Főmenü megnyitása

Tolcsvai és ragyolci Csoma József (Rásony, 1848. június 27.Abaújdevecser, 1917. március 1.) történész, heraldikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.[1]

Csoma József
Született 1848. június 27.
Rásony
Elhunyt 1917. március 1. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa bernátfalvi Bernáth Margit
Foglalkozása történész,
heraldikus,
genealógus

ÉletútjaSzerkesztés

Régi református nemesi családból, háromszéki ősöktől származott. Szülei ragyolci Csoma Sámuel (1806-1866)[2] és csáthi Gábriel Zsuszanna voltak.[3] Pesten járt középiskolába, felsőfokú tanulmányait a sárospataki jogakadémián végezte 1865 és 1868 között. Életét – egy 1879-es núbiai utazásától eltekintve – abaújdevecseri birtokán töltötte gazdálkodással és tudományos tevékenységgel.

1900 májusában az Akadémia levelező tagjává, 1905-ben a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnökévé választották.

MunkásságaSzerkesztés

„Kevés nemzet szakirodalmának van ily kitűnő ismertetése nemzeti heraldikájáról, mely korszakról korszakra ismertetné a címeralkotás jellemző sajátságait kompozícióban, stílusban, a választott címerképekben egyaránt.”

Fejérpataky László A magyar heraldika korszakairól[4]

Az elsők között tanulmányozta a címeres sírköveket és a középkori címeres pecséteket. A teljes heraldikai szakirodalom ismeretében kezdte meg publikációs tevékenységét. Első szakcikkeit Csergheő Géza társszerzőségével tette közzé az Archaeologiai Értesítőben és a Turulban. Alapvető jelentőségű kézikönyve a Magyar nemzetségi címerek, amelyben tizenkilenc nemzetség címerét írta le részletesen, tizenegyet vázlatosan. Megállapította egyebek mellett az Abák, az Ákosok, a Becsegergely és a Hont-Pázmány nemzetség címerét. A magyar heraldika korszakaiban a heraldika művészetének fejlődéstörténetét adta. E művében a 16. századig tartó korszakra az élő, a későbbire a hanyatló heraldika fogalmát alkalmazta.

Heraldikai kutatásait genealógiai vizsgálatokkal egészítette ki. Jelentősek az Abaúj-Torna vármegyei nemesi családokról közzétett munkái.

EmlékezeteSzerkesztés

Fejérpataky László szerint a magyar heraldika megalapítói közül Csoma érte el a legszebb eredményeket „fejlesztés és igazi heraldikai érzék szempontjából”.[5] Gárdonyi Albert tudományos felkészültségét és a magyar heraldika korszakairól írott műve „világos tárgyalási modorát” méltatta a segédtudományok magyarországi történetéről szóló értekezésében.[6]

2008. május 17–18-án Encsen nemzetközi tudományos konferenciát tartottak Csoma születésének százhatvanadik évfordulója alkalmából.

Főbb műveiSzerkesztés

  • 1890 Vajday György czímerlevele és a Hunt-Pázmán nemzetség czímere. Turul 8, 112-120.
  • Őstörténelmi nyomok Abaúj megyében (Budapest, 1890)
  • Alte Grabdenkmäler aus Ungarn (tsz. Csergheő Géza; Budapest, 1890)
  • Az olasz renaissance a magyar heraldikában (Budapest, 1893)
  • Der Adel von Ungarn sammt den Nebenländern der St. Stephans-Krone (tsz. Csergheő Géza; Nürnberg, 1894; reprint Neustadt an der Aisch, 1982)
  • Zsigmond király címerlevelei (Budapest, 1896)
  • Núbiában. Útirajzok 1879-ből (Kassa, 1897)
  • Abaúj-Torna vármegye nemes családjai (Kassa, 1897; reprint Miskolc, 1992, Budapest, 2012) Online
  • A nemzetségi czímerek tanulmánya (Budapest, 1900)
  • Magyar nemzetségi címerek (Budapest, 1904)
  • Abaúj- és Torna-vármegye történeti monográfiája (tsz. Kemény Lajos; Kassa, 1912)
  • A magyar heraldika korszakai (Budapest, 1913; Máriabesnyő – Gödöllő, 2008)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Életrajza a Múlt-kor.hu honlapon
  • Fejérpataky László: Csoma József emlékezete 1848–1917. Turul, 1918–1921. 1–3. o.
  • Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története Magyarországon. In A magyar történettudomány kézikönyve. Budapest, 1987, Könyvértékesítő Vállalat. 231–268. o.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 236. o.
  • Vitek Gábor: A történelem segédtudományai az Európai Unióban „határok nélkül”. Abaújdevecser-Encs, 2008. május 17–18. Turul, 2008. 4. sz. 115–122. o.