Csete György

(1937-2016) magyar építész

Csete György (Szentes, 1937. november 5.Budapest, 2016. június 28.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas okleveles építészmérnök, akadémikus (MMA).[3]

Csete György
Nagy Imre újratemetésén (Eifert János felvétele)
Nagy Imre újratemetésén (Eifert János felvétele)
Született 1937. november 5.
Szentes
Elhunyt 2016. június 28.[1] (78 évesen)
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki Egyetem (1957–1961)
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Csete György témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Édesapja Csete Sándor, édesanyja Marossy Korsós Tóth Irén. Az elemi és általános iskolát szülővárosában végezte, majd miután egyetlen szentesi középiskolába sem vették fel, az egyik református lelkész, Kanász Nagy József ajánlására a Debreceni Református Kollégiumba került. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével, 1957-ben beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1961-ben szerzett oklevelet. Tanított a pécsi, a budapesti és az innsbrucki egyetemen. A magyar organikus építészet egyik, közéleti szerepet is vállaló elindítója.

1961 és 1970 között a budapesti Országos Érc- és Ásványbányák Vállalatnál, 1970-től a BARANYATERV-nél, 1973-tól a Déldunántúli Tervező Vállalatnál (Pécsiterv) dolgozott, ahol a fiatal építészekből megalakult Pécsi Csoport vezetője, Lechner Ödön és Kós Károly örökségének folytatója. A magyar népi építészet hagyományait követő, a hazai organikus építészeti mozgalom egyik elindítója. 1970 és 1974 között készült az orfűi Forrásház, amely az organikus építészet első példái közé sorolható, melyet 2002-ben műemlékké nyilvánítottak. Tulipános házai (Paks, Atomerőmű lakótelep, 1973) kapcsán országos építészeti vita alakult ki. 1978 és 1988 között az Országos Természetvédelmi és Környezetvédelmi Hivatal, majd a szarvasi ARBOCOOP munkatársa lett. Első szakrális épülete a halásztelki Árpád-házi Szent Erzsébet-templom.

Kísérletezett a napenergia hasznosításával is (Balatonszentgyörgy, Gulya csárda – Sánta Gáborral – 1985). Templomait (Halásztelek, Szent Erzsébet-templom, 1976; Ópusztaszer, 1991; Beremend, Megbékélés ökumenikus kápolna, 1998–2000) Dulánszky Jenő statikussal és Csete Ildikó iparművésszel közösen tervezte.

Alkotói hitvallása:„Mindig hűnek kell lenni, és mindig igazat kell szólni, mert nem szól igazán az ének, ha nem vagyunk őszinték.[4]

Fő művei közé sorolható a honfoglalás 1100 évfordulójára Ópusztaszeren a Történelmi Emlékparkban 1991 és 1998 között végzett folyamatos tervező és építő munkája (Erdők temploma, Világmagyarság háza, Mamutfenyő-ház). Építészeti alkotó tevékenysége csúcsteljesítményének tekinthető a debreceni Tégláskert református temploma, melyet 2005-ben szenteltek fel.

„A tégláskerti templom erdélyi fatornyot mintáz. Ez az utalás ismét áttételes, kettős jelentésű. A huszadik század elején már egyszer felidézte a magyar szecesszió Erdély faszerkezetes építészetét, elsősorban Kós Károly munkáiban…. Csete György tégláskerti temploma ezt a kézfogást hozza el Debrecenbe, folytonossá téve lélekben a magyar építészeti hagyományt.”[5]

Iskolateremtő építészeti munkássága mellett figyelemre méltó publicisztikai tevékenysége is. Írásaiban szépírói igénnyel, komplex látásmóddal teremt kapcsolatot az építészet és a társművészetek, valamint a magyar történelmi és népi hagyományok között.

Közéleti tevékenysége is jelentős. Alapító tagja a Magyar Megújulási Mozgalomnak, tagja a Százak Tanácsának, elnöke a Közakarat Egyesületnek, 1992 és 1994 között tagja a Művészeti Akadémia Egyesületnek, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2012–2016), 1993-ban a Lechner Ödön Társaság alapítója. A Corvin-közi szabadságharcosok is kitüntették. Kapcsolatot tartott fent Pongrátz Gergellyel is.

2016. július 18-án búcsúztatták a Farkasréti temetőben református szertatás szerint.[6][7]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

Megépült épületeiSzerkesztés

  • 1970–1974 Forrásház, Orfű [2] [3] [4] (2002. műemlék)
  • 1976. Lakótelep, Paks [5]
  • 1979. Árpád-házi Szent Erzsébet-templom, Halásztelek [6] [7]
  • 1981. Lakóházak (Bonyhád, Budapest, Dunaújváros, Kiskőrös, Kiskunlacháza, Solymár, Szentendre, Szarvas stb.)
  • 1985. Ciprus Csárda, Szarvas [8]
  • 1986. Kápolna, Füzér
  • 1991–1996. Gulya Csárda, Balatonszentgyörgy (Sánta Gáborral) [9]
  • 1991–1998. Erdők temploma és múzeuma. Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark)[10][11]
  • 1992–2001. Családi ház, Budafok (Tipold Tamással)
  • 1996. Világmagyarság Háza-hajléka. Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark) [12][13]
  • 1996. A velencei biennálé Magyar Háza, rekonstrukció
  • 1996. Honfoglalási emlékoszlop, 896–1956–1996, Mártély
  • 1998. Mammutfenyő-ház. Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark)
  • 1998. Református csillagtemplom, Kőszeg[14] [15]
  • 2000. Megbékélés ökumenikus kápolna, Beremend[16]
  • 2001. Millenniumi emlékhelyek (Cserépfalu, Mártély, Medgyesháza)
  • 2004. '56-os hősök kápolnája, Kiskunmajsa [17][halott link] (Pongrátz Gergellyel) Repülőseink II. világháborús emlékkápolnája, Solymár (Rezes Zoltánnal) Szent Imre-kápolna, Mindszent Kun László hódtavi csatájának emlékkápolnája (Szalai Ferenccel és Csete Ildikóval) Lovasközpont, Szarvas (Roszik Jánossal) Szent Erzsébet-kápolna, Krakkó
  • 2006. Kemencekápolna (Kishegyes) [18]
  • 2006. Tégláskerti református templom, Debrecen[19] [20] [21]

Könyv – filmSzerkesztés

  • Csete György: Én onnan is a zöld mezőt látom. Alcím: Csete György építésszel beszélget Fülöp Zsuzsa (Magyarnak lenni-sorozat, XXXVII. kötet, Kairosz Kiadó , 2008)
  • Csete György és Dulánszky Jenő; Kijárat, Bp., 2001 (Vallomások... architectura sorozat)
  • Lechner Ödön, 1985
  • Hajlék, 1987, oktatófilmek, tanulmányok

KépgalériaSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • A BMGE Szenátusának 2011. május 5-i aranydiploma-adományozó dokumentumának indokolása (ISSN 0866-305X)
  • A „Tulipán-vita”: Új építészet, új társadalom 1945-1978, Budapest, 1981
  • Magyar Organikus Építészet (katalógus, La Biennale di Venezia, 1991)
  • Ch. Jencks: The New Moderns, 1990
  • J. Cook: The Organic Architecture of Hungary, 1996
  • Magyar Építőművészet, 1992/5.
  • Új református templom Debrecenben. Beszélgetés Csete György építésszel (Építési évkönyv 2002. 61-66. old. Az Építéstudományi Egyesület kiadványa)

Tallózás az interneten:

JegyzetekSzerkesztés

  1. Elhunyt a Nemzet Művésze: Debrecenből indult
  2. Magyar Művészeti Akadémia – néhai tagok
  3. Építészmérnöki oklevelének száma: 1943/1961.
  4. Egy csepp emberség. I. kötet 95. old. 2004-04-27
  5. Idézet: Rácz Zoltán: Erővonalak Csete György építészetében című tanulmányából (Debrecen 2006-06-05).
  6. Archivált másolat. [2016. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 17.)
  7. http://magyarhirlap.hu/cikk/61201/Eltemettek_Csete_Gyorgyot
  8. A Magyar Művészetért Díj és az általa megtestesített eszmerendszer célja a hazánkban és a határokon túl, a messze nagyvilágban is működő-alkotó magyar művészek munkájának megbecsülése, támogatása, díjazása, kiadványokban történő bemutatása-megőrzése, beleértve a posztumusz alkotásokat is.
  9. A Magyar Cementipari Szövetség kétévenkénti gyakorisággal Betonépítészeti Díjat adományoz azoknak az alkotóknak, építőművészeknek és mérnököknek, akik olyan épületet, építményt, mérnöki létesítményt vagy egyéb objektumot terveztek, amelyek beton jelentős mértékű alkalmazásával biztosították
    a magas szintű megjelenést és célszerűséget,
    a beton sokoldalú felhasználhatóságát és helyettesítési képességét
  10. A Díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a "Magyarországért Alapítvány" kuratóriuma 1995-ben hozta létre. A Bizottság elnöke 2000-ig Mádl Ferenc volt, 2000-től pedig Hámori József.
  11. A 2006-ban alapított Debrecen Város Borsos József Nívódíja elnevezésű elismerés azoknak a természetes és jogi személyeknek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknak adományozható, akik – illetve amelyek – Debrecen építészeti arculatát befolyásoló, igényes és gazdaságosan megépített, magas színvonalú, értéknövelő módon megvalósult új, illetve rehabilitált lakó- és középületek, ipari épületek létrehozásában közreműködtek építész tervezőként, kivitelezőként vagy építtetőként, és ezáltal elősegítették városunk építészeti, kulturális környezetének fejlődését.

ForrásokSzerkesztés