Csehország adórendszere központi és helyi adókat foglal magába. 2012-ben az adók a bruttó hazai termék (GDP) 33,8-át tették ki.[1] Az állam legfőbb bevételi forrásai a személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási hozzájárulás, általános forgalmi adó és társasági adó.

A személyi jövedelemadó egységesen a bruttó bér 15%-a; ehhez adódik 7% szolidaritási adó azok számára, akiknek a bére meghaladja az átlagbér 48-szorosát. (2015-ben az átlagbér évi 1 277 328 cseh korona).[2] A társasági adó kulcsa 2015-ben 19% volt.[2] A munkavállalásból származó, Csehországban megszerzett jövedelem többféle társadalombiztosítási hozzájárulás alapját képezi.

Az általános forgalmi adó általános kulcsa 2015-ben 21% volt.[2] 15%-os kedvezményes kulcs vonatkozik az alapvető élelmiszerekre, egyes gyógyszerekre és orvosi felszerelésekre, fűtésre, szociális lakbérre, újságokra, illetve 10% az áfa mértéke csecsemőételek, egyes gyógyszerek, könyvek, malomipari termékek és a gluténmentes diétához szükséges termékek esetében.[2]

Társadalombiztosítási hozzájárulások 2015-ben[2]

Biztosítás célja Munkavállaló Munkaadó
nyugdíjalap 6,5/8,5%[3] 21,5%
betegbiztosítási alap 0,0% 2,3%
foglalkoztatási alap 0,0% 1,2%
egészségbiztosítás 4,5% 9,0%
Összesen 11,0/13,0%[3] 34,0%

Történet szerkesztés

A 18–19. században a Cseh Királyság az Osztrák Birodalom egyik legiparosodottabb részeként az adóterhek jelentős részét állta. 1750-ben például a birodalom összes adóbevételének 32%-a származott Csehországból.[4]

Hivatkozások szerkesztés

  1. Revenue statistics - Czech Republic. oecd.org. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
  2. a b c d e Tax Card 2015: KPMG in the Czech Republic. kpmg.com. (Hozzáférés: 2016. április 4.)
  3. a b A magasabb kulcs akkor érvényes, ha az illető személy részt vállal a nyugdíjbiztosítás második pillérében.
  4. The Rise of Fiscal States: A Global History, 1500-1914. Cambridge University Press (2012) 

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Taxation in the Czech Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.