Csehy József (katona)

katona

Csehy József (Olgya, 1778. március 2.Orosz Birodalom, Ljuboml, 1812. szeptember 29.) katona.

Csehy József
Született1778. március 2.
Olgya
Elhunyt1812. szeptember 29. (34 évesen)
Orosz Birodalom, Ljuboml
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehy József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A pesti egyetemen tanult jogot, ahol Vályi András tanította magyar nyelvet. „Ő hozta csalóközi együgyű szóejtésemet a nyelv országos reguláira. Az ő útmutatásait és saját olvasásomat haszonra térítvén, még azon korban a fenn álló magyar Theátrom számára fordítottam vagy három játékdarabokat, mellyek meg is jelentek a színen” – írta később Kazinczy Ferencnek.[1] Diáktársa, a jászberényi Mihálkovics József szerint attól fogva „a magyar litterátort, úgy a litteratúrát enthusiasmussal, kedvelte, ha el kerülhette, soha más nyelven nem szólott, és szólásában magyar puritanismust affectált".[2]

Eközben hat egyetemi diáktársaival (Mérey Sándor, Mihálkovics József és mások) 1794-ben magyar irodalmi társaságot alapítottak. „Egy kisded magyar társaság formálta magát, mellynek ha (iskolásan szólván) objective nem vala is látszatja, de subjective hasznos volt, minekutána nagyobb előmenetelt tehetett ki-ki e huzamos munkásság és közös belátás segedelmével, mint sem magára bízva"[1] – írta. Irodalmi kapcsolatait országos szintre is kiterjesztette. Mihálkovics szerint „valaki azon időpontban Pesten s Budán tudós embernek tartatott, Csehy azokat rend szerént meglátogatta”.[2]

Az egyetem befejezése után a katonai pályát választotta, és végül százados lett az 1. sz. „Császár” huszárezredben.[3] Eközben is ápolta irodalmi kapcsolatait. Levelezett Kazinczy Ferenccel, diákkori barátjával, Mihálkovics Józseffel pedig, aki később a Jász-Kun kerületek jegyzője lett, tíz év alatt közel 100 levelet váltottak. 1806. december 6-án, főhadnagyként meglátogatta a soproni evangélikus líceum Magyar Társaságát, megtekintette jegyzőkönyvét és könyvtárát, valamint 5 forintot adományozott egy Csokonai-kötetre.[4]

Halálát egy orosz ágyúgolyó okozta.

Irodalmi hagyatékát halála után bátyja, Csehy László zsámboki, majd kállói plébános vette magához, aki azt 1814-ben Mihálkovics Józsefnek adta. A kéziratok között voltak egy „magyar románnak”, azaz regénynek a töredékei, valamint jogi tárgyú fordítások.[5] Egy részüket Mihálkovics még abban az évben elküldte Kazinczynak.[6]

Művei szerkesztés

  • Két ódát közöl tőle Virág Benedek Poetikájában (Pest, 1801).[7]
  • Levelei: Kazinczy Ferenc levelezése, I–XXII, s. a. rend Váczy János, Budapest, 1890–1911; XXII, s. a. rend. Harsányi István, Budapest, 1927; XXIII, s. a. rend. Berlász Jenő et al., Budapest, 1960.

Arcképe szerkesztés

Stephan Dorfmeister rajza után 1806-ban Joseph Georg Mansfeld által rézbe metszve megjelent Kazinczy összes műveinek IV. kötetében.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Csehy József Kazinczy Ferencnek, 1803.01.26. Vö. Bodolay Géza, Irodalmi diáktársaságok 1785–1848, Budapest, 1963, 134.
  2. a b Bodolay Géza, Irodalmi diáktársaságok 1785–1848, Budapest, 1963, 135.
  3. Ács Tibor: A reformkor hadikultúrájáról: A magyar hadügy és tudomány kérdéseiről, Piliscsaba, 2005, 99.
  4. Bodolay Géza, Irodalmi diáktársaságok 1785–1848, Budapest, 1963, 21, 136.
  5. Csehy József Kazinczy Ferencnek, 1814.08.25., in Kazinczy Ferenc összes művei: Elektronikus kritikai kiadás
  6. Csehy József Kazinczy Ferencnek, 1814.10.28., in Kazinczy Ferenc összes művei: Elektronikus kritikai kiadás. Vö. Bodolay Géza, Irodalmi diáktársaságok 1785–1848, Budapest, 1963, 775.
  7. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  

Források szerkesztés