A Csernisov Gépgyár, teljes nevén a V. V. Csernisov nevét viselő Moszkvai Gépgyártó Vállalat NyRt. (oroszul: ОАО Московское машиностроительное предприятие имени В.В. Чернышёва [Moszkovszkoje masinosztroityelnije predprijatyije imenyi V. V. Csernisova]) Moszkvában működő, gázturbinás hajtóműveket előállító orosz gépgyártó vállalat, mely repülőgéphajtóművek karbantartásával és nagyjavításával is foglalkozik. Az 1970-es években a gyár Krasznij Oktyabr (Vörös Október) néven működött.

Csernisov Gépgyár
Típus nyílt részvénytársaság
Alapítva 1932
Székhely Moszkva
Vezetők Vlagyiszlav Igorevics Rogyityelev (vezérigazgató), Viktor Kanyisev (főkonstruktőr)
Iparág gépgyártás
Termékek gázturbinák
Anyavállalata Egyesített Hajtóműgyártó Vállalat (ODK)

Csernisov Gépgyár (Moszkva)
Csernisov Gépgyár
Csernisov Gépgyár
Pozíció Moszkva térképén
é. sz. 55° 49′ 56″, k. h. 37° 26′ 38″Koordináták: é. sz. 55° 49′ 56″, k. h. 37° 26′ 38″
A Csernisov Gépgyár weboldala

TörténeteSzerkesztés

1932-ben hozták létre repülőgépjavító műhelyek alapjain, kezdetben a 82. sz. üzem néven működött, majd 1942-ben az 500-as sorszámot kapta. Az első időszakban a könnyű polgári repülőgépekhez gyártott MG-motorsorozatot[1] gyártotta. A második világháború idején az üzem a Pe–8 nehézbombázó és a Jer–2 távolsági bombázó egyes példányain alkalmazott M–30 és ACS–30B repülőgépmotorokat gyártotta. A háborút követő években álltak át a gázturbinás sugárhajtóművek gyártására.

Az 1940-es évek végétől az 500-as gyár készítette a Szovjetunióban az első sorozatgyártású gázturbinás sugárhajtóművek közé tartozó, a brit Rolls-Royce Derwent Mk. V gázturbinás sugárhajtómű licenc nélküli másolatának számító RD–500 gázturbinás sugárhajtóművet, (a típusjelzésben szereplő szám a gyártóra, az 500-as gépgyárra utal), később pedig a megbízhatóbb, nagyobb élettartamú VK–1 hajtómű gyártására állt át. Az 1950-es években a Jak–25-höz gyártották az RD–9A gázturbinás sugárhajtóművet, valamint a csak néhány példányban megépített La–350 Burja interkontinentális robotrepülőgéphez az SZ2.1150 folyékony hajtóanyagú rakétahajtóműből egy kisebb sorozatot gyártottak.

A gyár 1958-tól a nagy mennyiségben előállított MiG–21-hez használt R–11F–300-as gázturbinás sugárhajtóművet, később a MiG–23-as különféle változataink alkalmazott R–27–300, R–29–300 és R–35 sugárhajtóművek készültek a gyárban. 1973-ig mintegy 12 ezer R–11-es gázturbinás sugárhajtóművet állítottak elő, az R–27-ből és az R–29-ből kb. négyezer darab készült.

1977-től a Krasznij Oktyabr gyár vezetője Vlagyimir Csernisov (1934–1983) volt, akinek a nevét 1983-as halálát követően, később felvette a vállalat. Az 1990-es évek elején a gyár a MiG MAPO-hoz került, és a TMKB Szojuz vállalattal együtt az RSZK MiG hajtóműgyártó részlegét alkotta. 2008-tól a gyár részvényeinek 50%-át plusz egy részvényt az orosz repülőgéphajtómű-gyártókat összefogó állami Egyesített Hajtóműgyártó Vállalat (ODK) birtokolja.

GyártmányaiSzerkesztés

 
RD–500 gázturbinás sugárhajtómű

Korábbi gyártmányaiSzerkesztés

Jelenlegi gyártmányaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az 1930-as években a Szovjetunióban a repülőbenzin csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, ezért stratégiai terméknek számított és az ellátás során a hadsereg élvezett elsőbbséget. Ezért a polgári repülőgépek számára kifejlesztették az akkori repülőgépmotorok polgári változatát, melyek a könnyebben hozzáférhető normál motorbenzinnel üzemeltek. Ennek érdekében csökkentették a motorok kompresszióját, de a teljesítmény megtartása érdekében növelték a hengerűrtartamot (a löketet és a furatot egyaránt). Az 1930-as években MG–11 (G – grazsdanszkij, magyarul: polgári) jelzéssel gyártották polgári célra a M–11 csillagmotort, majd ennek növelt hengerszámú változatait.

Külső hivatkozásokSzerkesztés