Főmenü megnyitása

Csernek (Bród-Szávamente megye)

község Horvátországban

Cernik falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. A község a Dessewffy család ősi birtoka volt, innen kapta a család az egyik nemesi előnevét.

Csernek (Cernik)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségCsernek
Jogállás község
Polgármester Nikola Jugović (HDZ)
Irányítószám 35404
Körzethívószám (+385) 34
Népesség
Teljes népesség1607 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csernek (Horvátország)
Csernek
Csernek
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 17′ 10″, k. h. 17° 22′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 10″, k. h. 17° 22′ 50″
Csernek weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernek témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Bródtól légvonalban 51, közúton 59 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 23, közúton 27 km-re délnyugatra, a Psunj-hegység déli és a Pozsegai-hegység nyugati lejtői alatt, Újgradiska északi szomszédságában, a Šumetlica-patak partján fekszik.

A község településeiSzerkesztés

A községhez Baćin Dol, Banićevac, Csernek, Giletinci, Golobrdac, Opatovac, Opršinac, Podversa, Sinlije, Šagovina Cernička és Šumetlica települések tartoznak.

TörténeteSzerkesztés

Csernek az ősidők óta lakott. A Szlavica-dombon és Šagovina Cernička faluban a neolitikumi Starčevo-kultúrából származó leleteket találtak. A római korban Pannonia provinciához tartozott. A kettéosztáskor Felső-Pannonia (Pannonia Superior), a négy részre osztáskor Savia (Pannonia Savia) része lett. Jelentősebb római lelőhelyeket Baćin Dol és Podvrško falvak területén találtak.

Csernek nevének első okleveles említése „Chernik Campus” (Csernek mezeje) néven 1255-ből származik, de Cserneknek mint településnek az első említése csak 1363-ból való. A település azonban ennél minden bizonnyal sokkal régebbi, hiszen úgy tartják, hogy az itt álló Szűz Mária plébániatemplom 12. századi eredetű. Engel Pál szerint 1380 és 1525 között a Borics nembeli cserneki Dezsőfi (másképpen Dessewffy, horvátul Desislavić vagy Dežević) család tulajdonában volt. Csernek középkori vára 1372-ben tűnik fel először az oklevelekben. 1514-ben húsz környékbeli falu tartozott az uradalmához. Ekkor már két településként „Felseö- et Also Czernek” néven említik. Felsőcserneken állt a Szűz Mária templom és a Dezsőfiek kastélya is. Csernek 1520-ban II. Lajos királytól vásártartási jogot kapott.

1536-ban a közeli várakkal együtt elfoglalta a török. A török uralom alatt mezővárosként az újjászervezett uradalom központja és szandzsákszékhely lett. A szandzsákhoz tartoztak akkoriban Bijela Stijena, Kraljeva Velika, Dijanovec (a mai Okucsány), Pakrác, Subocka, Sirač, Stupčanica (Veliki Bastaji mellett) és a Daruvár melletti Dobrakutya települések mintegy hétezer házzal. Evlija Cselebi is járt itt. Leírása szerint 1539-ben Cserneket Mehmed bég Jahjapasa birtokolta. A szandzsák 800 harcosa a boszniai pasának volt alárendelve. Itt volt a kádi székhelye is. Gazdaságilag nem tartozott a jövedelmező szandzsákok közé, mivel kiadásai magasak, bevételei alacsonyak voltak. Maga a város kiterjedt szőlőhegyek és kertek közötti síkságból kiemelkedő alacsony dombon négyszög alakban, szilárd falakkal megerősítve feküdt a Sumlecsa (Šumetlica) partján. A városban fegyverraktár, gabonaraktár és a bég udvarháza állt, melyben a bég és várparancsnok dizdár lakott. Szulejmánhán szultánnak állt itt egy kisméretű dzsámija. A városkapu előtti árkot egy kis fűggő fahíd ívelte át. Ezen kívül Cselebi szerint tekke, azaz derviskolostor, három iskola, két han, azaz útmenti vendéglátóhely, egy kisebb fürdő és 150 üzlet volt a településen. A Šumetlicán számos malom működött és Cselebi szerint házai és kertjei „földi paradicsomhoz voltak hasonlatosak”. A városnak főként muzulmán lakossága volt. Pezsgő élet folyt itt fejlett kézművességgel és kereskedelemmel. A ferencesek kezdetben a megmaradt a keresztény lakosságot a városon kívül egy hársfához gyűjtötték össze, ahol később felépítették ispotályukat. Ezután egy fatemplom épült ide, a mai Szent Lénárd templom helyére. 1623-ban a cserneki plébánia a velikei ferences kolostor igazgatása alá tartozott. Közben 1595-ben a Herberstein és Lenkovich vezette keresztény sereg átmenetileg már visszafoglalta a cserneki várat, de a térség csak 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában oppidumként „Czernik” néven szerepel. [2]

A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1707-től Petrás Miksa báró birtoka. A Petrás családtól Cserneket 1753-ban, nemes Markovich Márk vette meg, akinek István nevű fia a várat barokk várkastéllyá építtette át. 1798-tól tulajdonosai gyakran változtak. [3] Az önálló cserneki plébániát 1726-ban alapították újra. 1728-ban felépítették a ferences kolostort és a Szent Péter tiszteletére szentelt fatemplomot. 1736-ban új, falazott templom építése kezdődött, 1751-ben pedig felépült a Szent Lénárd templom.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Czernek” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chernek (Mali és Veliki)” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Czernek” néven 162 házzal, 1056 katolikus, 15 ortodox, 29 zsidó vallású lakossal találjuk. [5]

1857-ben 412, 1910-ben 641 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 84%-a horvát, 5%-a német, 4%-a olasz, 2-2%-a magyar és cseh, 1%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 699, a községnek összesen 1975 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

Csernek lakosságának változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.410 1.736 1.679 1.649 2.108 2.112 1.713 1.907 2.131 2.155 2.252 2.173 1.998 2.017 1.839 1.607

A község településeiSzerkesztés

Horvát név Magyar név Népesség (2011)
Baćin Dol 381
Banićevac 223
Cernik Csernek 1 607
Giletinci 268
Golobrdac 0
Opatovac 332
Opršinac 0
Podvrško 294
Sinlije 0
Šagovina Cernička 312
Šumetlica 223

A 2011. évi népszámláláskor a lakosság 97,69 %-a horvát, 1,59 %-a szerb, 0,72 %-a egyéb nemzetiségű volt. A lakosság 96,73 %-a római katolikus, 1,59 %-a pedig ortodox vallású.

GazdaságSzerkesztés

A község területe kedvező feltételeket biztosít az állattenyésztés fejlesztésére, szőlőtermesztésre, gyümölcstermesztésre és egészséges ételek előállítására. A török időkben a jó minőségű vajról, gyümölcsről és borról volt ismert. A felszabadítás utáni gazdaság is ezen alapult, de fejlődött a tégla, a fűrészáru, a zsindely, a mész gyártása főként a vár helyreállítása és a templom építése céljából. A 19. század közepén az építőipari termelést növelte a gőzgépek bevezetése. 1859-ben Baćindolban barnaszénbánya és ásványolajfeldolgozó üzem nyílt. Ez volt Horvátország első olajfúró és finomító üzeme. A 20. század elejére Csernek Szlavónia ezen részének ipari központjává vált. Új ipari létesítményeket hoztak létre, erdei vasutat építettek, új szénbányákat és gyárakat nyitottak. 1879-ben szeszgyárat, 1897-ben vegyiüzemet, 1900 körül faüzemet avattak. Vizimalmok és gőzmalmok működtek. Baćindolon gőzüzemű tégla és cserépgyár működött. Mindez a két világháború után megszűnt, ma Cserneken nincs számottevő ipari tevékenység.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Csernek vára valószínűleg a 14. században épült, első említése 1372-ben történt. 1536-ban elfoglalta a török, majd megerősítette. A Cserneki szandzsák központja volt. A keresztény seregek a 17. század végén foglalták vissza. A középkori várat annak megakadályozására, hogy a török újra elfoglalja és megerősítse lerombolták. Helyén építették fel a 18. században a ma is látható barokk várkastélyt, melyet tulajdonosai többször átépítettek. Utolsó átépítése 1919-ben történt. A második világháború után az épületet magára hagyták és pusztulásnak indult. A honvédő háborúban súlyos sérüléseket szenvedett, sőt a golyóütötte nyomok most is jól megfigyelhetők. Az épület egyemeletes, négyszög alaprajzú, belső udvarral, sarkain kerek tornyokkal. A déli főhomlokzatot reprezentatív barokk kapuzat díszíti. Az épület belülről nem látogatható. A kastélyt övező parkot a mai igényeknek megfelelően szabadidős térré alakították át.
  • A Szent Péter apostol plébániatemplom és a ferences rendház 1730 és 1750 között épült barokk stílusban. A templom egyhajós, sokszögű, elnyújtott apszissal és az északi homlokzat melletti harangtoronnyal. A főhomlokzatot alul barokk kapuzat, pilaszterek és félköríves szoborfülkék tagolják. Felső részét lekerekített barokk attika díszíti. A kolostor homlokzatát négyszögletes ablaknyílások tagolják szemben a templom magasan elhelyezett félköríves ablakaival. A plébániatemplom belseje a 18. századból származik, későbarokk stílusban készült és kivételes művészeti értékkel bír. A templom fő szentélyében található a főoltár többrészes oltárpalával, amelyre Krisztust és az apostolokat ábrázoló kompozíciót festettek. A templomhajó déli falán a Szeplőtelen Szűz Mária és a Szentkereszt tiszteletére szentelt mellékoltárok vannak. Az északi fal mellett találhatók a páduai Szent Antal és az Assisi Szent Ferenc mellékoltárok. Valamennyi mellékoltár a 18. századból származik. A templom orgonája 16 regiszteres, 2 manuálos, Jan Tuček kutna horai cseh mester építette 1909-ben. A templom értékes miseruhákat és egy 1763-ban Bécsben készített kelyhet őriz.
  • A ferences kolostor könyvtára mintegy 7500 kötetet, köztük két ősnyomtatványt, több 16. századi könyvritkaságot és több, 1850 előtt kiadott horvát nyelvű könyvet tartalmaz. Legértékesebb része a két ősnyomtatvány, amelyek 1490-ből valók: Aurelius Augustinus „De Trinitate” és Marcus Tullius Cicero „De inventione” című művei, melyek az egész világon csak kis példányszámban találhatók meg. A 16. századi gyűjtemény legrégibb darabja Hippói Szent Ágoston „Sermones” című művének 1505-ben Velencében kinyomtatott példánya. A könyvtárban megtalálható a Biblia régi horvát nyelvű kiadása Matija Petar Katančić 1831-es fordításában, valamint kaj és što nyelvjárású horvát szertartáskönyvek. Emellett a zenei gyűjteményben kézzel írott kantuálék és misálék is találhatók. A 18. században a kolostorban latin nyelvű iskola működött, ahol Mihovil Paunović atya vezetésével filozófiát és teológiát tanítottak. Leghíresebb diákja Matija Antun Relković író volt. A kolostorkertben török fülke található, mely még a régi török temetőből maradt itt.
  • A Szent Lénárd templom a településtől 2 km-re található. A hagyomány szerint a török korban egy hársfa állt a helyén, mely alatt a megmaradt keresztények a ferencesek vezetésével összegyűltek. Később fából ispotályt és egy Szent Lénárd kápolnát építettek itt a ferences atyák. A mai falazott templomot a török kiűzése után, 1751/52-ben építették és 1952-ig működött, amikor lerombolták és az enyészetnek hagyták. Újjáépítése 2001-ben kezdődött.
  • A zsidó temető a település déli részén egy enyhe lejtésű domboldalban található. Az első zsidó telepesek a 18. században érkeztek ide. A történeti források szerint a temetőt 1800-ban alapították. A legrégibb sírfelirat 1871-ből származik, az utolsó temetés 1942-ben történt. Egyes sírfeliratok héber, német és horvát nyelvűek. A legrégibb sírkövek sztélé alakúak, a későbbiek obeliszk formájúak egészen a modern formákig. Egyes sírokat, amelyek leggyakrabban ugyanazon család tagjai, megkülönböztető jellemzőkkel ellátott fémkerítés zárja le. A sírok és műemlékek mellett a mauzóleumként épített Schmidek Schulzer család sírboltja található, amely az építkezés idejének historizáló stílusú jellemzőit viseli. A formája a zsidó szakrális objektumok építészetére jellemző.

KultúraSzerkesztés

A horvát olvasókör 1908-ban nyílt meg. A HPD „Tomislav” énekkart 1905-ben alapították.

2004-ben bibliai-régészeti kiállítás nyílt a ferences kolostorban. Állandó kiállításán számos, a bibliai tájakról származó lelet látható a történelem előtti időktől a török korig. A tárgyak többsége a mindennapi élettel kapcsolatos. A kiállításon a Biblia számos kiadása is megtekinthető a legrébibb kéziratok másolataitól az első horvát fordítású Bibliákig.

Cserneken tartják találkozóikat Szlavónia és Baranya fiatal költői.

OktatásSzerkesztés

A helyi oktatás kezdetei a 18. századig nyúlnak vissza, amikor a kolostorban a ferencesek latin nyelvű iskolát működtettek, ahol a jövő papjait képezték. 1741-ben itt tanult a horvát író M.A. Relković is. Az első népiskola 1859-ben nyílt meg a településen. Ma a „Matija Gubec” alapiskola működik itt, melynek több területi iskolája is van a környező településeken.

SportSzerkesztés

  • NK Mladost Cernik labdarúgócsapat, mely a horvát labdarúgó bajnokság harmadosztályának (Treća HNL) keleti divíziójában játszik. 1948-ban alapították.

EgyesületekSzerkesztés

  • Az önkéntes tűzoltóegyletet 1885-ben alapították.
  • A „Seljačka sloga” művelődési és jószolgálati egyesületet 1925-ben alapították.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cernik című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés