ben és 1409-ben említett falu a vasvári káptalané volt, minden bizonnyal már a török kor előtt elnéptelenedett. Emlékét a határ délnyugati szélén a Felső- és Alsó-Gönyök dűlő helynév őrzi.[3]

Mindszent nevét temploma védőszentjéről kapta. 1314-ben szerepel a falu először, ekkor a Vasvári család osztozkodott részein. Az 1314-es oklevél szerint a Mindenszentek templom a Vasvári közös kegyurasága alatt maradt. 1359-ben és 1372-ben is említettek az okiratok plébániát. 1690-ben teljesen romos a templom. Földesurai az Ostffyak voltak, akiknek itteni birtokaira 1436-ban Zsigmond magyar király adott új adománylevelet. A 16. század első felében a Dessewffy, a Polányi és a Török családok rendelkeztek itt birtokrészekkel, 1553-ban a falu házainak nagyobb része üresen áll a pestis miatt. A török időkben 1588-ban Pusztafalunak írták, amely csak 1678-ban települt újra. Plébániáját 1756-ban állították vissza. 1892-ben a településen élő kisnemesi családban született Mindszenty (Pehm) József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.[3]

A település 1909-ben közel állt ahhoz, hogy vasúti közlekedéssel is rendelkezzen: erre akarták vezetni az 1909-ben megtervezett Szombathely-Türje-Balatonszentgyörgy-vasutat, mely azonban pénzhiány miatt nem épült meg.

A község terjeszkedéséről és növekedéséről a katonai felmérések által nyújtott információk adnak segítséget. A legrégebbi településrész a Fő utca Petőfi utcai torkolatától délre elterülő területek. A következő szakaszban északi irányba nyúlt a falu, amelynek következtében egészen a mai temetőig terjeszkedett. A második világháborút követően az Arany János utca beépítése történt meg a kor divatja szerinti típusházas épületekkel.

A községben jelenleg körjegyzőség, óvoda, általános iskola, plébánia és zarándokház is működik. 2010-ben kezdődött el 208 millió forintból a szennyvíz-csatorna kiépítése, amelyhez a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól 176 millió forint támogatást nyert a település.[4] A községi csatorna és helyben épült tisztító átadására 2012. július 30-án került sor.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990-1994: Fukszberger Imre (SZDSZ)[5]
  • 1994-1998: Fukszberger Imre (SZDSZ)[6]
  • 1998-2002: Fukszberger Imre (SZDSZ)[7]
  • 2002-2006: Fukszberger Imre (független)[8]
  • 2006-2010: Fukszberger Imre (független)[9]
  • 2010-2014: Fukszberger Imre Lóránt (független)[10]
  • 2014-2019: Fukszberger Imre Lóránt (független)[11]
  • 2019-től: Fukszberger Imre Lóránt (független)[1]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,5%-a magyarnak, 1,1% németnek, 24,7% cigánynak, 0,3% románnak mondta magát (1,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 89,6%, református 2,5%, felekezet nélküli 3,6% (4,4% nem nyilatkozott).[12]

LátnivalókSzerkesztés

Mindszenty József emlékekSzerkesztés

A Fő utca 34. számú ház a községben született Mindszenty József szülőháza, ezt egy emléktábla is jelöli. A községben szobrot is emeltek az érsek emlékére. A plébánia épületében szálláshely és zarándokház található a Fő utca 40. alatt.

Mindenszentek római katolikus templomSzerkesztés

A Fő utca és Petőfi utca torkolatában álló templom korai elődjének első írásos említése 1314-ben volt. Egyike a Nyugat-Dunántúlon nyilvántartott 9 Mindenszentek templomának.[13] A templom története a falu történetével összeforrt. A 16. században elpusztult a falu és a templom. 1690-ben teljesen romos. Az 1698-as Kazó féle vizitáció szerint újjáépítették, zsindellyel fedték. Ekkor még nem volt tornya. Az 1758-as Visitatio már említi tornyát. Hajója ekkor cseréppel fedett. A kegyúr, Festetics József jóvoltából sekrestye, oratórium és kórus épült. Az 1978-as falkutatás után helyreállították, romanikus ablakot és déli kaput feltárták.[14] A templom belseje népies barokk, a főoltáron látható képet ifjabb Dorfmeister István festette.

Mesterházy kastély, PotypusztaSzerkesztés

A 18. században a tolnai gróf Festetics család volt itt birtokos, minden bizonnyal ennek valamelyik tagja emeltette Potypusztán azt a barokk stílusú kúriát, amiből kifejlődött a mai kastély.

Virág Zsolt Magyar Kastély lexikon, Vas megye kastélyai és kúriái címmel így ír az épületről: "A Festeticsek ezen ága (IV.) Pál és Károly személyében 1766-ban kapott magyar grófi címet, a "tolnai" nemesi előnevet a família 1746-ban kapta az uralkodótól. Festetics (IV.) Pál 1782-es halála után harmadik fiára, Festetics Jánosra szállt a baltavári uradalom részét képező Potypuszta, akitől a birtokot Rudolf nevű fia örökölte, ugyanis 1839-ben ő adta el a baltavári uradalmat a zalabéri Horváth családnak... ...A zalabéri Horváthok a birtokot kölcsönökkel terhelték meg, amelyet nem tudtak visszafizetni... 1870. július 20-án - két részre bontva elárvereztek... ...A birtokot 1871. július 17-én jegyezték Mesterházy nevére. 1876-78-ban Mesterházy (I.) Gyula a kúriát historizáló (eklektikus) stílusú kastéllyá építtette ki, oldalszárnyakkal és külön személyzeti lakásokkal bővíttette. Az addig téglalap alaprajzú rezidencia ekkor nyerte el mai U-alakját..."

1925-ben és 1935-ben is mankóbüki Balogh Aladárnét említették a rezidencia tulajdonosaként. A kastélyt 1929-ben felújították, új fürdőszobát alakítottak ki benne, és egy erkélyt helyeztek el a hátsó homlokzaton. 1945. után nem sokkal államosították.[15]

Az államosított kastély tulajdonjogát az állam 1952-ben átadta az Országos Szakszervezetek Üdülési Osztályának, amely ekkor helyreállította és gyermeküdülő céljára átalakította az épületet. Az intézmény 1973-ig önálló SZOT-gyermeküdülőként működött, amelyet ekkor szervezetileg a mikosszéplaki üdülővel vontak össze.[16] A kastély a rendszerváltozást követően magántulajdonba került. A leromlott állagú épület felújítása megindult, az ablakokat kicserélték. Az egykori angol stílusú parkjának nagy részét felosztották, megmaradt a tó és az ősparkból egy kislevelű hársfa.[15]

Magtár, PotyrózsamajorSzerkesztés

A 19. század végén virágzott fel Potyrózsa majorban a gazdasági élet. Ekkor létesült a magtár épülete is. A téglahomlokzatú, oromzatokkal ékesített épület jelenleg elhagyottan áll, küzd a természet elemeivel. Tetőzete több helyütt beszakadt, a növényzet már az épületben is kezd megjelenni. A belül boltíves földszintes helyiségek az egykori igényes tervezés bizonyítéka. A romos épület műemlék. A környezetében egykoron álló cselédházak és állattartó telep vélhetően elenyésznek, helyüket erdőterületek foglalják el.

ForrásokSzerkesztés

  1. a b Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 9.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. a b c d [Csehimindszent Község Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2006.]
  4. Erős D. Zoltán (2010. február 23.). Uniós támogatás a csatornázásokhoz. Vas Népe. (Hozzáférés ideje: 2010. február 23.)  
  5. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 3.)
  7. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  8. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  9. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 7.)
  10. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  11. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 9.)
  12. Csehimindszent Helységnévtár
  13. Valter Ilona. Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest: Sylvester János Nyomda, 141. o. (2005) 
  14. C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula. Vasi műemlékek – Szombathely. Szombathely: Sylvester János Nyomda, 81. o. (1983) 
  15. a b Virág Zsolt. Magyar Kastély lexikon, Vas megye kastélyai és kúriái. Budapest: Fo-Rom Invest, 45. o. (2004) 
  16. C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula. Vasi műemlékek – Szombathely. Szombathely: Sylvester János Nyomda, 81. o. (1983) 

További információkSzerkesztés