Csikóhalak

csontoshal-nem
(Csikóhal szócikkből átirányítva)

A csikóhalak (Hippocampus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a tűhalfélék (Syngnathidae) családjába tartozó nem. Régies nevükön, csikócák.

Csikóhalak
Evolúciós időszak: Kora miocén - jelen[1][2]
Tüskés csikóhal (Hippocampus histrix)
Tüskés csikóhal (Hippocampus histrix)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
Alrend: Syngnathoidei
Család: Tűhalfélék (Syngnathidae)
Alcsalád: Hippocampinae
Nem: Hippocampus
G. Cuvier, 1816
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csikóhalak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csikóhalak témájú médiaállományokat és Csikóhalak témájú kategóriát.

Előfordulásuk szerkesztés

A tengeri csikók Indonézia partjai mentén egészen Ausztráliáig, Európa, Afrika és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál megtalálhatók. Egyes fajok Amerika csendes-óceáni partvidékének vizeiben élnek. A tengeri csikóállományról keveset tudunk, de a rákászok teliholdnál ezrével fogják ki a párzásra összegyűlt példányokat. A rákászok sok kárt okoznak a tengerfenék vegetációjában, ahol a tengeri csikó fajok is élnek. Keresett akváriumhalak, bár fogságban keveset élnek, és ritkán szaporodnak.

Megjelenésük szerkesztés

Méretük változatos, a legkisebb csikóhal faj 17 milliméteres (Hippocampus denise), a legnagyobb 35 centiméteres. A tengeri csikók másodpercenként mintegy harmincötöt csapó hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben.

A barna és sárga összes árnyalatában előfordul, nem ritka foltos változata sem. Ha megrettennek, éheznek vagy fájdalmat éreznek, színük elhalványodik, bőséges táplálkozás mellett, a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sőt nász idején, vagy pedig olyankor, amikor zsákmányoló kedvük támad, fémfény ömlik el rajtuk. Színváltoztató tulajdonságukat arra is felhasználják, hogy beleolvadjanak a környezet összhangjába, elrejtőzzenek ragadozóik elől.

Törzsük oldalt lapított, hasuk nagy, kidomborodó, nincsen farokúszójuk, hanem farkuk fogószervvé alakul át, ami aláhajló, pörgén csavarodó. Rájuk nézve jellemző a fej állása. Amíg a többi hal feje egyenes folytatása a törzs tengelyének, addig a csikóhalaké szöget alkot vele. Erősen görbülő nyakán ül és a lóéhoz hasonlít, innen kapta nevét is. Szemüket nagy látószögben tudják mozgatni, így testük mozgatása nélkül tudják szemmel követni a ragadozókat és kiszemelt áldozataikat. Bőrüknek pikkelyein többé-kevésbé kiemelkedő tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúik bojt formájúak, hasi úszói hiányoznak.

A jelenleg ismert legapróbb csikóhal a Csendes-óceán nyugati, trópusi vizeiben él, a vízfelszín alatti 13-90 méteres mélységben. A latinul Hippocampus denise névre keresztelt faj átlagosan mindössze 16 milliméter hosszúságúra nő - kisebb, mint egy felnőtt ember körme -, de találtak csupán 13 milliméteres egyedeket is.

Életmódjuk szerkesztés

A csikóhalak hosszú farkukkal átkulcsolva az angolnafű vagy a hínár szárán naphosszat lengedeznek, és megvárják, amíg valamilyen táplálékállat kerül a közelükbe. A mozgásuk igen sajátos, többnyire függőleges helyzetben lebegnek. Mozgásuk iránya a csavar gyanánt működő úszó beállításától függ, s e szerint függőlegesen emelkednek a felszín felé, vagy pedig hasoldalukkal előre vízszintesen haladnak. Úszáskor a hátuszonya – és nem a farka – segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tovább. Amint zsákmányát kiszemeli, szájüregéből előbb minden vizet eltávolít – kopoltyúfödelét és száját is becsukva vákuumot képez –, végül szájába szippantja a betóduló vízzel együtt az áldozatot. Az így keletkező örvény olyan erős, hogy nagyobb termetű garnélákat is magával ragad, s ezek a szájon keresztbe akadva, kettétörnek. Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges időkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse.

Szaporodásuk szerkesztés

A legtöbb csikóhal monogámiában él párjával (de van ellenpélda is, például a Hippocampus abdominalis), rendszeresen udvarlással erősítik párkapcsolatukat. A párzási időszak a trópusi vizekben egész évben, hidegebb vizekben tavasszal és nyáron van, és egybeesik a teliholddal.

A családban azonban nem a nőstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban. A legújabb kutatások szerint a hím a környező vízbe ereszti ondóját a megtermékenyítés során, és nem közvetlenül a zacskóba, ahogy azt korábban gondolták. A párzás során a nőstény a hím hasoldali költőerszényébe préseli az ikrákat. Az utódok kikeléséhez a vízhőmérséklettől függően 14-28 nap kell. Az utódok száma fajtól függően változó, de körülbelül 50 lehet. A legtöbb csikóhal fajnál két-három hetet vesz igénybe az ikrák fejlődése. A kikelő ivadékok kicsiben ugyanolyanok, mint a szülők, akik kikelés után már nem gondozzák őket. A költőtáska az ivadék kirajzása után visszafejlődik.

Rendszerezés szerkesztés

A nembe az alábbi 57 faj tartozik:

Névrokonok szerkesztés

A szárnyas csikóhalak (Pegasidae) testét szintén csontpajzsok borítják, arc-orruk is megnyúlt, kis szájuk azonban fogatlan, és nem végső állású, hanem a hasoldalra nyílik. Erre a családra az ejtőernyőszerű, széles mellúszó a jellemző, amelyben – az összes többi halcsaládtól eltérően – 5 kemény sugár van. Kopoltyúik fésűsek; úszóhólyagjuk nincs. Kevés számú, kis termetű faj tartozik ide, amelyek az Indiai- és Csendes-óceán melegégalji részeit lakják.

A repülő csikóhal, Pegasus volitans L., 10 cm-esre nő meg. Hátúszóját 5, mellúszóját 11, hasúszóját 3, az alsót pedig 5 sugár alkotja. Orra hosszú, lapos, kard alakú nyúlvánnyá alakult át, amelyet oldalra irányuló fogak szegnek be. Farkát 12 páncélgyűrű vértezi fel. Testét barna pettyek tarkítják.

Felhasználás szerkesztés

Hiedelmek szerint csontja segít a kopaszság, az oldalfájás, az asztma, az érelmeszesedés és a szexuális problémák leküzdésében, a tradicionális kínai gyógyászatban is előszeretettel alkalmazzák. Ezért a Fülöp-szigetek környékén található - híresen nagy - állománya 1985 és 1995 között 70%-kal csökkent. Minden évben csikóhalak ezreit halásszák ki és exportálják Európába, Japánba és az Egyesült Államokba. Ázsiában csontvázából évente 45 tonnát adnak el - ez körülbelül 16 millió példányt jelent.

Az akváriumoknak is kedvelt díszhala, illetve szuvenírként is rengetegen vásárolják csontvázát, és dísztárgyak készítésére is felhasználják.

A túlzott halászat miatt veszélyeztetett fajok, halászatuk ma már tilos.

Akvarisztika szerkesztés

Sok akvarista díszhalként tartja a csikóhalakat, de a vadon befogott csikóhalak rosszul viselik az akváriumi fogságot: csak élő zsákmányt fogyasztanak, illetve akváriumban az immunrendszerük legyengülése miatt hajlamosabbak betegségekre. Az utóbbi időkben tenyésztettek ki speciális akváriumba való csikóhalakat is, amik jobban bírják a fogságot. Akváriumban együtt tartható más fajokkal, de azokat gondosan kell megválogatni. A csikóhal lassú evő, így ha agresszív gyors evő fajokkal kerül egy akváriumba, akkor alul fog maradni az élelemért vívott küzdelemben, ami miatt legyengülhet és elpusztulhat. A lassú mozgása miatt gyors ragadozó halakkal sem szabad összezárni.

Jegyzetek szerkesztés

  1. (2004) „The evolutionary history of seahorses (Syngnathidae: Hippocampus): molecular data suggest a West Pacific origin and two invasions of the Atlantic Ocean”. Mol Phylogenet Evol 30 (2), 273–86. o. DOI:10.1016/S1055-7903(03)00214-8. PMID 14715220.  
  2. (2016. december 14.) „The seahorse genome and the evolution of its specialized morphology”. Nature 540, 395–399. o. DOI:10.1038/nature20595. (Hozzáférés: 2016. december 19.)  
  3. WoRMS Hippocampus ramulosus Leach, 1814
  4. The Japan pig is a tiny colorful pygmy seahorse smaller than a fingernail

Források szerkesztés

További információk szerkesztés